Bernanke művének címe szabad fordításban: „Bátran cselekedni – Visszaemlékezés egy válságra és annak utóéletére”. Ezzel a 2008-as eseményekre utal, valamint – az „act” kifejezéssel és egy angol szójátékkal – a klasszikus törvényhozásra is, hogy miként irányította a központi bank a piaci folyamatokat. A Fed legfontosabb feladata ugyanis – derül ki a könyvből –, hogy „a lehető leggyorsabban és proaktívan cselekedjen egy válsághelyzetben, amikor a jogalkotási folyamat túl lassú”.
Mennyi időbe telt kihevernie, hogy el kellett hagynia a Fedet? – tette fel a kérdést az FT újságírója. „Úgy 24 órába” – vágta rá Ben Bernanke. „Amit akkor éreztem, arra a megkönnyebbülés talán kicsit erős kifejezés, de nagyon örültem annak, hogy újra civil életet élhetek. Természetesen folyamatosan nyomon követem, hogy mi történik a gazdaságban és a Fed háza táján, de már nem az én felelősségem, hogy a nehéz döntéseket meghozzam. Az valóban nagy teher volt.” Arra a kérdésre azonban, hogy szokott-e tanácsot adni az utódainak, egyértelmű nemmel felelt. „Megbízom bennük, biztos vagyok benne, hogy jó döntéseket hoznak majd. Nyolc éven keresztül voltam tagja a Kormányzótanácsnak, és ez idő alatt rengeteg nehéz döntést kellett meghoznom. Belefáradtam, most már semmilyen formában nem akarok részt venni a munkában.”
Ez nem meglepő. A válság óta ugyanis – mondhatni – divattá vált utálni a jegybankot és kifejezni a népharagot a pénzintézetek iránt. „Sajnálatos, de nem egyedi helyzet – mondja erre Bernanke. – Európai országokban mindig igyekeztek populista válaszokat adni a válságokra. Az Egyesült Államokban máshogy kezeljük a krízishelyzeteket.” Ám a kialakult ellenséges hangulat őt is aggasztja. „Mindent megtettem, hogy a munkásságunkat közelebb vigyem az emberekhez. Utólag visszanézve talán tudtam volna többet is tenni, de nagyon sok energiámat lekötötte a válságkezelés. Így csak azt tudom mondani, a népharag sajnos elkerülhetetlen és előre látható volt.”
2015. 10. 30. (XIX/44)
