Kereső toggle

Bankárgyűlés a hegyekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén augusztus végére esett a világ jegybankelnökeinek éves találkozója a Fed szervezésében. A rendszeres szimpóziumon a központi bankárok szakmai eszmecseréje mellett mindig lehetőség van egy kis raftingra, hegymászásra és medvelesre is.

A wyomingi Teton hegységben lévő Jackson Hole immár több mint 30 éve ad otthont a jegybankárok éves ülésének. A rendezvényt tradicionálisan a kansasi Fed bank szervezi és szponzorálja, immár 1978 óta. Az esemény rangjának egyik fokmérője, hogy maga a (központi) Fed-elnök is részt vesz a találkozón. Ez idén sem maradt el, hiszen Janet Yellen tiszteletét tette, sőt beszédet is mondott. Ben Bernanke, az előző Fed-elnök például 8 éves regnálása alatt egyszer „merészelte” megtenni, még 2013-ban, hogy távol maradt a találkozóról, de ezt is örökre felírták a „nagykönyvbe”, hiszen ilyesmi a nyolcvanas évek óta nem fordult elő – hívta fel a figyelmet az idei résztvevők listáját elemző cikkében a Bloomberg.

A Bloomberg kiemelte és hosszasan elemezte, hogy idén a Wall Street-i bankvezetőket nem hívták meg az ülésre. Így nem tette tiszteletét sem a Morgan Stanley, sem a Goldman Sachs, de még a Bank of America képviselője sem.

„A (befektetési) bankárok számára itt részt venni fegyvertény – nyilatkozta erről egy washingtoni szakértő a Bloombergnek. – Ha te egy vezető amerikai bank közgazdásza vagy, nagy szó azt mondani, hogy idén ott voltál Jackson Hole-ban.” Ezzel szemben a kansasi Fed szóvivője kifejtette: a wyomingi ülésnek mindig is a jegybankárok voltak az elsődleges célközönsége. „A fennmaradó helyeket pedig évről évre más és más szereplők között osztják ki, akik – feltételezhetően – új szempontokat, érveket tudnak képviselni a szakmai viták során” – mondta Diane Raley. Az idei ülés dedikált témája – a monetáris politika legújabb kihívásai mellett – a munkaerőpiac fellendítése volt, így a meghívottakat is bizonyára eszerint válogatták… A Wall Street idei mellőzése mindenesetre az elmúlt évek trendjének egyértelmű megtörését jelentette.

A résztvevők ugyan nem mindig hagyják el a konferenciát új meggyőződésekkel, visszatekintve azonban érdemes felidézni például a 2008-as nyári ülés szónokait, akik közül jó néhányan (például a svájci Nemzetközi Fizetések Bankja vezetői, valamint az indiai jegybankelnök) arra figyelmeztettek, hogy veszélyes alábecsülni az éppen kirajzolódó folyamatokat. A Jackson Hole-i konferencián amúgy is rendre születnek a „meghatározó írások” – ahogy ezt a The Wall Street Journal összefoglalója is kiemelte. Szinte minden évben származik olyan tanulmány a konferenciáról, amely aztán évekre meghatározza a mainstream közgazdász-gondolkodást. Ilyen volt például 1999-ben Ben Bernanke, akkor még princetoni professzor írása arról, hogy a központi bankoknak nem kell mindenáron megakadályozniuk a pénzügyi buborékok kialakulását, vagy 2012-ben Micheal Woodford columbiai professzor írása, aki szerint a Fednek jóval hangsúlyosabban kell biztosítania a piacot a tartósan alacsony kamatokról, ha ki akar keveredni a válságból.

Idén talán a legtöbb szó (ismét) az alacsony kamatokról és az inflációról esett. Amíg ugyanis az amerikai központi bank alacsonyan tartja az alapkamatát – és ez a QE, azaz a quantitative easing kötvényvásárlási program végéig így is marad –, addig mindenki más is beáll a sorba. Ahogy a Bloomberg egy másik cikkében kifejtette: a világ jegybankárai olyanok, mint a Tour de France egyik kerékpárraja, élén Janet Yellennel. Kitörni a rajból és egyedül hajtani épp olyan veszélyes, mint ma váratlanul és jelentősen kamatot emelni. (Egy 2009-es kutatás szerint a kerékpárversenyzők jó része a széllökések kivédése és az ellenszél jelentős – 40 százalékos – csökkentése érdekében inkább a bolyban marad, mintsem hogy szólóban tekerjen.)

Míg Yellen szerint a munkaerőpiacnak még jót tesz az alacsony kamatláb és infláció, addig a másik két „hajtó”, Mario Draghi, az EKB (Európai Központi Bank) vezetője és Haruhiko Kuroda, a japán jegybankelnök szerint már érdemes volna a kezdődő defláció nyakára lépni és kicsit emelni az infláción. A „sárga trikós” Yellen meghatározó véleménye miatt azonban a legtöbb elemző úgy látja: idén már biztosan nem lesznek jelentős kamatemelések az eurózónában. Így tehát marad még a laza monetáris politika, és ha lesznek is egy-két helyen szigorítások, azok sem feltétlenül a helyi gazdaság valós igényei szerint lesznek kimérve. Akik pedig eddig „kiváltak a rajból” – azaz elléptek a kamatemelések irányába, mint például Oroszország, Ukrajna vagy Új-Zéland – bizonyíthatóan helyi (politikai) nyomásra cselekedtek.

A The Economist idevágó cikkében arról polemizált, hogy vajon Mario Draghi mikor ad már végre zöld lámpát egy európai QE számára, hiszen „van mit ellesni a Fed-től”. Draghi ugyanis a múlt héten azt nyilatkozta, hogy „készen állunk arra, hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat”, és ez láthatóan elindította a találgatások lavináját. Ezt a The Wall Street Journal cikke is megerősítette: Draghi fenti kijelentését „a legjelentősebb következményekkel bíró mondatnak” titulálta Jackson Hole kapcsán.

A The Economist szerint egyébként Európa eltanulhatná a – QE-kben jártas – angolszászoktól, hogy kevésbé aggódjon az újjáéledő infláció miatt, ugyanakkor folyamatosan képes legyen megnyugtatni a piacokat a várható kamatemelésekkel kapcsolatban. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban is 2 százalék alatti az infláció – emeli ki a hetilap. A helyi kötvényvásárlási stimulusok kompenzálták a már-már őrjítően szoros költségvetési politikát, és a deflációt is „sakkban tartották”– tette hozzá. Az EKB ugyanakkor „bámulatos igyekezettel” reagált a gazdasági válságra – emeli ki a The Economist –, de azóta valahogy mintha lecövekeltek volna. Persze azért azt a cikk is elismeri, hogy az EKB számára nem lenne olyan egyszerű egy QE-t megvalósítani, tekintve, hogy itt nemzetállamok közösségéről van szó, nem egy országról. Amíg például Németország keresztbefekszik az úton, nincs mit tenni. És amíg olyan súlyos problémák nyomják az európai döntéshozók vállát, mint a magas adóterhek, a merev munkaerőpiac és a túlszabályozás, a monetáris politikának nem osztanak lapot, hiszen ezek ettől (jobbára) független gondok.

Olvasson tovább: