Kereső toggle

Ágyő szocpol!

Hiába várják visszatérését, a kormány nem szándékozik újraéleszteni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hiába várják sokan a szocpol visszatérését. Az új kormány ugyanis nem szándékozik újraéleszteni a nem EU-konform „szolgáltatást”. A hangsúly a jövőben a takarékoskodáson lesz.

Mind az építési vállalkozók, mind a hitelezők, mind a lakosság várja az ingatlanpiac újjáéledését, kormányzati segítség nélkül azonban erre csekély az esély.

A válság kirobbanása, a devizahitelek „elszabadulása", a munkanélküliség megugrása, a „szocpol kimúlása", a hitelhez jutás megszigorítása egy csapásra a padlóra küldte az építőipart és az ingatlanpiacot.

Statisztikai adatok szerint az évek során egyre mélyebbre zuhan a szektor. Az idén 40 százalékkal kevesebb építési engedélyt adtak ki, mint egy évvel korábban. Az építőipar teljesítménye 60 százalékkal zuhant 2006-hoz képest. Már a nagyprojektek is leálltak, rengeteg új építésű lakás áll üresen vevőre várva. Sok vállalkozás ment csődbe, a külföldiek közül többen kivonultak az országból.

Az új kormány a Széchenyi Terven belül kívánja rendezni a helyzetet. Bár az elfogadott államháztartási hiánycél miatt nincs lehetőség a korábbihoz hasonló olyan bőkezű juttatásra, mint a szocpol és a kamattámogatás, a maga eszközeivel próbál segíteni. Ám az otthonhoz jutás támogatásában a hangsúlyok alapvetően más területekre helyeződtek át.

A Széchenyi Terv készítőinek kiemelt szándéka a bérlakásprogram elindítása. A kormány elképzelése szerint 60 négyzetméteres lakások épülnének országszerte, amelyeknek a bérleti díja kedvezményesebb lenne a piaci árakhoz képest. A projektbe beszálló vállalkozásokat adókedvezményekkel „jutalmaznák". A bérlakások építését nem csak azért szorgalmazza a kormány, hogy mindenki számára biztosított legyen a lakhatás, hanem azért is, mert nálunk nagyon alacsony a mobilitási hajlandóság, ami miatt nem költözünk át szívesen más városba, megyébe még akkor sem, ha ott munkát kapnánk. A bérlakásprogram része lenne a lakbértámogatás is, amely megállíthatná az egyes társadalmi rétegek leszakadását.

Arra is lehetőség nyílna a jövőben, hogy a szülők gyűjthessenek a gyermekeik számára, és akár új bérlakásba való költözéskor 3-4 évre megváltható lenne annak bérleti díja, joga.

Bár készpénzt (szocpolt) nem adna az állam az otthonhoz jutás címén, de a tervekben számos egyéb elképzelés szerepel, mely ösztönözné, jutalmazná az új ingatlanok építését. Adójóváíráson keresztül csökkenthető lenne az szja, amelyet több éven keresztül érvényesíthetnének az új lakást, házat építők, illetve a gyermeket vállalók.

Az állam mögé állna a banki hitelfelvételnek is. A kedvezőbb kondíciók érdekében az állam garanciát vállalna a hitelekre abban az esetben, ha az ügyfelek rendelkeznek előtakarékossággal, illetve igazolt jövedelemmel. Így csökkenhetne a bankok kockázata, és ezzel párhuzamosan a THM is.

Cséfalvay Zoltán, a Nemzeti Gazdasági Minisztérium államtitkára megkeresésünkre megerősítette értesülésünket, miszerint nem áll vissza a szocpol intézménye. Az állam visszavonul a direkt támogatásból, inkább a megtakarítást helyezi előtérbe. Bár egyelőre nincs pontosan kidolgozott terv - a tárca várja a szakmai szereplők javaslatait -, a jogszabály-tervezet őszre kerülne a parlament elé, és januártól életbe lépne.

Cséfalvay Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy éppen a válságot elindító, az anyagi lehetőségeken felüli, túlzott eladósodásból okulva a kormány alapvetőnek tartja a megtakarítás fontosságát. Mint fogalmazott, ez lesz az alapja a jövőben a lakáshoz jutás új rendszerének. Igaz, hogy ez a szisztéma nem hozza magával az ingatlanpiac gyors belendülését. A lakosság jelentős része egyelőre szenved a hitelek miatt, így a megtakarítás az elkövetkezendő időszakban várhatóan nem lesz kiemelkedően magas. De nincs szüksége az országnak arra, hogy a keresletet mesterségesen gerjesztve lufik alakuljanak ki az ingatlanpiacokon, hiszen ez a világválság gyökere. Az amerikai állam ugyanis igyekezett lakáshoz juttatni a szegényebb rétegeket is, akik egyébként a piacról nem tudtak volna hitelhez jutni. Nálunk is hasonló eredőből alakultak ki a jelenlegi problémák. A devizahiteleseknél olyan rétegek jutottak lakáshoz, akik nagyon érzékenyek: számukra a munkahely elvesztése vagy a forint árfolyamának gyengülése miatt a megugró törlesztőrészletek már komoly fizetési problémákat okoztak. (Jelenleg becslések szerint 300 ezer család nem fizetett 90 napon túl, azaz került a szerződés felmondásának a határára.)

A lakásépítés fellendítése érdekében - a tervek szerint - nagyobb arányban vonnák be a hitelezésbe a megtakarításon alapuló lakás-takarékpénztárakat, illetve uniós forrásokat. A bérlakásépítés mellett támogatnák a hosszú távú panelprogramot. Nem minden áron tartanák meg ugyanakkor a panelokat, ha az épület műszaki állapota indokolja, lebontanák. A Széchenyi Tervben szerepel idősotthonprogram, amelybe az önkormányzatok mellett az egyházakat is bevonnák.

Megkeresésünkre Maráczi Zsolt, a Társaság a Lakásépítésért Egyesület ügyvezető elnöke elmondta, egyetértenek az új Széchenyi Terv alapelveivel. Fontosnak tartják, hogy az állam vállaljon szerepet az otthonteremtésben. A válság nyomán számos építőanyag-gyártó cégnél időleges vagy részleges gyárbezárások, csoportos létszámleépítések történtek. Az elnök szerint, ha januártól életbe lépnek a kilátásba helyezett intézkedések, van esély arra, hogy a hazai építőanyag-gyártó kapacitások leépülését meg lehessen akadályozni.

Kondorosi Zoltán pénzügyi szakember pozitívnak tartja a kormány elképzeléseit. A Heteknek kifejtette, hogy mind az állam, mind a lakosság számára okos pénzszerzési lehetőség a takarékoskodás, a lakástakarékpénztári tagság támogatása. Mint fogalmazott, a kormány számára azért előnyös, hiszen a legalább négy évig tartó megtakarítási időszak alatt szabadon használhatja a befizetett összegeket, pénzébe csak a futamidő lejárta után kerül, amikor is kiegészíti a megtakarított összeget. Addig is tudja finanszírozni az állam kiadásait és kevésbé szorul rá külföldi pénzre, hitelre. Négy év után pedig, amikor az állami kiegészítéssel együtt vissza kell fizetnie a megtakarításokat, már más lesz kormányon. Emellett azért is előnyös számára, mert a megtakarítások csak lakáscélokra használhatók fel, ezáltal gyarapodik a nemzeti vagyon, és tiszta üzletek keletkeznek, hiszen akár a lakásvásárlást vagy felújítást számlákkal kell igazolni.

De a lakosság számára is előnyös ez a megtakarítási forma. Már havi néhány ezer forinttal elkezdhető, a rendszer rugalmas, hiszen bármikor változtatható az összeg, illetve meghosszabbítható a futamidő, a végén pedig 30 százalékkal kiegészíti az állam az összegyűlt pénzt.

Az elképzelés indirekt módon is ebbe a csatornába tereli az embereket, hiszen nem lesz szocpol, a banki hitelekhez egyre nehezebb hozzájutni. Kondorosi szerint a hitelt felvevők többsége már most lakáskasszás megtakarításaira alapozva jut hozzá a kiszemelt ingatlanhoz.

Az előny nem egyedül az állami kiegészítésben rejlik. Ha ugyanis havi 20 ezer forintos befizetéssel négy évig takarékoskodunk, az állami támogatással együtt 1,3 millió gyűlik össze. (Egy személy esetén, de házaspárok külön-külön is nyithatnak, és így duplázódik az összeg.) Ez alapján kedvezményes kamatozású 2 millió forint hitelhez juthat hozzá a lakáskasszán keresztül, akár 5,2 százalékos THM-mel, fix kamatozással. Így négy év után mintegy 3 milliója lesz az ügyfélnek, amit önerőként mutathat be a banki hitelfelvétel során. Ekkora összeg pedig elegendő önerő lehet egy 10-15 milliós ingatlan vásárlásához - hívta fel a figyelmet a szakember, aki hozzátette: jelenleg ez számít a legkedvezőbb hitelnek a piacon. Ez a megoldás nagyon népszerű az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag ez a konstrukció élénkíti jelenleg az ingatlanpiacot. Az nyerhet a válságon, akinek van megtakarítása, készpénze, hiszen hihetetlen olcsón hozzá lehet manapság jutni ingatlanokhoz.

A szakember emlékeztetett arra, hogy leszűrve a válság tanulságait, meg kell tanulnunk a megtakarítás fontosságát. Még olyan áron is, ha átmenetileg emiatt vissza kell fogni a fogyasztásainkat.

Kik is a devizahitelesek?

A Scale Research legfrissebb bankindex-kutatásából kiderült, hogy a devizahitel-felvevők többsége kisebb városban vagy falvakban él, jellemzően a gyermek születése után, vagy gyermekeik serdülőkorba érésekor vágtak bele a lakásvásárlásba hitel segítségével. Döntő többségük jóval magasabb havi törlesztőrészletet fizet az elmúlt 18 hónapban, mint a hitelfelvételkor. A devizahitelesek több mint 80 százaléka 50 év alatti, ezen belül fele-fele arányban találhatók meg a fiatal felnőttek, illetve a középkorúak. A hitelfelvevők a teljes lakossághoz képest sokkal gyakrabban élnek párkapcsolatban, illetve nevelnek kiskorú gyermeket. Ez azt jelezheti, hogy a hitelfelvevők – racionális és érthető okokból – a hitel felvételekor sokszor a teherbíró képességük határáig mentek el. Iskolai végzettségüket tekintve a csak alapfokú végzettségűek aránya az átlagosnál jóval alacsonyabb, míg az érettségit nem adó középfokú végzettségűek aránya a teljes népességhez viszonyítva valamivel magasabb a hitelfelvevők körében. Kétharmaduk teljes munkaidőben dolgozik, legnagyobb arányban szakmunkások, illetve közel negyedük alkalmazásban álló, szellemi munkát végző. Közel egyötödük viszont inaktív, így a növekvő törlesztőrészletekkel párhuzamosan nehezen tudnak növekvő háztartási bevételekre szert tenni. Ezzel szemben a devizahitellel rendelkezők egy tizede tervez komolyabb kiadást az elkövetkező egy évben, ami azt mutatja, hogy köztük is jelen van egy olyan réteg, aki számára a megnövekedett törlesztési terhek nem okoznak komoly pénzügyi nehézséget. (Scale Research)

Olvasson tovább: