Kereső toggle

Kormányok a multik ellen?

Brüsszel nekiesett az Apple-nek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem csitulnak az indulatok az Apple és az ír kormány háza táján mióta az Európai Bizottság bejelentette, hogy 13 milliárd eurós büntetést szab ki az amerikai techóriásra. Az EB azzal indokolta döntését, hogy a cég tiltott állami támogatást kapott az ír államtól, aminek segítségével elkerülte az adófizetést. Most ezt az elmaradt adóösszeget kell kamatostul visszafizetnie az ír költségvetésbe. A nagy techmultik adóoptimalizáló gyakorlata nem újkeletű történet, és az sem titok, hogy az EU-nak már régóta nem volt ínyére a dolog.

A történelmi bírságot az uniós közvélemény általában pozitívan fogadta, kevesen emeltek szót ellene. Az ellenzők táborába leginkább a két érintett fél, az Apple és az ír kormány tartozott, közülük is furcsa módon az az ír kormány tiltakozott a leghangosabban, amelynek a kasszáját gyarapítaná az adóhátralék. Pedig tudnának mihez kezdeni 13 milliárd euróval: ez az összeg az ország éves költségvetésének a negyedét teszi ki, és valamivel többet, mint a teljes egészségügyre fordítandó éves keret. A kormány viszont úgy gondolja, a precedens értékű ítélet hosszabb távon nagyon hátrányosan érintheti az országot, mivel a nagy multinacionális vállalatok számára ezután már nem lenne annyira csábító Írországban „letelepedni”. Az ír gazdasági mutatókból kiderül, hogy az ország valóban sokat köszönhet az amerikai nagyvállalatoknak, amelyeket nagyon alacsony, 12,5 százalékos társasági adóval vonzottak eddig a szigetországba. Ráadásul a kormány még külön megállapodást is kötött az Apple-lel, az ország legnagyobb magánbefektetőjével, amelynek köszönhetően a techóriásnak szinte egyáltalán nem kell adót fizetnie. A cég 2014-ben a nyeresége mindössze 0,005 százalékát fizette be a közös kasszába.

Tim Cook, a cég vezérigazgatója őrjítő politikai döntésnek nevezte a bírságot, ami szerinte biztosan nem fog jogerőre emelkedni. Ebben lehet valami: a jogi huza-vona néhány évig még biztosan el fog tartani, az ügy kimenetele pedig a szakértők szerint is minimum kétséges.

Az ügy egyik oldaláról – az adóelkerülő gyakorlatról és ennek visszásságairól már sok szó esett, arról azonban kevesebb, hogy jogilag mivel védhető a módszer és hogy miért nem lépnek fel erélyesebben a kormányok az adófizetés alól kibúvó multikkal szemben. Ahhoz, hogy jobban megértsük a probléma gyökerét, fontos, hogy két fogalmat tisztázzunk, és egymástól jól elkülönítsünk: az adóelkerülést és az adócsalást. Az adóelkerülés esetén nincsen szó feltétlenül illegális tevékenységről, csupán arról, hogy egy adott vállalat a hazai és külföldi adójogszabályok által biztosított törvényes lehetőségek kihasználásával, a fizetendő adó mértékét minimalizálja. A leggyakoribb módszer, hogy a cég egy távoli kis adóparadicsomban – ahol jellemzően 0 százalékos a társasági adókulcs – jegyezteti be a céget, amely így a bejegyzés szerinti ország adójogszabályai szerint adózik. Az adócsalás ezzel szemben – ahogy a neve is mutatja – törvénybe ütköző tevékenység, amikor a vállalat félretájékoztatja a hatóságokat a valódi eredményéről.

Az Apple és a többi amerikai multicég egy legális, az ír adórendszer által biztosított kiskaput játszott ki – más kérdés, hogy morálisan minimum megkérdőjelezhető a gyakorlatuk. Az EB most nem is a módszernek a jogszerűségét támadta, hanem a kialakításának a körülményeit. A Bizottság vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy az 1980-as években kialakított és az Apple által igénybe vett adóelkerülő módszer (az ún. dupla ír szendvics) úgy lett megalkotva, hogy azt kizárólag a nagy amerikai multicégek vehessék igénybe. Ez viszont a Bizottság szerint versenyjogot sért, hiszen egyik tagállam sem válogathat, hogy melyik nemzetiségű cégnek ad adókedvezményt és melyiknek nem.

A tagállamok kormányfői általában egyetértenek a Bizottság döntését – legalábbis ezt kommunikálják. Legutóbb Christian Kern, a néhány hónapja kinevezett osztrák kancellár nyilatkozott ezzel kapcsolatban a Der Standardnak: „minden bécsi kávézó több adót fizet arányaiban Ausztriában, mint egy multinacionális vállalat.” – panaszkodott. Kern szerint ez jellemző a Starbucksra, az Amazonra és az összes multicégre. A kancellár egy másik központi problémára, a társasági adó szintjében egymás alá licitáló tagállamokra is kitért: „Amit Írország, Hollandia, Luxemburg és Málta csinál, az minden más uniós tagállam iránti szolidaritást nélkülöz” – mondta. Nemcsak az Apple, hanem az olyan techóriások, mint a Google vagy a Facebook is igyekeznek elkerülni az adófizetést, annak ellenére, hogy csak Ausztriában több mint 100 millió eurós forgalmat generálnak. „A Google meg a Facebook egyenesen letarolja a hirdetési piacot, de sem reklámadót, sem társasági adót nem fizetnek Ausztriában.” – zárta mondandóját Christian Kern.

Felmerülhet a kérdés: vajon a tagállamok kormányai miért nem tesznek valamit, hogy megadóztassák a „kapzsi és gátlástalan” multikat? Ennek egyrészt jogi okai vannak. Nevezetesen, elég problémás megadóztatni egy, a nemzetközi jogot nem sértő adóelkerülést folytató vállalatot. Másrészt, bár a legtöbb ember igazságérzetét valószínűleg mélyen sérti a multik gyakorlata, nem szabad elfelejtkezni a nagyvállalatok jótékony hatásairól sem, amelyek gyakran a legfőbb gátjai annak, hogy a kormányok konkrét intézkedéseket hozzanak ellenük. Bár a tagállamok kormányai gyakran ütnek meg sértődött hangot a multikkal szemben, de ennek elsősorban politikai okai vannak, hiszen igazán ők sem akarnak rosszban lenni ezekkel a „kellemetlen fejőstehenekkel”. Sőt, a gyakorlatban azt látjuk, hogy különböző intézkedésekkel, például a társasági adókulcsok lejjebb tolásával és más kedvezményekkel próbálják magukhoz vonzani a külföldi cégeket. Ennek oka nagyon egyszerű: a kormány tisztában van vele, hogy a legnagyobb beruházásokat és a legtöbb munkahelyet a nagyvállalatok teremtik meg. Az Ernst&Young nemzetközi tanácsadócég kutatása szerint csak Magyarországon 2015-ben 11 741 új munkahelyet hoztak létre a multik, ezzel az eredménnyel pedig az európai mezőnyben a 7. helyet foglaljuk el. A legtöbb munkahelyet, 42 ezret az Egyesült Királyságban hozták létre a külföldi beruházások, a második helyen Lengyelország, a harmadikon Németország áll. De nem csak közvetlen munkahelyteremtés szempontjából fontosak ezek a cégek: kimutatható, hogy egy-egy nagy külföldi vállalat a beszállítóin és gazdasági aktivitásán keresztül felhúzza az egész régiót, távozásával pedig megrendíti azt. Az is egyértelmű, hogy egy multi sokkal termelékenyebb, mint egy hazai cég – ez különösen a Közép- és Kelet-Európai országokra igaz. Itthon az MTA felmérése szerint a külföldi vállalatok háromszor olyan termelékenyek, mint a belföldiek. Ennek köszönhető, hogy az egyes országok GDP-jének jelentős százalékáért – Magyarországon ez 60 százalék – a multik a felelősek. A bírság kiszabása ellen fellebbező Írország GDP-je is 26 százalékkal emelkedett tavaly, köszönhetően az Apple és társai jelenlétének.

Az egészen bizonyos hogy a Bizottság rekordösszegű bírsága új fejezetet nyitott a kormányok és a multik közötti harcban. Továbbá, sok ország számára válthat precedens értékűvé az ítélet és dönthetnek úgy, hogy összefogva valahogy ők is gátat szabnak az elszemtelenedett nagyvállalatok vérlázító gyakorlatának. A döntés egyébként nem csak Európában pezsdítette fel az állóvizet: Elizabeth Warren az Egyesült Államok egyik szenátora a The New York Times hasábjain nemrég arról írt, hogy az Európai Bizottság mintájára végre a Kongresszusban is hozni kellene egy rendeletet, amely megakadályozza, hogy az amerikai vállalatok kicsatornázzák a profitjukat. Kérdés persze, sikerül-e kellő politikai akarattal áttolni ezeket az intézkedéseket vagy ismételten a multik alkuereje kerekedik majd felül.