Kereső toggle

Gazdag-adó utópiák

Pozitív hatásai vannak a gazdagok fokozott adóztatásának?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vajon gazdasági és társadalmi szempontból pozitív hatásai vannak a gazdagok fokozottabb adóztatásának? A kérdés örökzöld. Konzervatív elméletek alapján a magas jövedelműek sarcolása visszaveti a gazdaság teljesítményét. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss tanulmánya viszont ennek ellenkezőjét állítja: a „gazdag-adó” energizálja a gazdasági növekedést. Megint mások pedig már egy „globális szuperadó” tervét fontolgatják.

A jövedelemegyenlőtlenség kérdése sokakat foglalkoztat manapság. A kérdés azonban nem az, hogy egy társadalom képes-e csökkenteni a különbségeket, hanem hogy akarja-e.  Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés már csak az, hogy hogyan. Azok a politikusok és közgazdászok, akik úgy gondolják, hogy a súlyos jövedelmi egyenlőtlenségek egy társadalomban nem csupán morális kérdéseket vetnek fel, hanem gazdaságilag is egészségtelenek, bizonyára örömmel fogadták az IMF kutatóinak legfrissebb publikációját. A Valutaalap elemzésében több ország adózás előtti és adózás utáni adatai kerültek górcső alá. A szerzők szerint immár meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a minimális jövedelmi egyenlőtlenség a gazdaság számára előnyös, segíti a növekedést, és hosszú távon a gazdaság bővülését is előmozdítja.

Az elemzők elismerik, hogy állításaik szemben állnak az elfogadott gazdasági nézetekkel, miszerint a központi adóztatás és újraelosztás negatív hatással van a munkahelyteremtésre. A szerzők arra hivatkoznak, hogy számos régebbi tanulmány nem tett különbséget az adózás előtti és adózás utáni jövedelmi egyenlőtlenségek között, így sokszor „almát hasonlítottak körtéhez”. A kutatók most számos ország adatait vizsgálták adóztatás előtt és után, és arra jutottak, hogy alacsonyabb nettó jövedelemkülönbségek esetén a gazdaságok gyorsabban növekednek, a növekedési ciklusok pedig hosszabb ideig tartanak. Emellett a tanulmány legellentmondásosabb állítása, hogy a jobbára adóztatás útján történő jövedelem-újraelosztás nem befolyásolja (azaz nem csökkenti) számottevően a növekedési potenciált, kivéve, ha „extrém intézkedésekről” beszélünk.

Tény viszont, hogy az adóztatás útján történő újraelosztás mérsékli a jövedelmi egyenlőtlenségeket, tehát végső soron katalizálja a növekedést – írják a szerzők. „Úgy találtuk, hogy a nagy jövedelemkülönbségek lassítják a növekedést, míg az újraelosztásnak – ehhez képest – csak elhanyagolható méretű negatív hatása van” – olvasható a tanulmányban. Mindezek ellenére a kutatók nem zárják végleges következtetéssel a kérdést, elismerve ezzel azt a tényt, hogy mindez a gazdasági elméletek komplex területére vezet, amelyet számos változó befolyásol, és rendkívül kevés megbízható adat áll rendelkezésre.

A témában viszont egyre több neves közgazdász és nemzetközi gazdasági intézmény foglal állást. A kérdést például az OECD is évek óta vizsgálja. Kutatásaik alapján az elmúlt két évtizedben a fejlett országokban jelentősen növekedett a gazdagok és a szegények közötti jövedelemkülönbség. Az országok leggazdagabbjainak – a társadalom jellemzően felső 10 százalékának – keresete akár kilencszerese is lehet a legszegényebbek jövedelmének. Ez a különbség az USA-ban még hangsúlyosabb, ott ugyanis tizennégyszeres is lehet az arány. Jól példázza ezt Warren Buffettnek, a világ harmadik leggazdagabb emberének nyilatkozata is, miszerint szívesen fizetne több adót, hiszen a korábbi kormányzat idején meghozott adótörvények következtében ő kevesebb adót fizet, mint az amerikai átlagpolgárok. Buffett már évek óta hangoztatja, hogy a jelenlegi amerikai adórendszer gyökeres átalakítására volna szükség.

Tulajdonképpen ennek az irányvonalnak próbáltak érvényt szerezni a „Foglaljuk el a Wall Streetet” elnevezésű mozgalom képviselői is. Lehetséges, hogy neves közszereplők támogatásával hamarosan „szalonképessé” válik a mozgalom? A helyzet nemcsak Amerikában, de Európában is éleződni látszik.  Nem meglepő tehát, hogy a világ vezető közgazdászai is prioritásként kezelik a jövedelemkülönbségek csökkentésének kérdését.

Thomas Piketty, 42 éves párizsi közgazdász professzor legutóbbi könyvében egy érdekes gondolatot fejteget: az a tendencia, miszerint a vagyon nagyobb ütemben növekszik, mint a GDP, olyan egyenlőtlenségeket okoz, amelyek a demokráciát és a szociális igazságosságot is aláássák. Ennek megakadályozása érdekében Piketty egy meglehetősen merész megoldással állt elő, mégpedig a „globális vagyonadó” ötletével. Piketty műve – sok kritika mellett – neves pártfogót is talált. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, a The New York Times kolumnistája így méltatta könyvét: véleménye szerint ez az „év vagy akár az évtized gazdasági könyve”. Joel Slemrod, a Michigan Egyetem adószakértő közgazdásza viszont a következőképpen nyilatkozott: „Én olyan ember vagyok, aki nem foglalkozom olyan  előterjesztésekkel, amelyeknek zéró a megvalósulási valószínűsége. Úgy gondolom, ez is egyike ezeknek.”

Piketty ugyanis – a diagnózis felállítása után – megoldásként egy olyan vagyonadó bevezetését javasolja, amely egyaránt adóztatna minden vagyoni értéket: termőföldet, természetes erőforrásokat, ingatlant, irodaépületet, cégeket, gépeket, szoftvereket, szabadalmat, kötvényeket, részvényeket és minden olyan tulajdont, amely tulajdonosának anyagi vagyonát képviseli. Terminológiája szerint, a tőke egyenlő a vagyonnal, így mindezeket adófizetési kötelezettség alá vonná. Az adó kezdetben alacsony összegű lenne, de a vagyon mértékétől függően növekedne – éves szinten akár 5-10 százalékra is.

A legtöbb országban manapság is ismert a vagyonból származó jövedelemre kivetett adó, habár ez többnyire csupán a tőkenyereség után fizetendő. Spanyolországban a vagyonadó mértéke például 2,5 százalék, de jobbára ezt is megpróbálják hatályon kívül helyezni. Franciaországban bevezetésre került egy úgynevezett szolidaritási adó, de jelenleg több tőke áramlik ki miatta az országból, mint amennyi bevétel származik belőle – állítják az adószakértők.

Egyes vélemények szerint, mégha az amerikai kongresszus el is fogadná a javaslatot, tovább már nem jutna, ugyanis az adó begyűjtése már súlyos problémákba ütközne, hiszen a tehetős emberek rögtön külföldre mentenék a javaikat. Piketty azonban gondolt erre a lehetőségre is, ezért terveiben ez az új adónem immáron globális adóként szerepel. Ennek a megvalósulása azonban – gondolva a jogilag védett adóparadicsomokra – továbbra is nagyon kétséges. A fenti tervek tehát egyelőre az utópia szintjén maradnak.

Olvasson tovább: