Kereső toggle

Menjen vagy maradjon?

Nagyhatalmi szereplők és a Brexit

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már most látszik, hogy a júniusi brit népszavazás messze túlmutat önmagán, hiszen mind az EU-n kívüli nagyhatalmakat, mind a többi uniós tagállamot rendre állásfoglalásra készteti. Egyes felmérések szerint pedig egyre szaporodnak az olyan uniós országok, ahol a többség támogatna egy hasonló népszavazási kezdeményezést.

Persze egy népszavazást támogatni és a kilépést megszavazni még messze nem ugyanaz, az mindenesetre érdekes, hogy a University of Edinburgh legutóbbi felmérése szerint a franciák (53 százalék) és a németek (45 százalék) között is jelentős a referendumtámogatók aránya. Tekintve, hogy Nagy-Britannia mellett ez a két ország a másik két TOP3 nettó befizető az EU-ban, véleményük még többet nyomhat a latban.

Ami konkrétan Franciaországot illeti, ott nemrég a gazdasági miniszter, Emmanuel Macron nyilatkozott a britekkel kapcsolatban a Financial Timesnak. Kijelentette, hogy Brexit esetén megszűnhetne az a 2003-ban kötött kétoldalú megállapodás, amely szerint ma a britek a franciaországi határátkelési pontokon szűrhetik az országba tartó forgalmat, és bizonyos okokkal a francia parton tarthatják az utasokat. Később a The Guardian is hasonlókról írt: François Hollande francia miniszterelnököt idézte, aki szerint a britek uniós kiválása esetén a Calais-ban lévő menekülttábort át kellene telepíteni az Egyesült Királyság területére. David Cameronnal tartott csúcstalálkozóján így fogalmazott: „Nem akarom megijeszteni Önt, csak az igazságot szeretném elmondani. Ennek következményei lesznek megannyi területen: az egységes piacot, a pénzügyi kereskedést és a két ország gazdasági kapcsolatait illetően is.” Habár anno maga Charles de Gaulle két ízben is megvétózta Nagy-Britannia felvételét az Európai Közösségbe, 1963-ban és 1967-ben, ma a francia válaszadók 62 százaléka szeretné az EU-n belül tudni a briteket – írta néhány hete a The Telegraph.

Emmanuel Macron azonban azt is közölte, hogy Brexit esetén Franciaország „vörös szőnyeggel” várná a londoni Cityből „menekülő” pénzügyi szolgáltatókat is. (Köztük például a német Deutsche Bankot, amely jelenleg nyolcezer főt foglalkoztat a brit fővárosban, Brexit esetén viszont kész elhagyni azt.) Ezzel pedig a britek két legfájóbb pontjára tapintott rá a francia miniszter: a migránskérdésre és a londoni City jövőjére. A legtöbb felmérés ugyanis arra mutatott rá, hogy a bizonytalan brit szavazók egyik legnagyobb félelme maga a „kontrollálatlan bevándorlás” ügye. Hogy a világ devizakereskedelmének 40 százalékát adó pénzügyi főváros jelentőségét már ne is említsük…

Németország központi Brexit-álláspontját nemrég Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter ismertette a világsajtón keresztül. Ahogy arról több sajtóorgánum is beszámolt, a 73 éves miniszter – a The Telegraph interpretálásában „Németország legfontosabb embere” – úgy véli, szívesen támogatnák a britek reformjait, de csak az unión belül. „Nagy-Britannia mutathatja az utat egy új Európa felé.” Majd folytatta: „Megígérhetem: Németország minden módon támogatni fogja Nagy-Britanniát, amennyiben úgy dönt, hogy belülről reformálja meg a közösséget, hogy az versenyképesebb és reakcióképesebb legyen.” Az Európában leghosszabban regnáló, idős miniszter kimondottan föderalista, de legalább ennyire pragmatikus is. (Ez utóbbi jellemvonása nyilvánult meg tavaly nyáron is, amikor azt javasolta, hogy a valutaunió érdekében hagyják kilépni Görögországot az eurózónából.) Londoni körútján kihangsúlyozta: „Ha a britek a távozás mellett döntenek, az én nemzetem június 24-én gyászba borul. De remélem, hogy mégsem.” Schäuble szerint önámítás azt hinni, hogy a britek majd az EU-n kívülről könyebben egyezkedhetnek a „közös piaccal”. „Újra kell majd építenie szervezeti, gazdasági és pénzügyi kapcsolatait az unióval. Ennek kifutási ideje és tartalma pedig hatalmas kockázatokat hordoz.” Miután a legbefolyásosabb uniós pénzügyminiszter végig roadshow-zta a brit fővárost az üzenetével, többen kérdőre vonták David Cameront, hogy miért külföldi diplomatákkal riogatja a briteket, és népszerűsíti Brexit-ellenes nézeteit a nemzetközi diplomácia köntösébe bújtatva.

Legutóbb ugyanis Barack Obama amerikai elnök is tiszteletét tette Londonban. Ő sem felejtett el szót ejteni a közelgő referendumról. Az Amerikai Egyesült Államok első emberének álláspontja szerint ugyanis „akár 5-10 évet is igényelne a kereskedelmi kapcsolatok újrarendezése az unión kívüli Nagy-Britanniával”. A BBC-nek adott interjújában közölte: Brexit esetén az ország „a sor végére kerülne”, mert az amerikaiak első helyen az unióval egyezkednének. Obama beszéde egybecsengett Hillary Clinton idevágó kampányüzenetével is. Clinton szerint „a transzatlanti együttműködés létfontosságú, az együttműködés pedig akkor a legerősebb, ha Európa egységes”, azaz a „hangadó briteket” ő is csak az unión belül látná szívesen. Obama kijelentését élesen bírálta Boris Johnson londoni polgármester, aki egyenesen „képmutatónak” nevezte az amerikai elnököt. A The Sunnak nyilatkozva „félkenyainak” titulálta Obamát, és közölte, hogy az elnök láthatóan nem bírja elviselni a „britek nagyhatalmi örökségét”. A Pew Research Center aktuális felmérése szerint a briteknek csak 15 százaléka véli úgy, hogy Obama véleménye befolyásolja majd a döntésüket.

Hasonló vészharangokat kongatott meg ebben a témában a kínai elnök, Hszi Csin-ping is. Kína úgy látja, hogy „különleges kapcsolatuk” Nagy-Britanniával vélhetően nem élné túl az unió elhagyását – írta az infacts.org. A 28 tagállam közül Nagy-Britannia a kínai vállalkozások legkedveltebb célpontja. Hovatovább, Hongkong után London lett a második legnagyobb deviza-offshore központ a kínai renminbi (jüan) számára. London ugyanis még a bankszabályozáson is módosított, hogy a kínai szolgáltatók fióktelepként – így kevesebb tőkével – is működhessenek a Cityben. Tekintve, hogy Nagy-Britannia ma az unió egyik vezető tagállama, kérdés, hogy az EU-n kívüli Nagy-Britannia is hasonló vonzerőt jelentene-e a kínaiak számára? Habár a pekingi politika egyik alapelve, hogy belügyekbe nem avatkozik bele, a kínai elnök néhány hónapja mégis Londonba látogatott, ahol nem győzte hangsúlyozni, hogy „Kína egy prosperáló Európát és egy egységes uniót szeretne látni, és reméli, hogy Nagy-Britannia mint az EU jelentős tagja, még nagyobb szerepet tud majd játszani a kínai–uniós kapcsolatok elmélyítésében és fejlesztésében”.

Pedig Peking tradicionálisan az „oszd meg és uralkodj” politikát követi az EU-val kapcsolatban – írja az infacts.org. Jobban szereti az egyéni kapcsolatokból származó előnyöket, mintsem az egy nagyhatalmi blokkal való tárgyalásokat. Cameron is belátta ezt, habár kemény volt a lecke: miután 2013-ban vendégül látta Londonban a dalai lámát, Kína egy évre „sufniba tette” a londoni diplomáciát. Így 2015 szeptemberében már maga Cameron mondta le találkozóját a tibeti szellemi vezetővel.

De van másra is példa. A kínai, állami tulajdonú ChemChina nemrég vásárolta fel a növényvédelemmel és vetőmagokkal foglalkozó svájci Syngentát, 43 milliárd dollárért. Ergo Kína az EU-n kívül is keres magának európai érdekeltségeket. Ez persze még nem garancia arra, hogy Nagy-Britanniáról is ugyanígy gondolkodna adott esetben.

Végül, de nem utolsósorban Oroszország álláspontja is kristályosodni látszik az utóbbi időben, habár ezt övezte a legtöbb ellentmondás és félreértés. A Kreml hivatalos álláspontja szerint Oroszországot teljesen hidegen hagyja a Brexit kérdése és a brit népszavazás, az egészet az EU belügyének tekinti. „Nincs róla kormányzati vélemény” – nyilatkozta a Reutersnek a londoni orosz nagykövetség. Philip Hammond brit külügyminiszter azonban másképp látja a helyzetet. A The Guardian hasábjain úgy nyilatkozott, hogy csakis Oroszország az egyetlen nagyhatalom, amelynek érdekében állna a

Brexit, tekintve, hogy ezzel az EU némileg veszítene nagyhatalmi pozíciójából. „Egyetlen szövetségesünk sem támogatja az unió elhagyását: sem Ausztrália, sem Új-Zéland, sem Kanada, de még az Egyesült Államok sem. Őszintén szólva, az egyetlen ország, amely szeretné, ha elhagynánk az EU-t, az Oroszország. Ez pedig mindent elmond, amit tudnunk kell” – fogalmazott. Ugyanakkor több politikai szereplő vont már párhuzamot a Brexit, valamint a veszélyes és növekvő orosz befolyás között, és – úgy tűnik – Putyin „rémképe” valóban kapóra jön a közvélemény tereléséhez és az unióban maradás elfogadtatásához.

Szakemberek szerint a Brexit meggyengítené az uniót, és megteremtené a lehetőséget a Kreml számára a bilaterális szerződések megerősítésére, újratárgyalására. Továbbá, a britek kivonása megnyithatná az utat Putyin számára Berlin és Párizs felé, ugyanakkor rosszul hatna a kelet-európai tagokra, hiszen Nagy-Britannia volt eddig az oroszellenes intézkedések hatékony, brüsszeli szócsöve – mondja a moszkvai egyetem tanára, Pavel Kanveszkij. De további támogatókat szerezne a Brexit azon orosz politikusok körében is, akik a különálló Nagy-Britanniát a NATO megerősítésének és kiterjesztésének elkötelezett támogatójaként vizionálják.