Kereső toggle

Adászavarás

Kétséges az uniós források felhasználása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kettős arcot mutatunk az uniós források felhasználása terén. A számok vonatkozásában jók vagyunk, hiszen régiós összehasonlításban a kezdetektől az élbolyban végzünk a lehívott pályázatok tekintetében, ám a célokat, a felhasználás területeit, s így az eredményét számosan bírálják.

Nem hasznosulnak kellőképpen az Európai Uniótól kapott százmilliárdok – összegezhető a lapunk által megkeresett szakértők véleménye. A források döntő többsége olyan területekre megy el, amelyek egyszeri látványos változást hoznak – mint például terek felújítása –, ám hosszú távon nem segítenek rajtunk. Hatalmas az önkormányzati lobbi befolyása, a források döntő részét ők szerzik meg. Mindezek miatt óriási lehetőséget mulasztunk el – fogalmaznak.

Adás van

Amiben jók vagyunk: a KPMG könyvvizsgáló felmérése szerint tíz közép-kelet európai ország körében vezetünk – már ami az uniós források időarányos felhasználását jelenti.
Mint az adatokból kiderül, 2009. október elejéig közel 3 ezer  milliárd forintot nyertek meg a pályázók, ezen belül 11 930  szerződés született. Eddig az időpontig 520 milliárd forintot már átutaltak, és több mint 2 400 projektet lezártak a hivatalok.Mindemellett 239 nagy jelentőségű kiemelt projektre kötöttek szerződést 1 400 milliárd forintot meghaladó értékben. E tekintetben is élenjárók vagyunk a régióban, hiszen  Lengyelország után a második legtöbb nagyprojektet nyújtottuk be.
A kifizetések terén már nem ennyire szép a helyzet. A 2007 és 2009 közötti időszakban a források negyedét, mintegy
3,4 milliárd eurót fizettek ki csupán a nyertes pályázóknak. Ez a hétéves periódus alatt rendelkezésre álló pénz 10 százaléka. Ezzel az eredménnyel csak az ötödik helyen állunk a régióban. Mint eddig is, most is Lengyelország, Románia és Bulgária a legkevésbé aktív, ők kötötték meg a legkevesebb szerződést, míg a legaktívabb ország Szlovénia és Litvánia.
Az unió társfinanszírozásával megvalósított projektek öt kategóriája közül Magyarország a régiós gyakorlathoz hasonlóan a támogatások legnagyobb részét a közlekedés-, gazdaság-, illetve  vidékfejlesztésre vette igénybe. A vállalkozók által leginkább bírált felosztás szerint a gazdaságfejlesztés keretén belül elérhető 847 milliárd forint közel egyharmadát lehívtuk. 2007 óta mintegy 10 000 vállalkozás részesült ebből a támogatási formából – derül ki az OTP Bank tanulmányából.

Az érem másik oldala

Amiben nem vagyunk jók: bár hatalmas összegekről, több ezer milliárdról beszélünk a hétéves ciklus alatt, kérdéses a támogatás felhasználása, hasznosulása.

Megkeresésünkre Dávid Ferenc (alsó kis képünkön), a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára kifejtette: kritikusan nézik az uniós pályázati rendszert. A főként kis- és középvállalatokat tömörítő szervezet alapvető kifogása, hogy a hazai kis- és középvállalkozói réteg számára gyakorlatilag nem elérhetők az uniós források. „A pályázati kiírások és maga a lebonyolítás folyamata túlságosan bonyolult, a támasztott feltételek pedig gyakran teljesíthetetlenek az átlag magyar vállalkozás számára. Igen nehéz az előírt önerőt biztosítani, sok esetben irreális árbevételi követelményeket írnak elő, amit a recessziós időszakban nem egyszerű teljesíteni.”
A főtitkár szerint életszerűbbé, a magyar gazdaság állapotához jobban illeszkedőbbé kellene tenni az előírásokat, hogy a támogatások elérhetőek legyenek a hazai kkv szektor cégei számára is. „Akár ügyes protekcionizmus árán is érdemes lenne ezt elérni, hiszen ez a modell már sikeresen működik Német-, Olasz- vagy éppen Franciaországban. Kifogásoljuk azt is – tette hozzá –, hogy közvetlenül a gazdaság számára a többi célhoz képest elenyésző mértékű forrást biztosítanak.”
Megkeresésünkre Szatmáry Kristóf (kis képünkön), a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke hasonló problémákat hangsúlyozott. Mint kifejtette: „alapvető probléma az, hogy rendkívül alacsony szinten van a gazdaságfejlesztésre szánt uniós források mértéke. Ha 100 százaléknak vesszük az összes forrást, 10 százalék alatt van az, ami közvetlenül a gazdaság fejlesztésére, élénkítésére megy. Szintén kifogásolható a rendszer túlzott bonyolultsága, a nagyon hosszú átfutási idő a kiírástól az elbírálásig és a lebonyolításig bezárólag.” Úgy véli, egyszerűsítésre, a párhuzamosságok felszámolására, gyorsabb kifizetésre lenne szükség. De elengedhetetlen a források szerkezetének reformja is, hogy nagyobb arányú támogatás jusson a gazdaság élénkítésére.
Szatmáry Kristóf hozzátette, hogy a válság következményeinek enyhítésében nem tudtak segítséget adni az uniós kiírások. Sok vállalkozás ugyanis nem volt képes előteremteni a szükséges önrészt, sőt sok esetben már az elnyert pályázatok egy részét sem tudták lehívni, mivel a megváltozott gazdasági környezet miatt megvalósíthatatlanokká váltak a projektek.  
Az elnök szerint  „a gazdaság mélyrepülése az elmúlt 3-4 évben azt mutatja, hogy az uniós források nem tudtak hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez, a hazai vállalkozások megerősödéséhez. Nem fejtettek ki ösztönző hatást a gazdaságban, inkább szigetszerűen indítottak programokat, de általánosságban, sőt egyes ágazatokban sem voltak képesek fejlődést elindítani.”
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is számtalanszor hangot adott a véleményének. Mint nyilatkozataiból kiderül, nem tartja sikeresnek az uniós források eddigi felhasználását. „A források felhasználásában ugyan élen járunk, de azok gazdaságélénkítő hatása nem érzékelhető”– summázta az álláspontját egyik nyilatkozatában. Úgy véli, a konvergenciaprogram alapjaiban rossz irányt szabott. Az uniós források nem járultak hozzá a hosszú távon is fenntartható gazdasági növekedéshez, sem a hazai cégek megerősítéséhez, sem versenyképességük javításához, technológiai modernizációjukhoz, miközben tereket újítunk fel, műemlékeket renoválunk, díszkivilágítást csinálunk. Mint fogalmazott: nem jó helyre mennek az uniós források.

Kerékbetörés

Lapunknak nyilatkozó szakemberek nemcsak a gazdaságélénkítés háttérbe szorítását fájlalják, hanem a pályáztatás rendkívül bonyolult, hosszadalmas, bürokratikus eljárási rendjét is.
„Gyakran a józan ésszel ellentétes elvárásokat támasztanak az adminisztráció területén – mondta lapunknak egy pályázat-író szakember – sőt nem ritka, hogy a projekt során akár évekre visszamenőleg változtatnak, mivel menet közben másként értelmeznek egy-egy jogszabályt. Az szinte természetes eset, hogy újabb és újabb elvárásokat, feltételeket is találnak ki menet közben – tette hozzá. Nem túlzás azt állítani, hogy jogbizonytalanság van az uniós pályázatok elbírálása, lebonyolítása területén” – szögezte le.
Lapunkhoz leginkább az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. munkájával kapcsolatban érkeztek panaszok a pályázók és a pályázatírók részéről. Az ESZA a legnagyobb pályázatkezelő szervezet, amely a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiírt pályázatok lebonyolításával foglalkozik.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó pályázatíró – aki öt éve dolgozik uniós pályázatokkal – úgy látja, az évek során nincs javulás az ESZA gyakorlatában. „Az intézmény gyakorlatilag törvénytelenül működik – fogalmazott. A pályázati pénzek előlegeit nem fizeti ki a megszabott időben. A legújabb, oktatással kombinált munkahelymegtartó pályázat előleg kifizetésének 15 napos a törvényben előírt határideje, ehhez képest máig nem fizették ki. Így az egyébként a válságkezelésre kiírt pályázat nem tud elindulni, és teljesen bizonytalan a kimenetele. Az okokkal kapcsolatban nem adnak felvilágosítást, időnként újabb és újabb feltételeket találnak ki, de miután ezeket is teljesítették a cégek, változatlanul nem jön a pénz. Mindez ellentétes a kiíró szándékaival” – hívta fel a figyelmet a szakember. 
Tapasztalata szerint általánosnak mondható az intézményen belül a kreatív jogértelmezés. „Nincsen egy összegző anyag, valamiféle szamárvezető arra nézve, hogyan kell értelmezni a jogszabályokat, kivitelezni a projekteket, a szervezet pedig sajátságosan értelmezi, és ezt ráadásul gyakran változtatja is. Így a pályázók gyakorlatilag ki vannak szolgáltatva az ESZA-nak, a legnagyobb jóhiszeműség mellett is szinte lehetetlen tökéletesen végigcsinálni egy projektet.
Maga a pályázatok elbírálása, a pénzek kifizetése, a projekt lebonyolításának ellenőrzése rendkívül rugalmatlan, túlszabályozott, aprólékosan bürokratikus. Az ESZA gyakorlatilag leképezi Magyarország összes problémáját” – summázta a véleményét a pályázatíró.
Tapasztalata szerint rendkívül túlterheltek az intézmény munkatársai, így szinte lehetetlenné válik a kapcsolattartás, nincsen ügyfélszolgálat, mint bármely szolgáltató cégnél, bankoknál, csak levélben lehet feltenni a kérdéseket, de arra akár egy hónap múlva jön válasz, amikor már régen túlhaladottá válik a probléma.
Az ESZA Kft. Kommunikációs Osztálya a felvetett problémákra a következőket válaszolta: „Társaságunk az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán kiemelkedően jól teljesített a Közreműködő Szervezetek között. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség folyamatosan ellenőrzi szervezetünk teljesítményét számos ismérv alapján. Megállapít egy úgynevezett sikerdíjat operatív programonként, amit azok teljesüléséhez köt, így több olyan feltétel is van, amelynek esetében akár 100 százaléka is elvonásra kerülhet a sikerdíjnak. Társaságunk a kitételeknek 2009-ben maximálisan megfelelt, ennek köszönhetően a TÁMOP esetében a sikerdíj 94 százalékára, a TIOP esetében 96 százalékára, míg a KMOP tekintetében annak 98 százalékára volt jogosult az értékeléseket követően.”
Szintén gond, hogy rendkívül hosszadalmas az átfutási idő. Egy egyszerű gépbeszerzés esetén is legkevesebb hat hónap, mire megkapja a nyertes a támogatást, nem is beszélve a rengeteg adminisztrációról, ami a nyakába zúdul. Amennyi energiát, időt elvon mindez, lehet, hogy jobban jár, ha más forrásból valósítja meg a projektet – mondta kis malíciával a pályázatíró. 
„A tapasztalat szerint az uniós pályázatok rendszere nem tölti be a feladatát, a jó cégeket tovább erősíti, a gyengébbek nem tudnak labdába rúgni. Ha ugyanis egy cég rendelkezik annyi tőkével, amellyel meg tudja előlegezni a támogatást, nem probléma neki a hosszadalmas átfutási idő, akinek pedig szüksége van rá, nem képes kivárni. Sok esetben tehát nem a szükséges helyre megy a támogatás, hanem oda, ahol nincs igazán szükség rá – mondta a szakember, aki úgy tapasztalja, a legjobban működő cégek képesek megszerezni az uniós forrásokat. Nekik ugyanis megvan a tőkefedezetük és az apparátusuk az adminisztrációs kihívásokhoz. Mindez azonban torzítja a hazai gazdaságot. A hosszadalmas elbírálás, a kifizetés átfutási ideje és a hatalmas adminisztrációs terhek miatt sok cégnek mára elment a kedve az uniós pályázatokon való indulástól.”

Csomópontok

Környezetvédelem és infrastruktúra – Összesen közel 100 milliárd forint értékű környezetvédelmi nagyprojekt támogatásáról döntött eddig a kormány. Ezen belül két árvízi tározó, két hulladékgazdálkodási rendszer és két szennyvíztisztítási projekt valósulhat meg, több mint 500 település 1,4 millió lakójának életkörülményeit javítva.
A 2007–2013 közötti időszakban közel 140 milliárd forint európai uniós forrást fordíthatunk árvízvédelmi fejlesztésekre. Ennek részeként a Közép-Tiszán három tározó épül, melynek révén 55-65 centiméterrel csökkenhet a vízszint, ami 570 ezer embert és 660 ezer hektár területet óv meg az esetleges árvíztől.
A Makó és térsége szennyvízelvezetését célzó projekt révén hat településen vezetékes szennyvízelvezetési és -tisztítási rendszer épül ki, amely nemcsak 41 ezer lakos életfeltételeit, hanem a Kettős-Körös vízminőségét is javíthatja.
A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep 62 milliárd forintos összköltségű projektje egyben Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházása volt. Ennek köszönhetően a fővárosban keletkező szennyvíz döntő része megfelelően kezelt állapotban kerül a Dunába.
Városrehabilitáció – Városrehabilitációs fejlesztésekre 2013-ig több mint 270 milliárd forint uniós fejlesztési forrás áll rendelkezésre. Ennek köszönhetően megújulhatnak a helyi piaccsarnokok, múzeumok, szabadidős létesítmények, játszóterek. Városi közlekedésfejlesztés címén például Miskolcon, Szegeden, de a  fővárosban is számos komoly projekt indult. Budapesten 5,4 milliárd forintért a 17-es villamos vonalán biztonságos peronokat építenek és a sínek korrekcióját végzik el. Többek között a Margit híd felújítását 6 milliárddal támogatja az unió.
Szakrendelők – 25 milliárd forintos pályázatnak köszönhetően 16 önkormányzat alakíthat ki új járóbeteg-szakellátó központokat, míg 6 milliárd forintos költségen hét
kórház járóbeteg-szakellátással bővülhet.
Felsőoktatás – Az ország 7 felsőoktatási intézményében 26,6 milliárd forint értékű infrastrukturális fejlesztés, beruházás indulhat. Összességében már több mint 50 milliárd forint uniós pénz került a felsőoktatásba.
Vallás – A Pannonhalmi Főapátság 183 millió forintos uniós támogatással biomassza erőművet állított üzembe, mely biztosítja az épületegyüttes fűtését. Ugyanitt 1,5 milliárd forintos uniós forrásból felújítják az épületeket, az arborétumot, és szálláshelyet bővítenek, zarándokházat, kiállítóteret építenek ki.  
Máriapócs és Nyírbátor térségében a vallási turizmus fejlesztése érdekében 2,4 milliárd forint uniós támogatást fogadtak el, mely révén 3,4 milliárd forint összköltség-vetésű kiemelt projekt valósulhat meg. Felújítják a helyi templomokat, műemléki épületeket, és modern gyógyfürdőt alakítanak ki.
Turizmus – A 2007–2013 közötti időszakban összesen 300 milliárd forintos keret áll rendelkezésre a hazai turizmus fejlesztésére. Ezen belül a falusi turizmustól a szálláshelyfejlesztésig és a wellnes-szállók kapacitásának növeléséig számos terület igényelhet forrásokat. A Hungarospa Hajdúszoboszlói  Gyógyfürdô és Egészségturisztikai Zrt. 2,25 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyert a gyógyfürdő fejlesztésére. A projekt révén Európa legnagyobb fürdőkomplexuma jött létre, ahol a fedett élményfürdő 15 ezer négyzetméteren, 1 600 négyzetméter vízfelülettel ezer fő befogadására képes.

Olvasson tovább: