hetilap

Elolvastam egy alkotását, a "Fiatalok sötét erők igézetében" cím? irományát, és kétségtelenül tanulságos olvasmánynak tartom. Azzal azonban tisztában kell lennie, hogy igen szubjektív módon volt kedves megírni. Először is, annak ellenére, hogy szeretem a metál zenét, sajnos igaznak érzem azt, hogy akinek nem sok agy szorult a koponyájába, az könnyen igaznak érezheti a metál zenekarok dalszövegének mondanivalóját. Az Ön ismeretei a témáról azonban igen felszínesek, hiszen például nem említette meg a death metált sem, pedig ott aztán folyik a vér a borítókon, míg például a Metallica koncertjein hallhatunk olyan dalt, ami nem sátánizmusról szól, hanem bizalomról és szeretetről. Szóval, ha ismereteit kicsit bővítené, a valóságnak még jobban megfelelő cikkeket alkothatna. Viszont szerencsésnek tudom magam, hogy nem "gyengébb lelkület?" emberfia vagyok, akit befolyásolnak ilyen tényezők. A szerepjátékról alkotott véleménye is igen sajátos. Természetesen Ön is hangsúlyozta, hogy "nem minden szerepjátékosból lesz gyilkos", ám valószínűleg Ön is érzi, hogy amennyiben ezt nem húzza alá kellőképpen, akkor olvasóközönségének körében éppen ezzel ellenkező gondolatok fogannak meg. Miután végigolvastam ezt a részt, egyáltalán nem éreztem magam a tisztelt kivétel szerepében, mert ugyebár én is szerepjátékos vagyok. Ami igazán szomorú a dologban, az az, hogy engem, mint egy békés és rendszerető katolikus embert Ön, és bárki, aki az Ön cikkét elolvasta, sátánista mészárosnak fog tartani, hiszen Ön még csak nem is sejti, milyen hatása van a leírt szónak. Másrészt azt írta: "a világon nap mint nap történnek olyan brutális gyilkosságok, amelyeknek elkövetője túlzott mértékben azonosult játékbeli szerepével." Legyen szíves felsorolni, mondjuk maradjunk az elmúlt hónapnál, 31 olyan eseményt, ahol szerepjátékosok szerepbeli azonosulása volt a gyilkosság oka! Természetesen nem tud felsorolni enynyit. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire nem helyes így megítélni a szerepjátékot. Azt is megemlítette, hogy a szerepjátékok a negatív viselkedést és attit?döt propagálják. Azt vajon miért nem említette, hogy vannak olyan szerepjáték-rendszerek is, amiknek pont ellenkező a céljuk? Megjegyzem, a témát érintő tudása ismét sekély, hiszen a D&D-t már nemigen játsszák, elavult jellege miatt. Érdekes gondolat az is, hogy a játék közben valaki nem tud határt szabni az indulatainak. Ez most azt jelentse, hogy éjszaka arról álmodok, hogy a dobókockával agyonütök valakit? Vagy megpróbálom legyömöszölni a kalandmester torkán a radírgumit? Na jó, megosztottam a véleményemet Önnel, valószínűleg Ön nem akart bántani senkit, annak ellenére, hogy megtörtént. Azért kérem, tartsa figyelemben azt is, hogy amikor a jövőben a szerepjátékról mint negatív dologról ír, egy becsületes és a világ szemetén szomorkodó és azt lapátoló emberfiát is (magamról szóltam) kicsukja az ablakon.Tisztelettel, Polgár Péter Japán