Kereső toggle

Miért szeressük a multikat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden állam számára stratégiai kérdés, hogy támogatni vagy korlátozni kívánja-e részvételét a transznacionális hálózatokban. Azaz: áldásnak vagy átoknak tekinti a multik jelenlétét? Erről szólt a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) legutóbbi konferenciája.

A multik. Általában negatív érzelmekkel gondolunk rájuk, mert „kihasználnak”, „elnyomnak”, és ehhez még általában állami adókedvezményeket is kapnak. Ennek ellenére megkerülhetetlenek. Ezek a vállalatok produkálják a világ exportjának 80 százalékát, és ők a progresszió fő hordozói is: becslések szerint a világ technológiai újításainak 90 százalékában van szerepük.

A transznacionális vállalatok jelenléte számos jótékony hatással járhat – mondták az előadók. Például kipótolják a befogadó gazdaság hiányosságait, javítják a foglalkoztatás és a verseny szintjét, és új gazdasági kapcsolatok kiépülését is elősegítik. Ha viszont egy gazdaság túlzott mértékben támaszkodik rájuk, a nekik való nagy kiszolgáltatottság miatt az ország rákfenéjévé válhatnak. Ellehetetleníthetik és kiszoríthatják a hazai vállalkozásokat, miközben a nagy cégek ügyeskedése, az általuk alkalmazott esetlegesen tisztességtelen módszerek megsebezhetik a befogadó ország gazdaságát. Az sem ritka, hogy a betelepült vállalatok versenyelőnyük tudatában elkezdenek ellustulni, és alábbhagy a termelékenységük is.

„Magyarországon a transznacionális vállalatok az elmúlt huszonöt évben elképesztő módon növekedtek” – kezdte előadását Gál Péter, a BCE Világgazdasági Tanszékének tanára. A multik 1980-ban 445 milliárd dollárt, 2002-ben pedig már 23 ezer milliárd dollárt fektettek be itthon. harminc év alatt tehát ötvenszeresére növekedett a külföldi befektetett tőke nagysága, miközben a világ GDP-je csak a tízszeresére nőtt – emelte ki az egyetemi tanár. A külföldi tulajdonú vállalatok termelékenységi hozzájárulása a teljes magyar éves termeléshez 58 százalék, miközben ma Magyarország a világ 9. leginkább globalizálódott állama.

Akármennyire is fáj a multik jelenléte, be kell látnunk, hogy a tisztán hazai vállalatok termelékenysége ezek felét sem érik el, ráadásul a multik bérezése még jobb is. „Magyarországon az exportorientált vállalatok 86 százaléka külföldi tulajdonú” – mondta Wintermantel Péter, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. És nemcsak termelékenyebbek, még strapabíróbbak is: a válság idején a multik teljesítményének visszaesése jóval kisebb volt a hazai vállalatokéhoz képest, a talpra állásuk pedig sokkal gyorsabb. „Ma az összes beruházáson belül 55 százalékos arányt képviselnek. 2011-ben pedig a teljes foglalkoztatás 26 százalékát fedték le” – tette hozzá Wintermantel. Az itt tevékenykedő nemzetközi vállalatok gazdasági súlya tehát jelentős, ugyanakkor számuk elenyésző az összes vállalathoz képest: mindössze 3-3,5 százalék.

Régiós összehasonlításban Magyarországon a legmagasabb a befektetett tőkeállomány szintje, és az egy főre eső állomány is igen jelentős; másodikak vagyunk Csehország mögött – emlékeztettek a szakemberek. A bejövő tőke 70 százaléka a szolgáltatásokhoz, 20 százaléka pedig a feldolgozóiparhoz kötődik. És dacára az elmúlt évek bizonytalan gazdasági környezetének – aminek hatására sok multi inkább tőlünk keletebbre vette az irányt –, Magyarország továbbra is fogadóstátuszban van, azaz sokkal több a bejövő vállalat, mint a kimenő cég – tette hozzá Sass Magdolna, az MTA főmunkatársa.

Magyar multik

És mi a helyzet a „magyar multikkal”? A magyar alapítású nemzetközi vállalatok elsősorban a régión belül tevékenykednek – mondta Sass. Azokat a magyar vállalatokat, amelyek külföldi többségi tulajdonban vannak, de magyar vezetőség alakítja ki a stratégiát, szintén multinak tekintjük. Ez utóbbiak az összes magyar külföldi befektetésnek durván a felét adják, munkahelyteremtési hatásaik ugyanakkor minimálisak. Általában csak piackereső beruházások.

Az egyik legnagyobb magyar multi, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese, Wolf László így írta le a bank terjeszkedésének körülményeit: „Ha egy cég nagy profitot termel, a menedzsment eldöntheti, hogy visszautalja azt a tulajdonosoknak, vagy befekteti más célokra. Az OTP így kezdett el új országokat meghódítani, és ma a bank üzleti bevételének fele külföldről származik.” Wolf szerint a multik jelenléte egyértelműen pozitívum, kisebb és szélsőséges esetekben lehet azt csak kártékonynak nevezni.

A bankvezér emellett arról is beszélt, hogy az OTP milyen módszerekkel „hódít meg” egy újabb országot. Amikor a bank stratégiai vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy terjeszkedjenek, először megfigyelik a célország makrogazdasági adatait, a gazdaság és a szabályozás kiszámíthatóságát, a piacok állapotát és fejlődését. Bonyolult, bizonytalan környezetben egy nemzetközi vállalat nem szívesen tevékenykedik. Általános technika, hogy a hatékonyág növelése érdekében felvásárolják a helyi kicsi, nem nyereséges vállalatokat. (Ezt a módszert az OTP több környező országban is alkalmazta, például Szerbiában.) Ennek ugyan pár száz dolgozó áldozatul esik, ugyanakkor az adott szektor fellendülése elég nagy kompenzációt jelent. „Külföldi jelenlétünk eddigi legnagyobb tanulsága a menedzselés pontos és hatékony megtervezése. A magyar bankszektorba az elmúlt években 900 millió eurónyi külföldi forrást kellett az anyabankoknak belepumpálni, ennek nagy részét pedig nem a bankadó vagy a devizahitel miatti veszteség emésztette fel, hanem a rossz menedzselés következtében okozott károk enyhítése” – zárta előadását Wolf László.

Olvasson tovább: