Kereső toggle

Szerepcserék

Amerika olcsó gázzal csábít, Japán pénzesővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Nemzetközi Valutaalap  (IMF) és a Világbank szokásos tavaszi ülésszakán Washingtonban a G20-ak rövid tanácskozására is sor került. A világ vezető gazdaságainak pénzügyminiszterei és jegybanki vezetői – látva a szigorú költségvetési politika halovány eredményeit – immár a követelmények lazítása mellett érveltek.

A G20-csoport tagjai nem látják már szükségét a számszerű adósságplafon meghatározásának, habár erről korábban többször is szó esett. A pénzügyi találkozók idei soros elnöke Oroszország pénzügyminisztere, Anton Sziluanov korábban arra törekedett, hogy a tagországok vezetői elfogadjanak egy fix adósságcsökkentési célt. Az USA és Japán azonban erősen ellenezte a GDP arányában meghatározott célértéket, mivel véleményük szerint inkább a gazdasági növekedés előmozdítására kellene koncentrálni – ami nem feltétlenül jár együtt az államadósság csökkenésével. (Sőt, mint ahogy azt itthon is tapasztaljuk: az államadósság csökkentéséből sem lesz automatikusan növekedés.)

Ennek következtében a washingtoni hétvége egyik nagy fejleménye, hogy a G20-ak támogatóan léptek fel a japán jegybank legújabb akciója mellett. Japán 1400 milliárd dollár értékű gazdaságélénkítő programot indít, aminek már a híre is kiváltotta a jen jelentős gyengülését. Aszo Taro japán pénzügyminiszter azonban kifejtette: a jen gyengülése pusztán velejárója gazdaságpolitikájuknak, amelynek igazi célja a defláció (árszínvonal-csökkenés) leküzdése. Emellett a japán gazdaság visszacsúszása az egész világgazdaságot fékezi, tehát ennek elkerülése igen fontos. Ezzel a lépéssel párhuzamosan ugyanis 1,2-ről 1,6 százalékra módosították a 2013-as növekedési céljukat.

A japán deviza gyengülése viszont fenyegetés a feltörekvő kereskedelmi partnerei számára. Ez maga a „devizaháború” rémképe, ugyanis ilyenkor a gyengébb országok úgy érzékelik, hogy a fejlett országokban folytatott laza monetáris politika − az alacsony kamatok és a központi pénzpumpák − végső soron az ő versenyképességüket rontja. Egy leértékelési „válaszcsapás“ pedig könnyen globális inflációhoz vezet, ami pedig – a harmincas évek óta tudjuk – senkinek sem jó.

Kína lassul

Szintén a napokban látott napvilágot pár „sokkoló” adat Kínával kapcsolatban. Egyrészt az éves GDP-növekedés már most alulmúlja a várakozásokat, másrészt a nem fizető hitelek aránya is folyamatosan növekszik. Kína az idei első negyedévben „csak” 7,7 százalékos éves növekedést produkált, ami elmarad a 2013-ra várt 8 százaléktól és még inkább a 2014-re remélt 8,2-től. Az adatok kiábrándítóak, de – ahogy a The Economist is megírta – ez azért még korántsem a „világvége”. A kínai központi bank vezetője viszont rögtön magyarázkodásba kezdett, és a „strukturális reformokat” okolta az elmaradás miatt.

A The Economist újságírója szerint mivel Kínát legfelsőbb szinten mérnökök vezetik, ők a saját képükre formálták a gazdaságot is, így kevés szerepet kapnak a szolgáltatások, de annál többet a termelőágazatok. A jegybanki kormányzó által emlegetett szerkezetátalakítás egyébként jól haladhat, ugyanis idén először haladta meg a szolgáltatói szféra részesedése a termelőszektorét a gazdaság összetételén belül. A The Economist szerint ez a transzformáció még eltarthat egy ideig, hiszen a hitelezés, növekedés és munkahelyteremtés változásai közötti átjárás korántsem automatikus. Talán ezért is „bíznak jobban a mérnökökben, mint a közgazdászokban” a Politbüro szakemberei – teszi hozzá fanyar humorral.

A MarketWatch weboldal szerint a kínai késedelmes hitelek összege egy év alatt majdnem 21 százalékkal nőtt. Az NPL-ráta (nem fizető hitelek aránya) 0,95 százalékról 0,99 százalékra nőtt, ami relatíve magas, de világviszonylatban még mindig igen alacsonynak tekinthető. (Magyarországon majdnem 14 százalékra, Szlovéniában körülbelül 30 százalékra tehető ugyanez a mutató.) 

Eközben viszont a kínai termelés költségei is rohamosan nőnek; már-már az amerikai szintet is elérik, amely egyértelmű versenyképességi hátrányt jelent az országnak. Egyes számítások szerint a kínai kiszervezés és az amerikai belföldi gyártás költségszintje 2015-re ki is egyenlítődhet. Az AlixPartners tanácsadó cég elemzése rámutatott: a kínai gyártás költségelőnye drámaian erodálódott az elmúlt években. Habár 2005-ben még 25-30 százalékkal olcsóbb volt Kínában gyártatni, mint az USA-ban, „számításaink szerint a rés kétharmada mára már eltűnt” – közölte egy interjúban Steve Maurer, a tanácsadó cég ügyvezető igazgatója. Az AlixPartners szerint a változás magasabb munkaerőköltség, a kínai jüan erősödése, valamint a szaporodó szállítási költségek számlájára írható.

A különböző fémalkatrészek gyártására szakosodott, amerikai Prince Industries Inc. például 10 éve hozta létre gyárát Sanghajban. Azóta évente átlagosan 12 százalékkal nőtt a munkaerőköltsége (köszönhetően a minimálbér folyamatos növelésének), a jüan pedig 25 százalékot erősödött a dollárral szemben. Ez utóbbi pedig jelentősen megnövelte a gyártmányok szállítási költségeit. Nem csoda, ha a cégek már a gyártókapacitásaik kivonását tervezgetik, hiszen a még jelenlévő költségkülönbségeket már ellensúlyozza az amerikai munkások nagyobb hatékonysága. A The Boston Consulting Group (BCG) szerint azonban nem várható jelentős „exodus”. Hal Sirkin, a BCG partnere szerint mivel a kínai belföldi kereslet is évi 8-10 százalékkal nő, még mindig megéri a meglévő gyárak kapacitásait a belföldi piacokra kalibrálni, mintsem teljesen megszüntetni. Nem is szólva arról, hogy Kína nyugati részén még mindig alacsonyabbak a munkaköltségek, mint a tengerparti területeken.

Mindezek ellenére még a Prince Industries Inc. sem panaszkodhat: annak köszönhetően, hogy évekkel ezelőtt áthelyezte a gyártást Chicagóból Kínába, az árbevétele megduplázódott, mintegy 40 millió dollárra. Így könnyebben ki tudja szolgálni azokat a megrendelőit, akik szintén Kínában tevékenykednek. A Prince számára tehát összességében megérte a váltás.

Az USA rákapcsol

Kína szerepének változásával párhuzamosan átalakulóban van az amerikai gazdaság szerkezete is. Ezt a 16 billió dolláros piacot már sokkal inkább a klasszikus ipar táplálja, mintsem a pénzügyi szektor vagy az ingatlanfejlesztés. Remények szerint az Egyesült Államok a következő 10-20 évben ismét a világ egyik legjobban növekvő gazdaságává válhat.

Az amerikai jegybank által rendszeresen publikált „Bézs Könyv” (Beige Book) legutóbbi adatai szerint az amerikai gazdaság 2013 februárja óta mérsékelten ugyan, de növekszik. A 12 gazdasági körzetet bemutató elemzés szerint a gazdasági aktivitás a legtöbb körzetben bíztató. Mérsékelt növekedést mutatott Boston, Philadelphia, Atlanta, Chicago és San Francisco, míg Dallas és New York már az előző bővülés ütemét is növelte. (Itt nem mellékes megjegyezni, hogy a bostoni merénylet következtében lezárt város napi 333 millió dollárjába kerül az országnak a Businessweek számításai szerint.)

Az ipari tevékenység a legtöbb helyen növekedett az elmúlt hónapokban, ami főleg a lakásépítés és az autógyártás terén jelent meg. A fogyasztás sok helyen csak mérsékelten nőtt, emiatt pedig a magasabb üzemanyagárakat, a foglalkoztatással kapcsolatos adókedvezmények megszűnését, valamint az elhúzódó telet okolták. Ennek ellenére a kereskedők a legtöbb körzetben az eladások növelését várják rövid távon.

Tekintve, hogy az USA az elmúlt években egy fenntarthatatlan növekedési pályára állt – hiszen a gyártást alacsony költségű külső telephelyekre szervezték ki a cégek, miközben a háztartások fogyasztása az olcsó hitelek miatt szakadatlanul nőtt –, a mostani szerkezeti változásokat mindenki üdvözli. Az amerikai ipar kibocsátása a legfrissebb adatok szerint már eléri a GDP 12 százalékát, azaz 1,9 billió dollárt. Robert Wescott, az amerikai Pioneer Investments tanácsadó cég vezetője szerint ha ez a teljesítmény egy külön országot jelentene, akkor az a világ 11. gazdasága lenne a rangsorban.

Wescott, Bill Clinton elnök egykori tanácsadója kijelentette, hogy „forradalom zajlik az amerikai energiapiacon”. A palagáz-kitermelés felfutásának köszönhetően az USA-ban a gázár jelenleg a 2008-as szintnek kevesebb, mint egyharmada. „Csak a vegyipar eddig több mint 90 milliárd dollárnyi befektetést jelentett a gázár esése óta” – tette hozzá. Ez az áresés pedig nemcsak vegyipari beruházásokat vonz az országba, de általában véve mindent, aminek olcsó energiára van szüksége. Az olcsó gáz olcsó rezsit jelent a gyáraknak, így a jó árfekvésű energia talán még inkább hazacsábíthatja a Kínába kitelepült gyártócégeket is.

Olvasson tovább: