A Magyar Nemzet értesülései szerint a miniszterelnök a sárvári frakcióülésen ismertette az IMF feltételeit. A kormánypárti napilap szerint az IMF követelései a következők: nyugdíjcsökkentés, nyugdíjkorhatár-emelés, családipótlék-csökkentés, személyijövedelemadó-emelés, privatizáció, utazási kedvezmények csökkentése, bürokrácialeépítés, általános, érték alapú ingatlanadó, önkormányzatok kiadásainak csökkentése, bankadó eltörlése, pénzjuttatás a bankszférának.
Később a miniszterelnök egy Facebookra feltöltött üzenetben úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi feltételekkel, „ezen az áron, így nem kell” az EU és az IMF által Magyarországnak felkínált hitel. Az index és az origo hírportálon nem sokkal a miniszterelnök bejelentése után már megjelentek az IMF valódi elvárásai. Ahogy az IMF-tárgyalásokon általában lenni szokott, a levélben inkább célokat, irányokat jelölnek ki, melyek szükségszerűen feltételeznek bizonyos intézkedéseket.
Orbán Viktornak az IMF-tárgyalásokról szóló, a valóságot nem mindenben tükröző bejelentéseit és nyilatkozatait nemzetközi pénzügyi elemző intézetek egyöntetűen politikai trükközésnek minősítették. A Deutsche Bank e témában született értékelésének a „Magyarország: hátra szaltó” (Hungary: Flip flopping) címet adta. A „flipflophoz” az angolszász politikai kultúrában sajátos jelentéstartalom párosul, egy olyan „mutatványra” utal, amikor egy politikus két, egymásnak ellentmondó álláspontot próbál úgy képviselni, hogy közben – több-kevesebb sikerrel – a szavazói felé igyekszik a korábbi politikai arculatát megőrizni. A 2004-es amerikai választás idején a demokrata John Kerryre tudta George Bush csapata rásütni, hogy „flipfloppol”, mert az iraki háború támogatása, illetve ellenzése tekintetében elég sűrűn változtatta az álláspontját. A republikánusok által „szélkakas” politikusnak bélyegzett John Kerry jelentős hátránnyal el is vesztette a választásokat.
2012. 09. 14. (XVI/37)
