Kereső toggle

Égetik az olajat a szaúdi légkondik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A júniusi OPEC-találkozón Ali Naimi, Szaúd-Arábia olajügyi minisztere a kitermelési plafon napi 500 ezer hordóval történő emelését javasolta. Aggodalmat keltett ugyanis az amerikai elemzők körében, hogy Szaúd-Arábia saját olajkereslete is növekszik.

Barack Obama az Iránnal kapcsolatos szankciók tervezésekor a bevált közel-keleti forgatókönyvet követi - írja a The Wall Street Journal katari tudósítója - a kieső iráni olajkínálatot Szaúd-Arábiaival kívánja pótolni. Ha a szaúdiak együttműködnek, akkor elkerülhető az olajár-robbanás, mely nyilvánvalóan komoly fejtörést okozna Obamának a választási kampányban. A Financial Times szerint Szaúd-Arábia tulajdonképpen az Egyesült Államok „olaj-jegybankja": rajta keresztül úgy szabályozható a kínálat, hogy a piaci ár stabil maradjon.

Csakhogy a régi jó stratégia nem számolt az „olajbank" saját gyarapodó igényeivel. Mert bár Kína erősödő olajéhsége közismert (kereslete 2000 és 2010 között mintegy 90 százalékkal emelkedett), meglepő módon rögtön utána következik a sorban Szaúd-Arábia a maga 75 százalékos növekedésével.  Az általa kitermelt napi 2,8 millió hordó nyersolajnak a negyedét maga használja fel, ezzel a világ hatodik legnagyobb fogyasztójának számít.

A brit The Economist elemzői három fő okkal magyarázták, miért emelkedik tendenciózusan a Perzsa-öböl államainak olajfogyasztása.

Az első indok a népességnövekedés. A kis területű Katar népessége megháromszorozódott az elmúlt tíz évben, Szaúd-Arábia lakossága pedig 20 millió főről 27,4 millióra nőtt. Ennek megfelelően nőtt az igény az elektromos áramra, vízre, üzemanyagra is. Figyelembe véve, hogy a szaúdi áramtermelés mintegy 65 százaléka olaj alapú, nem csoda, hogy a 37 százalékos lakosságnövekedés látványosan emelte az olajfelhasználást is.

Az Economist a keresletnövelő tényezők között említi a nyersolaj kitermeléséhez szükséges energiát, melyet szintén a fekete aranyból fedeznek. (A szaúdi állami olajvállalat - Aramco - az ország energiatermelésének egytizedét köti le.) Ha a szaúdi olajkitermelés a világpiac nagyobb szeletét hasítja ki, akkor nyilvánvalóan a kitermelés költségei is arányosan növekszenek.

A harmadik indok az olaj tékozlása - fogalmaz az Economist -, ugyanis a lakossági árakat masszív állami dotációban részesítik. Bár az olcsó üzemanyag és a fillérekért igénybe vehető elektromos áram enyhített a szegénységen, mégis a legtöbb állampolgárt pazarlásra ösztönözte, különösen az autóhasználat terén. Míg a világ átlagos fejenkénti olajfogyasztása 4,6 hordó, addig egy átlag szaúdi 35,1 hordónyit éget el évente.

A nyári hőség is emeli az Öböl-menti államok nyersolajigényét. A Barclays Capital adatai szerint az előző év márciustól júliusig tartó időszakában mintegy 750 ezer hordóval több üzemanyagot termeltek ki a szokásos mennyiségnél. Az energiahordozó jórészét az állandóan működő klímaberendezések használták fel. A Chatam House kutatóintézet arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyári csúcsidőszakban az áramtermelés mintegy felét emészti fel a légkondicionálás.

A szezonális keresletnövekedés is fokozza a nyomást Szaúd-Arábián, hogy bővítse kitermelését, kielégítendő egyszerre az amerikai olajéhséget is. A fekete arany exportőre

tavasszal kinyilvánította, hogy áll a kihívás elé: Ali Naimi olajügyi miniszter márciusban azt üzente a Financial Times hasábjain, hogy a szaúdi királyság alacsonyabb olajárat szeretne látni, „ami nem sérti a globális gazdaság helyreállását".  Májusban a világpiaci ár esése valóban drámai volt: 2008 decembere óta nem tapasztaltak ilyen nagy csökkenést egy hónapon belül. Az OPEC tagjaként azonban a szaúdi kormányzatnak szembe kell néznie Irán nyomásával, mely el kívánja érni, hogy a magas árak érdekében fogja vissza a termelését.

Olvasson tovább: