Jöttek, láttak, visszamentek

Keserédes IMF-vizit

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Kormányzati forrásaink szerint a várakozásoknál jobban sikerült az IMF–EU-dele­gáció vizitje: a korrekt hangulatú tárgyalásokon körvonalazódtak a vitás kérdé­sek. Az IMF új főtárgyalóját, Thanos Arvanitist, kemény és belemenős személyiségnek írták le.

Az IMF - az EU-val karöltve - 2008-ban mentette meg Magyarországot az anyagi csődtől, mikor a világválság kitörésekor 20 milliárd eurónyi hitelt nyújtott az országnak. A választások után, rövid tárgyalásokat követően Orbán Viktor 2010 nyarán küldte el az IMF és az EU delegációját, mondván, nincs dolgunk velük, mert az ország a saját lábán is megáll. Tavaly novemberben a drámaian gyenge forintárfolyam napjaiban végül Magyarország újra az IMF-hez fordult segítségért. Nyolc hónap vita után a közelmúltban érkeztek az IMF és az EU szakértői, hogy tárgyalásokat kezdjenek a magyar kormánnyal és a Nemzeti Bank vezetővel az újabb, a kormányzati propaganda szerint védőhálónak szánt hitel­program részleteiről.

Csere a vezetésben

A magyar politikai és üzleti világban érdeklődéssel várták, hogy az új IMF- tárgyaló, Thanos Arvanitis milyen habitusú lesz. Időközben ugyanis ezen a poszton változás történt, a 2008-as hitelmegállapodást tető alá hozó, „magyarbarátnak" tartott Christoph Rosenberg professzort májusban váltotta a görög származású Arvanitis, aki eddig Ukrajnában teljesített szolgálatot. Éppen ezért közgazdászkörökben - egyébként nem alaptalanul - úgy vélték, hogy a váltás indokai között az is szerepelhetett, hogy a „ görög" jobban képes a „félbalkáni-félázsiai" magyar politikai életben lavírozni.

Rosenberget - és több IMF-szakértőt - ugyanis forrásaink szerint rendkívüli mértékben felháborította, hogy tavaly decemberben a forintárfolyam megnyugtatására kormányzati szereplők Magyarországra hívták az IMF-nél magas posztot betöltő professzort, majd ezzel egyidejűleg olyan jegybanktörvényt terjesztett a kormány az Országgyűlés elé, amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek a jegybanki függetlenség elleni támadásként értelmeztek. Rosenberg ezért meg is szakította a magyarországi látogatását, noha egyebek mellett kiváló kapcsolatot ápolt Varga Mihály és Rogán Antal fideszes vezetőkkel. Az IMF az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal (EKB) karöltve végül több hónapnyi huzavonát követően elérte, hogy a kormány átírta a jegybanktörvényt.

Arvanitis személyében éppen ezért a kormányzati pozícióban levő politikusok egy kőkemény tárgyalófelet vártak, ő azonban ehhez képest - legalábbis kormányzati forrásaink szerint - meglepően konstruktív volt az egyeztetéseken. Igaz, tették hozzá, különösen szókimondó is.

A Financial Times azt írta, hogy nem volt kellemes csevegés a IMF-delegáció és a magyar miniszterelnök között, illetve hogy a valutaalap és az unió küldöttsége „baljós csendben", sajtótájékoztató és kommüniké nélkül távozott Magyarországról.

Egyébként az Arvanitis által vezetett delegáció nemcsak kormányzati szereplőkkel tárgyalt, hanem az üzleti szféra és a bankrendszer számos szereplőjével is találkozott, ebben a körben a Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika nem túl népszerű.  Egy üzletember, aki hosszasan egyeztetett az IMF főtárgyalójával, azt mondta lapunknak, hogy kemény tárgyalásokra számíthatnak Orbánék, mert számos kínos ügyre is rákérdeztek, így például az elfogultnak tűnő, egy-két cégre fókuszáló közbeszerzések témája is előkerült az informális megbeszélésen.

Finom, de éles kritika

A FT tudósítója annyiban tévedett, hogy az IMF delegációja végül kiadott egy - közgazdasági bikkfanyelven érdemi kritikákat tartalmazó - közleményt, miszerint „a magyar gazdaság továbbra is számos, a magas állam- és külső adóssággal, a banki mérlegekben lévő feszültségekkel, a gyenge bizalommal és a magas kockázati prémiummal kapcsolatos, egymáshoz szorosan kötődő kihívással néz szembe. A nehéz külső és belső környezetben a reál GDP várhatóan visszaesik 2012-ben, és csak mérsékelten növekszik 2013-ban.

A jelenlegi cikluson túl a historikusan alacsony magánberuházások és foglalkoztatási ráta is árnyalják a növekedési kilátásokat". (Ez azt jelenti, hogy szemben Matolcsy György­gyel, nem bíznak abban, hogy a magyar gazdaság jövőre robusztus módon növekedni fog. Bár az EB már kiadott egy, a kormánynál pesszimistább előrejelzést e témában, az IMF még nem mondott számot - a szerk.)

Mint írták: „Rövid távon kulcsfontosságú kihívás a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás fenntartása, és ezzel egy időben egy robusztusabb növekedés alapjainak megteremtése, ami az életszínvonal javulásának szükséges feltétele. A gazdaságpolitikának ezért arra kell törekednie, hogy fenntartható módon haladjon előre a szükséges költségvetési konszolidációval, állítsa helyre a pénzügyi szektor szilárdságát, valamint hozzon létre egy üzletbarátabb környezetet, és támogassa a strukturális reformok végrehajtását." (Ez akár úgy is értelmezhető, hogy a „matolcsyzmuson" változtatni kell, ha érdemi növekedést akar a magyar kormány - a szerk.)

A közlemény egyebek mellett szólt a közlekedési reform szükségességéről (ami a támogatási rendszer felülvizsgálatát, azaz a megszorítást jelenti), a bankrendszer stabilitásának a helyreállításáról (ami a külön­adók - akár a tranzakciós illeték - mérséklését is jelentheti), illetve a verseny erősítéséről. Érdekes, hogy az IMF számára a strukturális reformok fontosabbak, mint a növekedést visszafogó eszközökkel elért deficitcélok, amire Orbán Viktor nyilatkozataiban büszkén szokott hivatkozni.

Kettős beszéd

Az IMF látogatását eltérő módon értelmezte Orbán Viktor, aki szerint az volt a különbség az IMF és az ő álláspontja között, hogy az IMF a bankok érdekeit, míg ő az embe­­re­két tartotta előrébb valónak. Varga Mihály, a tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter diplomatikusabban fogalmazott. Szerinte konstruktív volt a tárgyalás, létező vitapontokkal.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit