Kereső toggle

A Turbometal Motorblog elhozta Londonból az autósfilmek „Oscar-díját”

Olyanok vagyunk, mint a jamaicai bobcsapat, csak mi nyertünk is

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyar fiatalok filmje nyerte meg az idei London Motor Film Festival fődíját újságíró kategóriában. A srácok olyan nagyágyúkat múltak felül a legrangosabb autós filmfesztiválon, mint a Top Gear vagy a népszerű brit tévésztár, Chris Harris. Mindezt úgy, hogy a Turbometal mögött nem állnak állandó nagy szponzorok, televíziócsatornák vagy portálok, jóformán csak a lelkesedés hajtja őket. Az viszont nagyon. Bernáth Milán rendezővel, Firnigel Dániel operatőrrel és Rigó Péter szereplővel beszélgettünk közvetlenül azután, hogy a karrierjük szempontjából mérföldkőnek számító díjjal hazaérkeztek Anglia fővárosából.

„A Legjobb Újságírófilm díjat a Turbometal Motorblog kapta, olyan nagy nevekkel szemben, mint a Top Gear, a Chris Harris On Cars vagy a GTChannel” – áll a London Motor Film Festival honlapján. Fel tudtátok már dolgozni, hogy mekkora elismerésben volt részetek?

BM: – Szerintem ezt csak folyamatosan, hosszabb idő alatt lehet feldolgozni. Óriási sokkot jelentett számunkra, amikor bejelentették, hogy nyertünk, és ez azóta is tart. A díjátadó óta folyamatosan jönnek a gratulációk és az interjúmegkeresések, emiatt érezzük mi is a jelentőségét a dolognak.

Erre a filmfesztiválra hogyan működik a nevezés? Bárki beeshet az utcáról, vagy az Oscarhoz hasonlóan egy bizottság dönti el, hogy melyik produkciót küldik a megmérettetésre?

BM: – A London Motor Film Festival-ra az egész világról bárki nevezhet, majd egy rangos zsűri dönti el, hogy ki kerül bele a versenyprogramba. Mi az idén bekerültünk a versenyszekcióba, ami már önmagában egy nagyon nagy eredmény, tekintve a több ezer nevezőt. Aztán kiderült, hogy ugyanabba a kategóriába kerültünk, ahova a Top Geart is beválasztották, úgyhogy el is könyveltük magunkban, hogy ez egy jó kis részvétel lesz, de semmi több. A zsűri végül nekünk ítélte a fődíjat a Legjobb Újságírófilm kategóriában.

Pedig, ha jól tudom, egy hajszálon múlt, hogy ne csússzatok le a nevezésről…

BM: – Az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy valamiért meghosszabbították a nevezést, mi ekkor adtuk le a filmünket. Utána két hétig nem jött visszajelzés, úgy voltunk vele, hogy beszedték a busás nevezési díjat, aztán ennyi volt. Alig tudtuk felfogni, amikor megjött a válasz, hogy versenyben vagyunk!

A londoni gálán ott volt az autósfilmek krémje, belecsöppentetek a nagyágyúk világába. Hogy fogadtak titeket? Az itthoni ilyen jellegű rendezvényeken azért jellemző, hogy a „nagy öregek” egyfajta lesajnálással állnak az újoncok felé…

RP: – Én ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltam: örültek annak, hogy fiatalok vagyunk, és összeraktunk egy ilyen filmet.

BM: – Amikor megérkeztünk a helyszínre, és láttuk, hogy mekkora felhajtás van a fesztivál körül, akkor tudatosult bennünk, hogy itt súlya van a dolognak, tényleg az autósfilmek Oscar-gáláján vagyunk. Úgyhogy inkább bennünk volt egy olyan félsz, hogy majd kinéznek minket, kelet-európai fiatalokat. Aztán amikor beszélgetésbe elegyedtünk másokkal, elillant ez az érzés. A leadott filmünk szűrőjén keresztül néztek ránk, partnerként tekintettek, szeretettel fogadtak.

A díjnyertes film

A Turbometal egy Tesla P85D-ről szóló filmmel hódította el a London Motor Film Festival Best Journalism Film díját. A videóban többek között bemutatták, hogy az elektromos autó 3 másodperc alatt éri el a 100 kilométer/órás sebességet, és különböző vicces élethelyzetekkel illusztrálták, hogy milyen rövid idő is ez. De futottak versenyt is az autóval, és demonstrálták, hogy egy ilyen járműnek annyi motorhangja van, mint egy trolinak vagy egy villamosnak: semennyi.

FD: – A gálán bevetítettek részeket a versenyfilmekből, és direkt figyeltük a közönség reakcióit. A mi filmünk alatt többször egyszerre nevetett vagy hördült fel a 3-400 fős közönség, ilyet nem tapasztaltunk a többi videó alatt. Ez egy nagyon fontos visszajelzés volt a számunkra.

Azt is meg kell említeni, hogy a versenyszekcióba került filmek nagy részét – veletek szemben – olyan profik készítették, akiknek ez a főfoglalkozásuk.

BM: – Igen, azért is van nagy értéke ennek a díjnak, mert főként olyan filmek kerültek be a versenybe, amelyekhez iszonyatos büdzsé állt rendelkezésre, a készítők tényleg ebből élnek. Mi pedig itt Kelet-Európában kitaláltunk valamit, amit az ő költségvetésük töredékéből megvalósítottunk, és mégis versenybe tudtunk szállni. Kicsit olyan ez, mint amikor a jamaicai bobcsapat elindult a téli olimpián, csak mi most nyertünk is. És nemcsak mi hárman, hanem a társaság otthon maradt tagjai is, akik ugyanannyira kivették a részüket a munkából.

Hosszú évek óta forgattok hasonlóan színvonalas és szórakoztató filmeket, mint a mostani díjnyertes Tesla. Itthon eddig mégsem sikerült áttörnötök egy falat, nem robbantatok be a köztudatba. Gondolkodtatok azon, hogy miért jöhetett előbb a nemzetközi elismerés, mint a hazai?

FD: – Mi megpróbálunk egy teljesen más irányvonalat képviselni, mint a többi magyar autós újságíró. A száraz tesztek és a szakmai szövegek helyett azt tűztük ki célul, hogy mindenki számára megpróbáljuk élvezhetővé tenni az autós filmjeinket. Szerintem a hazai játékfilmekkel is az a probléma, hogy nem szórakoztatni akarnak, hanem egy iskolát akarnak lenyomni a nézők torkán. Ugyanígy sémákra épülnek fel az itthoni autóstesztek és filmek is. Mi szakítani akarunk ezzel.

BM: – Igen, Magyarországon vannak kőbe vésett irányvonalak, hogy hogyan kell elkészíteni egy autós filmet. Nem nagyon tudnak velünk mit kezdeni. Londonban viszont éppen azt díjazták, hogy mi nem a megszokott módon viszonyulunk az autókhoz. Mi tényleg olyan dolgot akarunk csinálni, ami egy teljesen hétköznapi, autók iránt nem annyira érdeklődő embernek is élvezhető.

A díjátadó óta viszont kézről-kézre adnak titeket a legnagyobb tévék, minden jelentős portál beszámolt a sikeretekről. Ezzel megérkeztetek a mainstreembe? Célotok nektek egyáltalán, hogy ilyen módon is profivá váljatok, netalántán saját műsorotok legyen?

FD: – Én nem abban látnám a sikerünket, ha adott esetben minden héten lenne egy fix műsoridőnk valamelyik nagy tévéadón. Mert ennek az lenne a hátulütője, hogy egy idő után kötelességet kellene teljesítenünk, és lehet, hogy a harmadik hónap után beletörne az egészbe a bicskánk. Jó lenne, ha függetlenek tudnánk maradni, mert ez biztosítja számunkra azt a szabadságot, hogy megvalósítsuk a terveinket, és fenn tudjuk tartani a színvonalat.

BM: – A tévéműsoroknak van egy adott szerkezete, és mi nem illeszkedünk abba. Azért jó platform az internet, mert a saját szájunk íze szerint alakíthatjuk a filmjeinket. És úgy érezzük, hogy az újfajta látásmódunkat most legitimizálták Londonban azzal, hogy kategóriaelsők lettünk. Ez számunkra azt mutatja, hogy jó úton járunk.

Turbometal Motorblog

Az egész kezdeményezés egy budapesti albérletből indult 2010-ben, ahol három fiatal eldöntötte, hogy formabontó teszteket fog készíteni különleges járművekről. Nyögvenyelős munka árán el is készítették az első videójukat egy 1987-es Toyota MR2-ről. A kisfilmet feltöltötték a Youtube-ra, ahol hamar nagy népszerűséget ért el. Azóta egyesek lemorzsolódtak, többen pedig csatlakoztak a csapathoz, és sorra készülnek a különleges hangulatú videók, nem a klasszikus értelemben vett autótesztek, sokkal inkább kalandok. „Nincs két ugyanolyan autó, ezért nincs két ugyanolyan filmünk sem” – vallják a srácok.