Kereső toggle

Európa Achilles-sarka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben egyre nő Görögország kilépésének esélye, az euróövezetnek már azzal a problémával kell foglalkoznia, hogyan mentse meg magát a valutát - írja a tekintélyes Economist a görög válság gazdasági vonatkozásairól.

Az euróövezet vezetői által még decemberben elfogadott 130 milliárd eurós második görög mentőcsomag, és az Európai Központi Bank 1 trillió (1000 milliárd) eurós, olcsó, hosszú távú kölcsöne ellenére ismét fenyeget a teljes összeomlás veszélye. Úgy tűnik, hogy Európa egyáltalán nincs felkészülve a rá váró megpróbáltatásokra.

Az idő azonban egyre sürget. A francia szavazók épp most választották meg François Hollande-ot elnöküknek azért, hogy változtasson azon a szigorú költségvetési irányon, amit előde, Nicolas Sarkozy, illetve a német kancellár, Angela Merkel szabott meg, és összpontosítson a gazdasági növekedésre. Merkel azonban rendíthetetlenül kiáll a pénzügyi stabilitási paktum mellett, de a frissen választott Hollande már nem teheti meg, hogy a jövő hónapban esedékes törvényhozási szavazásokon ne mutasson valami új irányvonalat támogatóinak. Az unió sorsában még ennél is fenyegetőbb veszélyt jelenthet a közelgő második görög választás, melyben a pártok a kormányalapításért küzdenek. A görögök zűrös kilépése az eurózónából, egy időben az eddig töretlen francia-német közös politika szétválásának esélyével, már minden érintettre hatással lehet (ennek nyomán a világgazdaságban jelentkező károk minden valószínűség szerint a legnagyobb kockázatot jelenthetik például Barack Obama újraválasztásában is). Ezenkívül még súlyosabb következményekkel járna, ha a görög járvány esetleg más eurózónabeli országokra is átterjedne, így elsősorban Portugáliára, Írországra vagy akár Spanyolországra és Olaszországra is.

Az Economist elemzése szerint rövid távon az eurózónának lassítania kellene a pénzügyi szabályokba való beavatkozásokon, több befektetésre lenne szüksége, lazítania kellene továbbá a monetáris politikán, és meg kellene erősítenie a pénzügyi tűzfalat. Középtávon további jelentős reformokra van szükség a túlméretezett jóléti államok átalakításának érdekében, illetve Európa-szerte fel kellene állítani egy jól működő banki döntéshozó szervezetet is. Ráadásul Hollande-nak a közeljövőben kompromisszumot kellene kötnie Merkellel: a gazdasági növekedést sürgető megállapodást egy pénzügyi paktummal is ki kell egészítenie. Azonban a Hollande által a választási kampányában beígért kamatcsökkentés, minimálbéremelés, és a 60 ezerrel több tanár foglalkoztatása inkább csak tündérmesének hangzik.

Az igazság az, hogy az euró csak akkor tud fennmaradni, ha minden ország szembenéz azokkal a választási lehetőségekkel, amelyektől legjobban tart. Mintha csak egy rossz viccet gyártanánk: az euró megmentéséhez szükség van egy francia reformra, a német nagyvonalúságra és olasz politikai érettségre. A legrosszabb helyzet mégiscsak Görögországban van. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a keménykalapos észak-európaiak annak ellenére sem adtak hitelt Athénnak, hogy az elmúlt időszakban egyedülálló nehézségeket vállalt magára. Görögország már így is sokat szenvedett: gazdasága 2007 és 2012 között körülbelül ötödére zsugorodott, miközben egyre súlyosabb hitel- és likviditási gondokkal küszködik, ráadásul további költségvetési megszorításokkal és adóemelésekkel kell szembenézniük. Akárhogyan is alakul tehát a következő kormány összetétele, Görögország abbéli reménye, hogy vissza tudja fizetni a hiteleit, minden bizonnyal csak merő álom marad.

Ezek szerint legjobb lenne, ha Görögország lemondana az euróról? A kiválás és az azt követő fizetőképtelenség könnyítene Görögország adósságain, helyreállítaná a versenyképességét, és arra ösztönözné a politikusaikat, hogy vegyék kézbe saját országuk irányítását. Ugyanakkor az euró elhagyása óriási káoszt is eredményezhet, hiszen a nemzeti megtakarításokat egészen biztosan tönkretenné, és ahogyan ez már a múltban is sokszor előfordult, rövid távú előnyei is minden bizonnyal hamar szertefoszlanának. De feltehetően az eurózóna további része mégiscsak jobban járna, ha Görögország kiválna, ha másért nem, hát azért, hogy a pénzügyi „járvány" ne terjedjen tovább. Ha Görögország visszautasítja a második mentőcsomagot, vagy elbukik az ehhez szükséges kormányporgram megvalósításában, a kiválás szinte biztos, hogy elkerülhetetlen lesz. Merkelnek és Hollande-nak pedig már csak alig egy hónapja maradt, hogy erre az eshetőségre is felkészüljön.

 

Olvasson tovább: