Kereső toggle

Hamburger-elmélet

– avagy a Big Mac index tanulságai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország aránylag még mindig az olcsó országok közé számolható, ha az árfekvést dollárban számoljuk. Alulértékeltség tekintetében a forint azonban jóval elmarad a világ legalulértékeltebb valutáihoz képest. Legalábbis ez derült ki a The Economist által készített friss Big Mac indexből.

A Big Mac index a The Economist gazdaságkutatóinak találmánya, mely 1986 óta van használatban. Az index egy könnyed útmutató, mely a különböző valuták egymáshoz viszonyított értékét elemzi. Az elmélet a vásárlóerőparitáson nyugszik, azaz azon a közgazdasági elven, mely kimondja, hogy a valutaátváltási árfolyamok úgy alakulnak, hogy hosszú távon két ország azonos termékének vagy szolgáltatáscsomagjainak az értékét, árát egyensúlyba hozzák. A termékcsomagunk jelenleg csupán a McDonald’s Big Mac szendvicsét tartalmazza, feltételezve azt, hogy az üzletlánc törekszik arra, hogy minden országban ugyanolyan alapanyagokból, azonos minőségű termékeket állíttassanak elő (Indiában Maharaja Mac kapható, mely marhahús helyett csirkehúsból készül).

A szendvics-közgazdaságtan létrehozásának nem az volt a célja, hogy szakemberek egy precíz, tudományos mércét alkossanak a valuták összehasonlítására, mindössze egy olyan eszköz szerepét hivatott betölteni, mely emészthetőbbé teszi a főbb árfolyamelméleteket. Mégis a Big Mac index mára globális szabvánnyá vált, mely a legtöbb közgazdaságkönyvben is megtalálható, továbbá több mint húsz akadémiai tanulmány alapjául szolgált az elmúlt években.

Hogy is működik tehát az index? Egy gyakorlati példával élve, míg Amerikában egy Big Mac szendvics átlagos ára 4,37 dollártól kezdődött, addig Kínában a Big Mac már 2,57 dollártól megvásárolható, ami azt jelenti, hogy a kínai fizetőeszköz, a jüan a dollárhoz viszonyítva 41 százalékkal alulértékelt a Big Mac index alapján.

Azok számára, akiket a „nyers” adatok nem győznek meg, kifejlesztésre került egy kimondottan „ínyenc” verzió: a kiigazított Big Mac index, hiszen a vásárlóerő-paritás önmagában azt jelzi, hogy hosszú távon merre tartanak a valutaárfolyamok egy országban, de sajnos nem sokat szólnak a jelenlegi egyensúlyi (equilibrium) pontról.

A kiigazított index foglalkozik azzal a kérdéskörrel, miszerint szegényebb országokban a hamburger átlagára azért is olcsóbb, mint a tehetősebb országokban, mivelhogy ott olcsóbb a munkaerőköltség. Egy adott valuta valódi értékének meghatározásakor pontosabb eredményt kapunk, ha az árak és az egy főre jutó GDP arányát vesszük alapul. Ennek szellemében a kiigazított index a Big Mac átlagárát az ország egy főre jutó GDP-összegével hasonlítja össze. A kiigazított, „ínyenc” index tehát az egy főre jutó jövedelem arányában hasonlítja össze a Big Mac becsült és valódi árát egy-egy adott országban, és ennek különbsége mutatja meg, hogy egy valuta alul- vagy esetleg túlértékelt-e. Az index 48 országra, illetve az eurózóna országaira vonatkozóan került megállapításra.

Mit mutat az index Magyarországról?

A 2013 januári adatok szerint, piaci árfolyamon számolva a magyar hamburger 3,82 dollárba került, szemben a 4,37 dolláros amerikai átlagárral. Az összehasonlítás alapján ez azt jelenti, hogy a magyar forint 12,6 százalékkal alulértékelt a dollárhoz képest (ezt az adatot a The Economist 217,47 forintos dollárárfolyammal számolta ki). A forint dollárral szembeni árfolyama meglehetősen nagy ingadozásokat élt meg az elmúlt évek során. Ezt a Big Mac index ingadozása is jól példázza: 2010-ben a forint még 7,75 százalékkal túlértékelt volt, 2011 januárjában már 0,6 százalékos alulértékeltséget mutatott a dollárhoz képest, majd 2011 végén majdnem 50 százalékos alulértékelésnél tetőzött. 2012-ben ez csökkenésnek indult, hiszen mintegy 36 százalékkal, júliusban pedig már csak 19,49 százalékkal volt alulértékelt a forint. A forint alulértékeltsége tehát lassan, de csökkenésnek indult.

Magyarország aránylag még mindig az olcsó országok közé számolható, ha az árfekvést dollárban számoljuk. Alulértékeltség tekintetében a forint azonban jóval elmarad a világ legalulértékeltebb valutáihoz képest.

Az index tanulsága szerint a fejlődő piacok meglehetősen olcsóak a dollár árfolyamához képest. Jól példázza ezt akár Kína, India vagy Oroszország is. Kínában a jüan jelenleg 41 százalékkal, Indiában a rúpia megközelítőleg 62 százalékkal, míg Oroszországban a rubel mintegy 45 százalékkal alulértékelt a dollárhoz képest.

A vásárlóerő-paritás elve szerint ezen országokban a valutaátváltási ráták az egyensúlyi pont irányába igyekeznek majd húzni az ország fizetőeszközét, így az árak idővel növekedésnek indulnak. Mindezen mozgással együtt Kína még így is jelentős hasznot húzott alulértékelt fizetőeszközéből, hiszen decemberben több mint 36 millárd dollár kereskedelmi többletet könyvelhetett el, míg az exportja éves szinten 14 százalékkal növekedett.

A BMI az eurózónáról

Az eurózóna sem hagyható figyelmen kívül. Az euró jelenleg mintegy 12 százalékkal túlértékelt a dollárhoz képest. 2012 közepén az euró megközelítette a reális értékét. Ahogy az eurózóna felbomlásával kapcsolatos félelmek az elmúlt hónapokban csillapodtak, úgy erősödött meg a közös fizetőeszköz is. Ezzel kapcsolatosan sok európai felhívja a figyelmet a valuta manipulálásának kérdésére is. Az Európai Központi Bank meglehetősen kevés erőfeszítést mutatott az elmúlt időszakban arra, hogy növekedésnek indítsa a gyengélkedő unió gazdasági rendszerét, szemben akár a FED vagy akár a Bank of England erőfeszítéseivel. Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha egy fizetőeszköz árfolyama folyamatosan csak emelkedik, az exportőrök idővel jelentős nehézségekkel fognak szembenézni.

Olvasson tovább: