Kereső toggle

Kína nyerhet az olajdrámán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hónapok meglehetősen vérzivatarosak voltak a világ nagy olajcégei számára, hiszen a fekete arany világpiaci ára egyik napról a másikra valósággal összeomlott. A Moody’s legfrissebb elemzése szerint viszont a kínai állami vállalatoknak meg se kottyant a nagy árzuhanás.

Az olajárak esése több nagy olajkitermelő ország komplett gazdaságát is két vállra fektette. Oroszországban és Iránban például még most is több kitermelőcég csődjétől és súlyos recessziótól tartanak. Még az optimista becslések is azt mutatják, hogy – a fentieknek köszönhetően – idén 5 százalékkal esik vissza az orosz gazdaság. Vannak azonban kivételek…

A Moody’s nemzetközi hitelminősítő elemzése szerint a három legnagyobb kínai állami olajvállalat, a China National Petroleum Corporation, a Sinopec és a China National Offshore Oil Corporation ellenálló maradt az olajáreséssel szemben. Habár a válság a kínai cégeket is érinti – a China National Offshore például a héten közölte, hogy az idei évben akár 35 százalékkal is csökkentheti az olajkutatáshoz kapcsolódó beruházásait –, ám közel sem olyan mértékben, mint nemzetközi versenytársaikat. Ennek a Moody’s elemzése szerint elsősorban az az oka, hogy a kínai olajvállalatok kutatási és (ki)termelési (más néven upstream) költségei nagyon alacsonyak, a földgáz-kitermelési arányuk pedig viszonylag magas ebben a portfólióban. Mindemellett pedig még a kínai kormány is segítő kezet nyújtott a „mamutoknak”, ugyanis csökkentette az adóterheiket.

Kína nemrég még azzal is demonstrálta rendíthetetlenségét, hogy januárban egy 20 milliárd dollár értékű befektetésre tett ígéretet Venezuelának a jelen körülmények okozta gazdasági visszaesés következményeinek enyhítésére. Venezuela exportjának, mint a legnagyobb olajkitermelő országok egyikének, nem kevesebb, mint 95 százalékát ez az energiahordozó teszi ki. Az árzuhanás komoly megrázkódtatásként érte a dél-amerikai államot, így nem csoda, hogy Nicolás Maduro elnök kitörő örömmel fogadta a kínai ajánlatot. A VTV venezuelai tévécsatornának az elnök elmondta: a beruházással elsősorban lakásépítési, technológiai, energiaipari és infrastruktúra-fejlesztési projekteket fognak finanszírozni. A Kínai Fejlesztési Bankkal, valamint a Bank of Chinával már most számos projekt támogatásáról folynak egyeztetések – nyilatkozta erről sejtelmesen a venezuelai elnök.

A Kínai Fejlesztési Bank egyébként 2007 óta már közel 50 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott Venezuelának különböző formákban, amit az ország jórészt olajszállításokkal törleszt.

A latin-amerikai ország jelenleg napi 640 ezer hordó kőolajat exportál Kínába, és ez a szám várhatóan két éven belül napi egymillió hordóra fog emelkedni.

Bár a kínai gazdaság látszólag stabilan áll a lábán, valójában itt is érezteti hatását a már-már globális méretűvé avanzsáló visszaesés. Így nem annyira meglepő, hogy a múlt héten a kínai központi bank egy monetáris lazítócsomagot jelentett be, melynek keretében felszabadította a helyi kereskedelmi bankok kötelező tartalékainak egy részét. A jegybank az alacsony inflációval, a csökkenő kereslettel és a lassuló gazdasági növekedéssel magyarázta a lépését. Ha pedig megnézzük a mutatószámokat, valóban szembetűnő a visszaesés: tavaly a gazdaság „csak” 7,4 százalékkal növekedett, ami 1990 óta a legalacsonyabb mérték. Ezzel a lépéssel India, Szingapúr, Kanada, Dánia és az Európai Központi Bank példáját követve Kína is a monetáris eszközök segítségét vette igénybe gyengélkedő gazdaságának felrázása érdekében. A beavatkozástól nemcsak a hitelezés növekedését várják, hanem a kínai fizetőeszköznek, a jüannak a leértékelődését is. Ha ez bekövetkezik, a kínai áruk még versenyképesebbé válnak a külföldi piacokon, ám ezzel párhuzamosan az import áruk is (mint például az olaj) meg fognak drágulni.

Szakértők és spekulánsok még ma is keresik az olajár drasztikus zuhanását kiváltó okokat. Sokak szerint mindösszesen annyi történt, hogy a megnövekedett amerikai palaolaj-kitermelés következtében túlságosan megnőtt a kínálat, amivel párhuzamosan globálisan lecsökkent a kereslet. Mások viszont ennél összetettebb okokat sejtenek a háttérben. Meglátásuk szerint bár Amerikának valóban nagy szerepe van a kialakult helyzetben, ebben azért Szaúd-Arábia és a többi OPEC-tagország is tevékenyen közrejátszott. Arra gyanakszanak, hogy az OPEC szándékosan hagyja csökkenni az olaj árát, hogy kiszorítsák Amerikát és más – drágán kitermelő – országokat az olajrészesedésből. Az USA által használt palaolaj-kitermelési technika ugyanis jóval költségesebb, mint a hagyományos, Közel-Keleten is alkalmazott kitermelési módszerek. A szaúdiak, akiket látszólag egyáltalán nem rendített meg az árzuhanás, a világ legnagyobb olajexportőreként képesek lennének ellenkező irányba is befolyásolni az olaj árát, ám ez – a fenti okok miatt – a közeljövőben nem túl valószínű. Szaúd-Arábia nem mellesleg a világ legnagyobb „felesleges” olajkapacitásával rendelkező országa is, így még jó darabig biztonságban érezheti magát az alacsony olajárak mellett is.