Kereső toggle

Pörögnek a német fogaskerekek

Mínuszos hitelkamattal is veszik az állampapírjainkat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Abszurdnak hangzik, hogy a befektetők fizessenek azért, hogy kölcsönadhassanak az államnak. Úgy tűnik azonban, hogy az eurózónán belül és kívül alig maradt olyan hely, ahová a befektetők menekíthetik a tőkéjüket, így a tavalyi év végén a német és a dán állam kötvényei még ezzel a fura feltétellel is kapósak voltak.

Pánik uralkodik a pénzpiacokon Európában, a bankok és a befektetők kétségbeesve keresnek olyan lehetőségeket, ahová viszonylagos biztonsággal elhelyezhetik a pénzüket. Erről árulkodik, hogy húsz-éves mélypontra került az év elején a német állam által fizetett hitelkamat - „mindössze" 32,8 milliárd euró, ami körülbelül az 1993-as szintnek felel meg, holott az államadósság időközben az akkori 500 milliárd euróról 1300 milliárd euróra növekedett.

Ennek egyik oka a folyamatosan csökkenő állampapírkamatok mellett, hogy az újonnan kibocsátott államkötvényekre nem kell az idei költségvetésben kamatfizetési kötelezettséggel számolnia a német pénzügyminiszternek. A hat hónapos futamidejű német államkötvényekre fizetett kamat ugyanis mínusz 0,06 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha valaki 1 millió eurót ad a német államkötvényért, akkor a futamidő lejártával 999939 eurót fognak neki visszafizetni, nem pedig kamattal növelt értéket. Úgy tűnik azonban, hogy a 61 eurós veszteség nem tántorítja el a pénzpiaci szereplőket attól, hogy mindenáron német állampapírba fektessenek.

December végén ugyanez a folyamat játszódott le a dán államkötvényekkel is: a rövid távú futamidőre kibocsátott kötvények kamata három hónapos futamidőre mínusz 0,21 százalék volt, hat hónapos futamidőre pedig mínusz 0,07 százalék. A dán állam 2,32 milliárd korona (kb. 310 millió euró) értékű állampapírt volt hajlandó értékesíteni ezekkel a feltételekkel.

A befektetők pedig boldogan megvásárolták ezeket a papírokat. A német gazdaság az államkötvényeiért cserébe „befogadott" 3,9 milliárd eurón potom 250 ezer euró nettó profitot realizált, ez volt a „jutalom" azért, hogy a német gazdaság hajlandó volt hitelt felvenni.

Hogy vajon miért éri meg ennek ellenére is a befektetőknek a pénzüket német vagy dán állampapírba fektetni? A legjobb választ erre Ove Jensen, a dán központi bank államadósságért felelős munkatársa adta meg: „A befektetők a minőségre figyelnek, a kamat már nem lényeges. Az a fontos, hogy visszakapják a pénzüket."

Olyannyira nagy volt az érdeklődés a német papírok iránt, hogy a kibocsátott 3,9 milliárd helyett akár 7 milliárdnyi kötvényt is el tudott volna adni a német állam - ez 1,8-szoros túlkeresletet jelent. Sőt, decemberben 3,8-szor ennyi kötvényt is biztonsággal el tudott volna adni Németország. Mivel a kötvényekkel lehet kereskedni a tőzsdén, ezért természetesen a nagy túlkereslet miatt bizton számíthat akár hozamra is az, akinek sikerült „bevásárolnia", mivel a 0,6 százalékos kamatnál többet is hajlandóak fizetni a tőzsdén a papírokért, amelyekre a német precizitás és a folyamatosan megbízható szinten teljesítő német gazdaság adja a garanciát.

Természetesen nem magánbefektetők vásárolják ezeket az értékpapírokat, mivel a legkisebb megvehető címlet 1 millió euró. Ezeket a kötvényeket főként bankok, biztosítótársaságok és nagy befektetési szervezetek vásárolták meg, amelyeknek hónapok óta problémát okoz, hogy hová tegyék a hatalmas pénzkészleteiket, amiket nem mernek kihelyezni a piacon. A bankokban egyre nő a pánik és a bizalmatlanság saját versenytársaikkal szemben, attól tartanak, hogy bármelyikük bármikor csődbe mehet. Egyik sem bízik meg annyira egy másik bankban, hogy pénzt helyezzen el nála - még akkor sem, ha nagyobb kamatbevételekre számíthatna. Akkora a félelem, hogy a bankok a negatív kamatot is bevállalják, csak ne veszítsék el a tőkéjüket. Ugyanez igaz több eurózónás állampapírra is - nem látják egyelőre biztonságosnak a helyzetet a nagybefektetők, sőt arra lehet számítani, hogy a kamatok tovább csökkennek, ha a válság tetőzik Görögországban, illetve Olaszországban, ami újra megingathatja a közös fizetőeszköz stabilitását.

Viszonylagos bizalmi javulást lehet tapasztalni azonban az olasz állampapírok esetében, ahol a Berlusconi-érát váltó Monti-kormány folyamatos erőfeszítéseket tesz arra, hogy bebizonyítsa a pénzpiacoknak: valóban új korszak kezdődött az olasz gazdaságban. Ennek eredményeképpen folyamatosan csökken az olasz állampapírok kamata is, és bár még mindig 5 százalék körül mozog, és tavaly 7,56 százalék is volt, így is mintegy 7 milliárd eurónyi papírt sikerült eladnia az olasz kormánynak decemberben különböző futamidőkre. Ez is mutatja, hogy a megbízhatóság és folyamatos reformokra törekvés első jeleire engedékenyebbé válnak a befektetők.

Mindezek mellett rekordmennyiségű pénzt helyeztek el a pénzpiaci szereplők az év utolsó hetében az Európai Központi Bank cinikusan „Félelem-kasszának" nevezett új konstrukciójában is, ami nem sokkal jobb, mint egy bankszámla - rosszabb hozamot ad, mint egy látra szóló betét. Persze nem a 0,25 százalékos mini kamat vonzó, inkább az a lényeg, hogy akinek nem jutott már német vagy dán állampapír, az biztonságban tudja a pénzét - december utolsó napjaiban már rekordmennyiségű, 463,6 milliárd euró parkolt az Európai Központi Banknál.

Wolfgang Schäuble, a német pénzügyminiszter aggodalmát fejezte ki, hogy ezáltal az eurózóna krízisalapja, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) érdekei sérülnek, amelynek nagy szüksége volna arra, hogy megfelelő mennyiségű kihelyezhető pénz álljon rendelkezésére. Schäuble cáfolta, hogy gondban lenne az EFSF, így viszont a segélyek helyett valóban kénytelen lesz sokkal szigorúbb reformokat megkövetelni Görögországtól. Jó példa viszont az olaszok új keletű buzgalma - ezzel a modellel valóban úgy tűnik, hogy a pénzpiaci szereplők hajlandók, még ha igen rövid kötélre kötve is, de mentőövet dobni a süllyedő gazdaságoknak.

Olvasson tovább: