Kereső toggle

Központi nemzetmentés

Demográfiai bomba Japánban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A japán népesség gyorsan öregszik, egyre kevesebb gyermek születik, és csökken a munkaerő-piaci potenciál is. A megoldás a japán nők kezében volna?

Japánban 2013-ban a születések száma kicsivel haladta csak meg az egymilliót. Amennyiben ez így folytatódik, a jelenlegi népesség nem fenntartható. Becslések szerint 2060-ra a jelenlegi 127 millióról akár 87 millióra is lecsökkenhet Japán lakossága. Következésképp a munkavállalók száma is esik majd, ami veszélyezteti a jövőbeli gazdasági növekedést. A folyamat ellensúlyozására a japán kormány most a képzett női munkavállalók számát kívánja emelni, így – terveik szerint – további 8 millió munkavállaló kerülne a piacra, ami számottevő GDP-emelkedést is hozhat. A nők tömeges munkába állásával párhuzamosan azonban a gyermekgondozási rendszer hiányosságait is orvosolni kell, hiszen így a nők munkavállalása akár kontraproduktívvá is válhat – taglalta a The Economist egy cikke Japán helyzetét.

Szakértők szerint a születésszám csökkenésének egyik fő oka az, hogy Japánban egyre kevesebb házasságot kötnek. Itt ugyanis a gyermekvállalás és a házasság a mai napig erősen összefügg: a házasságon kívül született gyermekek aránya rendkívül alacsony, mindössze 2 százalék (nyugati országokban ez a szám 30-50 százalék közötti). Eközben viszont a házasságban élők gyermekvállalási hajlandósága sem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben, így a házasságkötések csökkenésével minimum egyenes arányban csökken a születések száma is.

Felmérések szerint a fiatal japán nőknek csupán egyharmada szeretne teljes időben háztartásbeli lenni, ők azonban egyre nehezebben találnak olyan férfiakat, akik a tradicionális családmodellt támogatnák. A japán férfiak csupán egyötöde szeretné, ha felesége háztartásbeliként otthon maradna. Ennek egyik oka pedig a foglalkoztatási rendszer változásában rejlik. A tradicionális „életre szóló munkaviszony” szisztémája eltűnőben van, a munkahelyi bizonytalanság pedig nem kedvez a családalapítási kedvnek. További problémákat okoz a gyermekgondozási struktúra – bölcsődei, óvodai elhelyezés – fejletlensége is, amely az anyákat gyermekvállalás esetén karrierjük teljes feladására kényszeríti, így a család anyagi forrásai érezhetően megcsappannak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a házasságkötések ideje egyre inkább későbbi életkorra tolódik ki, akik pedig ezek után is felvállalják a családalapítást, sajnos jobbára az „egygyermekes politikát” követik, a gyermekvállalás magas költségeire hivatkozva.

Felemás reformok

Nincs tehát egyszerű dolga Abe Sinzó kormányának, amely egyszerre harcol a nők egyenjogúságáért, a képzett női munkavállalókért és a gyermekszületések növekedéséért is. A kormány álláspontja szerint a nők gyermekvállalási kedve kéz a kézben halad a munkavállalási hajlandósággal. Ezt a meglátást statisztikai adatok is alátámasztják: gazdagabb országokban a magasabb női foglalkoztatási arány valóban együtt jár a magasabb születésszámmal.

Sinzó miniszterelnök mostani tervei egyébként szöges ellentétben állnak korábbi álláspontjával, miszerint a nagyobb egyenjogúság veszélyeztetné a japán tradíciókat, a családi értékeket és a gazdasági növekedést is. A 2000-es évek elején úgy gondolták, hogy ha a nők otthon maradnak, és nem részei a munkaerőpiacnak, akkor több gyermeket szülnek, és így növekszik majd a későbbi munkavállalók száma is. Ez a megközelítés azonban tévesnek bizonyult, hiszen 2005-re a születési ráta 1,26-ra csökkent. Ennek a folyamatnak egyenes következménye lenne, hogy 2050-re 40 százalékkal csökkenne a fiatal foglalkoztatottak száma, ami jelentős gazdasági problémát okozna az országban. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozott tehát a női foglalkoztatottság népszerűsítése.

A nők munkavállalása előtti legnagyobb akadály viszont maga a japán vállalati kultúra. Habár a felmérések szerint a friss diplomás, huszonéves hölgyek sokkal motiváltabbak, mint a férfiak, a félelem viszont, hogy a gyermekvállalás miatt elvesztik őket, erősen relativizálja ezt az előnyüket. Bár a japán cégek egyaránt alkalmaznak friss diplomás női és férfi munkavállalókat, a diszkrimináció szembetűnő: menedzserszerepekbe a férfiakat, adminisztratív, hivatali feladatokba pedig a nőket helyezik. A japán nők gyakran azt tapasztalják, hogy csak „zsákutcaszerű” feladatköröket kapnak, amelyekben nincs benne a fejlődés lehetősége vagy az előrelépésnek még az esélye sem.

Még nagyobb kihívást jelent a családanyák visszatérése a munkaerőpiacra. A női munkavállalás jellemzője, hogy a 25–40 éves nők munkaerő-piaci jelenléte időlegesen megcsappan a házasságkötés és a gyermekvállalás miatt. Gazdagabb nyugati országokban a nők rövid időn belül visszatérnek a munkaerőpiacra, de Japánban ez a helyreállás sokkal nehezebb. A fiatal házasok, anyák nagyrészt hiányoznak a munkaerőpiacról. Ennek oka, hogy legtöbbször messze képzettségi szintjük alatt foglalkoztatják őket, ideiglenes munkákban vagy részmunkaidőben, mindezt nagyon alacsony fizetésért és csak minimális munkahelyi biztonsággal. 2012-ben Japán részmunkaidős vagy ideiglenesen foglalkoztatottainak 77 százalékát adták a fiatal anyák. Csak nagyon kevesen töltenek be professzionális vagy vezetői pozíciókat.  2001-ben például az osztályvezetőknek csupán 4,5 százalékát, komoly vállalatvezetőknek csupán 1 százalékát adták a nők. (Kínában ez a szám 9 százalék, míg Szingapúrban 15 százalék.)

Az Abe-kormány átfogó célja, hogy 2020-ra a nők aránya a vezetésben, a politikai és gazdasági szférában is elérje a 30 százalékot. Ennek érdekében több reformjavaslatot is beterjesztett – több-kevesebb sikerrel. Egyik népszerű lépése volt, hogy ma már például nemcsak az állam, hanem magáncégek is részt vehetnek a gyermekgondozási rendszerben különböző intézményalapítások révén. Abe másik gyermekvállalást ösztönző javaslata azonban egyetemes gúny tárgyává vált. A vállalatok szerint megnyomorítaná őket a szülési szabadság meghosszabbítása a mostani 18 hónapról 3 évre, míg a feminista aktivisták azzal vádolták a miniszterelnököt, hogy ezzel akarja távol tartani a nőket a munkahelyüktől.

Sokak szerint azonban hiába próbálkozik a kormány, mozgástere relatíve kicsi. Amennyiben a cégek nagyobb biztonságot adnának az új, fiatal alkalmazottaknak a régi privilegizált alkalmazottakkal szemben, akkor stabilabb alapokra építhetnének a fiatal párok, ami előmozdítaná a családtervezést is. Ha viszont a mostani erőfeszítésüket nem koronázza siker, a végső megoldás sokkoló lehet: Japán kész tömegesen fogadni bevándorlókat az országba, hogy népességét és gazdasági növekedését fenntarthassa.

Olvasson tovább: