Kereső toggle

Hogyan nem kopogtat az üzleti siker?

Panaszkultúra és irigykedés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Habár hazánkban még mindig napirenden van a panaszkultúra, a felesleges megszokások is akadályt gördíthetnek kreativitásunk és előre haladásunk útjába. Tonk Emil üzleti kommunikációs tréner, marketing-szakember minderről egy nemrégiben zajlott női konferencián beszélt népes hallgatóságának. A Womanityn adott ösztönző tanácsai azonban bármely nemnek és bármilyen életkorban megszívlelendő lehet.  

„Jó hírnevet, méltánylást és elismerést szeretnél a piactól, amelyen Te is tevékenykedsz? Ezt úgy tudod a leghatékonyabban elérni, hogy a hátuk mögött is többnyire pozitívan nyilatkozol a versenytársaidról.” Így a beszélgető partnerekben is a legtöbb esetben pozitív benyomás marad majd, méghozzá egy olyan személyről, aki kedvező színben tűnt fel a rokonszenves megállapításaival.

Még mindig nem ment ki a divatból a panaszkultúra – így továbbra is gyakori, hogyha két magyar összetalálkozik, szinte azonnal egymásra licitálva hangsúlyozzák, hogy épp kinek megy rosszabbul a sora. Ettől ugyan senkinek nem lesz jobb kedve és dolga – de cserébe legalább „sikerült” a problémákat a másik fél nyakába is átpakolni. Szóval ne panaszkodjunk, és ne mondogassunk állandóan negatív dolgokat! – mondja Tonk Emil. Ugyanakkor sokan megrettennek az irigyeiktől is. Pedig nem kellene! Mert aki irigy, rendszerint nem az általa nem ismert kihívásainkra, megpróbáltatásokra, a bennünket ért rossz dolgokra, hanem mindig csak a jó dolgokra, a pozitívumokra irigykedik. Innentől kezdve pedig inkább bók, mintsem támadás ez a reakció. Ami a legtöbbször azt mutatja: jófelé tartasz, jó úton jársz. És ne is legyünk idegesek, ha versenytársaink akadnak! „A versenytársak megléte ugyanis a fejlődés záloga.”

Sok ember ráadásul ott is melléfog karriertervezéskor, hogy egyszerűen nem jól határozza meg a pályáját. Kiket érdemes követnie és hogy kikkel kellene igazából versenyeznie? Pedig ez egyáltalán nem mindegy. Ráadásul nem is kell mindenkivel versenyezni, mert egy terület leggyengébb versenytársait egyébként sem túl nagy dicsőség legyőzni. Viszonyítsunk mindig a legnagyobbakhoz! „Én például azt tűztem ki célul, hogy bekerülhessek a világ legjobb üzleti trénerei és előadói közé. Igaz, eleinte általában kinevettek, akik hallották ezt a célkitűzést – de ma már tényleg a világ top 10 legjobb előadója között vagyok.” Ezzel szemben rossz célokat követni picit olyan, mintha egy vak ember a sajtreszelő recéit próbálná kiolvasni. Aztán csodálkozva konstatálná, hogy ez nem megy.

Emellett nem árt néha rendet teremteni tengernyi szokásunk között sem. És ugyanazzal a lendülettel meg is szabadulni némelyiktől. Számos olyan szokásunk, beidegződésünk van ugyanis, amely nem önmagában jó vagy rossz. Csak van. Ám sokszor arra már elegendő, hogy fejben némiképp mozgásképtelenné vagy döntésképtelenné tegyen bennünket. Igazából minden szokás annyit ér, amennyit a hozadéka. Ha nincs vagy negatív? Akkor jobb, ha mihamarabb megszabadulunk tőle. Régi, már be nem vált tudástól hiábavaló újszerű eredményeket várni. És nem kell görcsösen ragaszkodni azokhoz a régi beidegződésekhez sem, amelyek rendre gúzsba kötik az embert.

 

Névjegy

Tonk Emil tréner és üzleti előadó, emellett okleveles vegyészmérnök és nemzetközi marketing szakközgazdász. A 25 éves Magyar Marketing Szövetség egyik alapítója és ügyvezető alelnöke, az első magyarországi marketingvezetők egyike. 25 éve az üzleti élet egyik legkeresettebb előadója Magyarországon. 2010-ben beválasztották a világ legjobb előadói közé. 2013 óta a Mentor Oscar-díj birtokosa.