Kereső toggle

Szakíts, ha tudsz

Új utakon: IMF után szabadon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Veszélyes „játékba” fogott-e a miniszterelnök, amikor úgy döntött, „szakít” az IMF-fel, és helyette a „nemzeti pénzügyi függetlenséget” célozza meg? A kérdésre a választ leghamarabb ősszel, a jövő évi költségvetés benyújtásakor kaphatjuk meg.

Kulcskérdéssé válik az előző kormány által vállalt idei 3,8, illetve a jövő évi 3 százalékos államháztartási hiány. Amennyiben képes a kormány teljesíteni ezeket a kritériumokat, nincs sok félnivalónk – összegezhető a lapunknak nyilatkozó szakemberek álláspontja.
Sokak gyomra összeszorult az elmúlt napokban, amikor híre ment: megállapodás nélkül hazautazott az IMF és az unió delegációja, az új kormány részéről pedig kijelentették, nem tartják szükségesnek az újabb hitelt. Az aggodalom az államadósságunk finanszírozása miatt merült fel, hiszen másfél évvel ezelőtt az államcsőd közvetlen közeléből rántott ki bennünket az IMF és az EU 20 milliárd eurós mentőöve.

Keménykedés minden szinten

Csaba László, a Közép-Európai Egyetem tanára (bal oldali képünkön) szerint egy kicsit fel van fújva ez a téma. Láthatóan nincs akkora különbség – néhány tized százalék csupán – a két fél álláspontja között, ami indokolná a szakítást. A kívülálló embernek az a benyomása, hogy egyik fél sem törekedett a megállapodásra, mintha mindkét oldal a saját közönségének is üzenne. A magyar fél az önkormányzati választásokra készül, a Fidesz köreiben pedig a Valutaalap nem tartozik a kedvencek közé. Az IMF képviselői pedig Washington számára akarták megmutatni, milyen kemények tudnak lenni az eladósodott országgal szemben. Korábban ugyanis előfordult, hogy elnézőnek, puhának titulálták a Valutaalapot, mint például Görögország esetében.
Csaba László kérdésünkre kifejtette, hogy az IMF-delegáció tagjai egyértelműen túllépték a hatáskörüket. Arra ugyanis még nem volt példa – fogalmazott –, hogy egy kormány elképzeléseit ilyen részletekbe menően vizsgálják, főleg akkor, ha az adós pontosan törleszt. Abban az esetben fordul elő részletes vizsgálat kérése, ha fizetési gondok merülnek fel egy bizonyos ország esetében. Ez biztos példája annak, hogy a Valutaalap delegációja nem a megegyezés szándékával jött – szögezte le Csaba László. De mivel szerződésben állunk mind az IMF-fel, mind az EU-val, nem örök „haragszomról” van szó, hanem csupán arról, hogy egy konkrét ügyben nem jött létre megállapodás.

Finanszírozás, gond

Lapunk megkeresésére Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, a Corvinus Egyetem tanszékvezető tanára  (jobb oldali képünkön) elmondta: a tárgyalások félbeszakadásának azonnali következménye csupán annyi, hogy nem tudjuk lehívni a 20 milliárdos keretből a fennmaradó részleteket. De ettől a „veszteségtől” függetlenül közvetlenül nem okoz gondot az esemény. Jelenleg ugyanis nem szorulunk rá a nemzetközi hitelre, mivel jelentős devizatartalékkal rendelkezik a jegybank. Ennek tudatában tárgyalt a kormány az IMF-fel. Ugyanakkor – tette hozzá – a jelenlegi zivataros nemzetközi helyzetben nem árt, ha van az országnak egy hosszabb távra szóló megállapodása a Valutaalappal. Ez ugyanis egyfajta biztosítást jelentene az ország számára. Igaz, ennek nemcsak előnye, hanem hátránya is lenne. Aki hitelt vesz fel, nem teheti azt, amit akar – mondta a professzor. – Hiányában ugyan nagyobb a gazdaságpolitikai mozgástér, viszont nincs kéznél a védőháló egy váratlan krach esetén.
Csaba László sem aggódik a finanszírozást illetően. Szerinte azzal, hogy Orbán Viktor kijelentette, tartjuk az idei 3,8 és a jövő évi vállalt 3 százalékos deficitet, jót tett a kedélyek megnyugtatására. „Úgy vélem – fogalmazott –, a finanszírozás kérdése kevésbé kockázatos, mint ahogy az elemzők általában fogalmaznak. Ha valóban teljesíti a kormány a hiánycélokat, a tőkepiac finanszírozza az államadósságunkat. Egyébként is olcsóbb a piacról pénzt szerezni, mint az IMF-től hitelt felvenni, hiszen nemcsak kamatokat számít fel, hanem feltételeket is támaszt, amelyeket kötelező betartani” – tette hozzá.
Bod Péter Ákos kifejtette, hogy jól működő országoknak nincsen dolguk az IMF-fel. Nekünk is csak az 1982–95 közötti időszakban volt hitelünk, illetve 2008-tól mindeddig. Persze változatlanul kérdőjel, hogy mennyiben hajlandó finanszírozni minket a piac. Ez egyelőre kényes terület, főként azért, mert a nagy hitelminősítő cégeknél (Moody’s, S Poor’s, Fitsch) nem túl jó a besorolásunk. Kicsivel kedvezőbb, mint Romániáé, Bulgáriáé, de rosszabb, mint a másik három visegrádi országé. Bod Péter Ákos szerint sikeres országgá kell válnunk ahhoz, hogy a tőkepiaci szereplők hajlandók legyenek finanszírozni az államadósságunkat.

A függetlenség álma

A miniszterelnök az IMF-delegáció távozása után bejelentette: „nemzeti pénzügyi függetlenség” elérésére törekednek, a jövőben csak az unióval kíván tárgyalni. Bod Péter Ákos felhívta a figyelmet, hogy gyakorlatilag nulla a mozgásterünk az EU-val szemben. Brüsszel ugyanis egyre szigorúbb a maastrichti kritériumok betartatásával kapcsolatban. A következő években nagyon jelentős uniós forrásokat kapunk, jól felfogott érdekünk az együttműködés, hiszen elveszíthetjük a támogatásokat, ha nem tartjuk be a vállalt hiánycélt. Pusztán az uniós forrásokból évi 2-3 milliárd euró többletünk is lehet.
A professzor szerint a „nemzet pénzügyi függetlensége” kifejezés nem szerepel a közgazdaságtanban. Ez jórészt politikai fogalom, vélhetően mozgósító hatást akar kiváltani. Attól függetlenül, hogy most nem hosszabbítjuk meg a szerződést az IMF-fel, a konzultációs kényszer változatlanul fennmarad. Az eddig felvett mintegy 13 milliárd eurót 2015-ig vissza kell fizetnünk, addig időközönként jelentéseket kell adnunk a gazdasági folyamatokról, számos megkötés van, például nem értékelhetjük le a forintot. Az IMF azt figyeli, biztosítva van-e a pénzének visszafizetése.
(Az idén és jövőre még csak a kamatokat kell fizetnünk, ami a két évben meghaladja a 600 milliárd forintot. 2012-től azonban a 3,8 milliárd eurónyi tőke mellett 300 milliónyi kamatot is kell fizetni. Nem mondható, hogy rosszul járnának a hitelezőink, hiszen összesen megközelítően egymilliárd forintnyi kamatot kapnak tőlünk.)
Csaba László a kiutat egyedül a gazdasági növekedésben látja. 3 százalékos GDP-bővülés esetén már 750 milliárd forintos plusz forráshoz juthatunk, tehát pusztán a növekedésből fedezhető lenne a hiány. Tapasztalatból tudjuk, hogy erre képes a magyar gazdaság. A cél tehát most az, hogy visszaálljon a gazdaság a korábbi kerékvágásba. A legtöbb elemző 2-2,5 százalékos növekedést vár, tehát a helyzetünk már ebből fakadóan is lényegesen javul. Természetesen nem feledhetjük a válságot: még mindig kérdés, mikor és milyen mértékben lesz képes újra növekedési pályára állni a világgazdaság.
Kész bűvészmutatványt kell végrehajtania a kormánynak – mondta Bod Péter Ákos. Egyszerre kell növekedésre ösztönöznie a gazdaságot, csökkenteni az adókat és jelentősen mérsékelni a deficitet, nem beszélve a társadalomban, a gazdaság egyéb szektoraiban levő feszültségek kezeléséről. Egyszerre szinte lehetetlen megcsinálni – szögezte le. Ez a legnagyobb kihívása az Orbán-kormánynak.

Kommunikáció kontra árfolyam

Vita zajlik arról, vajon a kormány tudatosan gyengíti-e a forint árfolyamát, vagy csak  „úgy sikerül”. Amióta a Fidesz  kormányt alakított, többször kerültünk külföldi vezető újságok címoldalaira, mint a korábbi években együttvéve. Például az emlékezetes Kósa-beszéd kapcsán, amikor a világ nehezen tudta elhinni, hogy van olyan ország, amelynek a saját vezetô politikusai riogatnak államcsôddel, és hasonlítják magukat a páriává vált Görögországhoz. Legutóbb pedig akkor váltunk újra „érdekessé”, amikor kis kelet-európai országként „hazaküldtük” az IMF-et. Az Orbán-kormány kommunikációja tehát több mint figyelemre méltó. Ám nem minden esetben kecsegtetô. Kimutatható, hogy amióta Orbán csapata átvette a stafétabotot, a forint árfolyama folyamatosan gyengül. Amíg a választások előtti időszakban, március közepén 265 forintba került egy euró, a Kósa-beszéd miatt felugrott a 287-es szintre. Alig kezdett el halványan erősödni, mire az IMF-fel való „szakítás” hírére újra gyengülni kezdett, egészen a 291-es szintig. Ennél is rosszabb a helyzet a svájci frankkal kapcsolatban. Március közepén még csak 184 forintot kértek egy frankért, de napjainkra beragadt a 213 forintos szinten. Lapzártánkkor újra látszanak az erôsödés némi jelei, de szakértôk tartósan gyenge árfolyammal számolnak a következô idôszakra nézve. Felhívják a figyelmet arra, hogy addig, amíg a kormány nem áll elô azzal a gazdasági programmal, amely biztosíthatja a már-már kötelezôvé vált jövô évi 3 százalékos deficitet, nem várható érdemi erôsödés a forint árfolyamában.

Ez a bejelentés pedig minden bizonnyal az októberi önkormányzati választásokig nem várható. Negatív forgatókönyv esetén 300 forintig is gyengülhet a valutánk az euróval szemben. A forint tartós gyengélkedése nem olcsó mulatság. Mivel az  államadósságunk közel fele devizában van, a gyenge árfolyam miatt érzékelhetôen többe kerül a törlesztés. Számítások szerint a tavaszi-nyár eleji árfolyamromlás miatt 500 milliárddal nőtt a törleszteni való a korábbi időszakhoz képest. Hasonló a helyzet a devizaadósoknál is. A másfél millió devizaadós az elmúlt két hónapban 3 milliárddal többet volt kénytelen fizetni, mint az elôzô idôszakokban, és az adósságállománya – papíron legalábbis – érzékelhetôen több lett. Nehéz bizonyítani, mi a közvetlen összefüggés a kormányzat kommunikációja és a forint árfolyammozgása között,  az idôbeni egybeesés mindenesetre elgondolkodtató. Az  elmúlt két hónapban több esetben is ellentmondásosan kommunikált a kormány. A választások elôtt elégtelennek tartva a költségvetést és a gazdaság állapotát, 7 százalékos deficitrôl beszéltek – szemben a hivatalos 3,8 százalékkal. Tavasszal még azt hangoztatták, hogy gazdasági vészhelyzet van, sőt államcsőd közelében vagyunk, ma már úgy látják, jó állapotban van a gazdaság, képes elérni a pénzügyi függetlenséget, sőt tartható az előző kormány által vállalt idei és jövő évi hiány. Mindezen fordulatok röpke két hónap alatt – ugyanarról a gazdaságról, ugyanazon költségvetésről…

Olvasson tovább: