Kereső toggle

Adunk a véleményükre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tavaly októberben a magyar kormány különadó-terve sértette a német gazdasági érdekeket, idén pedig a médiatörvénnyel kezdtük rángatni az oroszlán bajszát. Hiszen minden hazai általános iskolás tudhatja, hogy Magyarország első számú gazdasági partnere Németország. De mit jelent ez a gyakorlatban, és meddig lehet elmenni ennek veszélyeztetése nélkül a napi politikai játszmákban?

Lapunk körkérdésére, miszerint mennyire függ „jólétünk” a német gazdasági kapcsolatoktól, és mennyire tudják ezt beárnyékolni az aktuális politikai kirohanások, nagyjából egyöntetű válaszokat kaptunk.
Samu János, a Concorde makroelemzője szerint a két ország gazdasági kapcsolatát – szerencsére – „nem politikai megrendelések irányítják”. A magyar export közel harmada többnyire privát szerződések mentén landol a német felvevői piacokon. Ami viszont szintén hatással van a két ország kapcsolatának intenzitására, az a német export sikere. A németországi áru- és szolgáltatáskivitelnek fő célpontjai az Egyesült Államok és a Távol-Kelet. Ha a német cégek sikeresek a külkereskedelemben, akkor tőkeerősek maradnak, és ez visszahat a magyar üzleti kapcsolatokra is. Ettől némileg különbözően működnek viszont a pénzügyi befektetések. Míg a termelő beruházások esetén egy-egy hatásmechanizmus több évet vesz igénybe, a pénzügyi befektetők már egyetlen kedvezőtlen országminősítés után azonnal megváltoztatják a portfóliójuk összetételét.
Orbán Gábor, az AEGON Alapkezelő kötvényüzletág-vezetője is kifejtette a Heteknek: a magyar feldolgozóipar igen nagy mértékben támaszkodik a Németországból érkező megrendelésekre, és mivel e szektor súlya a hazai gazdaságban jelentős, az ország külföldi követelései is igen számottevőek lehetnek. „A német gazdaság sikeressége tehát az egyik legfontosabb tényező jólétünk szempontjából, mind a növekedés és munkahelyteremtés, mind az egyensúly oldaláról. A politikai zaj, akár a médiatörvény, akár a különadók problémája – megítélésem szerint – egyelőre nem érinti a konkrét üzleti döntéseket ebben a szektorban” – zárta véleményét Orbán Gábor.
Dirk Wölfer, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) kommunikációs osztályvezetőjének tájékoztatása szerint a betelepülő német vállalatok befektetési döntéseit általában 2-3 éves tervezési időszak előzi meg. Így például az Audi nagyszabású beruházásának őszi bejelentése sem állítható közvetlen összefüggésbe a 2010. áprilisi választási eredményekkel. „Ha ma egy német cég telephelyet keres Magyarországon, akkor a jelenlegi vélemények, adatok és gazdaságpolitikai intézkedések mentén indul el, ami gyakorlatilag csak 2-3 év múlva fog megmutatkozni a beruházási adatokban, eredményekben” – mondta Wölfer a Heteknek. A mostani „nézeteltérések” talán még nem érték el azt az ingerküszöböt, ami aztán beépülve a német köztudatba, rányomná a bélyegét a pár év múlva esedékes beruházási döntésekre. Ha viszont ez a sorozat – és a hozzá kapcsolódó kommunikáció stílusa – így folytatódik, akkor az ország általános megítélése is jelentősen megváltozhat.
A mellékelt táblázatok jól mutatják, hogy arányaiban Magyarország külkereskedelme tízszer, illetve húszszor annyira függ Németországtól, mint viszont. Míg a hazánkkal kapcsolatos export-import részarány pár százalékos a németeknél, ugyanez Magyarországon a teljes export-import bő negyedét is kiteszi – habár összegszerűen hasonló tételekről van szó. Ez hitelesen példázza a két ország gazdaságának eltérő erejét is.
A magyar külkereskedelem Németországgal kapcsolatban az alábbi termékekre irányult 2009-ben: míg a vegyi árukra és a feldolgozott termékekre (textil, papír, színesfém), valamint az élelmiszerekre inkább az import volt jellemző, addig a magyar export jelentős részét a gépgyártás adta (például közúti járművek és híradástechnikai eszközök). Ami pedig a termelő befektetéseket illeti, a Bundesbank legfrissebb adatai szerint – 2008 során – összesen 48 millió eurónyi működő tőke érkezett Magyarországról Németországba. Ez a teljes németországi külföldi tőkeállomány (478 milliárd euró) egy tized ezreléke (0,01%) – azaz rendkívül elenyésző.
Arról, hogy szám szerint hány és főleg mekkora cégek képviselik hazánkat a német piacon, konkrét statisztika nincsen. A DUIHK összesen 3-4 ezerre becsüli a Magyarországon bejegyzett német tulajdonú vállalatok számát. Mivel a kamarai tagvállalatok (2010 végén mintegy 900 entitás) 85 százaléka kkv, ebből arra lehet következtetni, hogy elsősorban kis és közepes cégekről van szó.
Az elmúlt öt évet vizsgálva megállapítható, hogy a Magyarországra irányuló német export tartós csökkenést mutat, csakúgy, mint a hazánkból származó német import. A németek magyarországi befektetéseinek irányát illetően a 2008-as adatok tanúsága szerint az országunkba áramló működő tőke legnagyobb arányban (16,1%) az energia- és vízellátást célozta. Ehhez közel hasonló arányban (13,4%) szerepelt a célpontok között a kereskedelem, amibe beletartozott a járműgyártás és a használati cikkek is. 5 és 7 százalék közötti arányban áramlott német tőke 2008 során a hazai bankszektorba, a fuvarozásba, raktározásba, ingatlangazdálkodásba, valamint a telekommunikációs szektorba.

Olvasson tovább: