Kereső toggle

Papírban utaznak

Interjú az Év Üzletemberével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A válság közepén is stabil, 14 éve prosperáló céggé vált a Forest Papír Kft., melynek ügyvezetője, Bodrogai Ferenc, megkapta az Ernst and Young Év Üzletembere díját. Mint fogalmazott: „Papírcsónak vagyunk, szemben a multinacionális versenytársaink óceánjáróival, mégis versenyben tudunk maradni. Kicsik vagyunk, de gyorsak: havonta képesek vagyunk új termékkel előrukkolni.”

Erős piaci pozíciót harcoltak ki maguknak a multik diktálta piacon, számtalan újításuk kerül a piacra, folyamatosan fejlesztenek, s a válság közepén is fejlődnek. Mi a sikerük titka?
– Négy dolgot is említenék. Elsőként a szakmai tudást kell hangsúlyozni, szerénytelenül mondhatom, hogy a világ bármely táján megállnánk a helyünket. Lábatlan térségében – ahol mi is dolgozunk – száz éve honos a papírgyártás, így viszonylag könnyű dolgunk volt jól képzett szakembereket találni.
A másik alapvető kritériuma a sikernek a jó munkatársi kapcsolat. Cégünket négyen alapítottuk, s mivel már az előző munkahelyünkön is együtt dolgoztunk, elmondhatjuk, hogy már 30 éve munkálkodunk együtt. A kezdetekben tudtuk, melyikünk miben jó, ki mit tud hozzáadni, s az idő megmutatta, nagyon jól kiegészítjük egymást. Az idő során természetesen voltak nehézségek nálunk is, de egyetlen vita nélkül sikerült túljutni valamennyin.
Hasonlóképpen kulcskérdés a sikerhez az, hogy tudjunk előrenézni, több évre előrelátni, gondolkodni és tervezni, stratégiát kialakítani. A mi szakmánkban is nagy biztonsággal kell tudnunk, mi lesz 3-4 év múlva az EU-ban, Magyarországon, ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Eddig nem volt egy sikertelen fejlesztésünk vagy marketingkommunikációnk sem.
Közel 300 alkalmazottat foglalkoztatnak, ami a térségükben jelentősnek számít.
– Fontos számunkra a jó szakemberek megtalálása. Ezért nagy hangsúlyt fektettünk minden egyes munkaerő kiválasztására, személyesen elbeszélgetek minden jelölttel. Nálunk a család és az egészség után a legfontosabb a munkahely. Igyekszünk  megbecsülni a munkatársainkat. Jó közösség alakult ki, szeretnek itt dolgozni az emberek. Ezt bizonyítja, hogy nálunk gyakorlatilag nincs fluktuáció. Az elmúlt 14 évben csak egy embertől kellett megválnunk. Az is hozzájárul a jó közösséghez, hogy bárki odajöhet hozzám, és elmondhatja a javaslatait, ötleteit. Fontosnak tartom, hogy olyan légkör legyen egy munkahelyen, ahol bátran elmondhatják a kollégák az álláspontjukat a főnöknek. Nem tartom magamat különbnek, felsőbbrendűnek a munkatársaimnál.
Sikerült megtalálniuk és „betörni” abba a résbe, ahol piacot szerezhettek maguknak az erős multinacionális vállalatokkal tarkított versenyben. Hogyan sikerült ez?
– Kezdettől az volt az elképzelésünk, hogy olyan márkás termékeket állítsunk elő, amelyek rétegigényeket is ki tudnak elégíteni. Kezdettől erre szakosodtunk, erre alapoztuk a technológiai fejlesztéseinket is. Vezértermékünk az úgynevezett egyrétegű papírszalvéta, amelynek minősége felér a 2-3 rétegűével. Hamarosan világszerte ismertté és elismertté vált, hiszen ezt a minőséget más nem tudja produkálni rajtunk kívül. Ezután következett az egészségügyi papírok, a zsebkendők, a konyhai törlőkendők sora. Ezekkel a termékekkel a multinacionális vállalatoktól merőben eltérő palettát sikerült kialakítani.
A kisebb méretünkből, de a fejlett technológiai hátterünkből is adódik, hogy gyorsak tudunk lenni. Nálunk egy új ötletből két hét alatt új termék lehet. A gyors reagálás, az állandó újítás hozzájárul a talpon maradásunkhoz.
Az Ön nevéhez fűződik a Magyar Termék márka létrehozása. Miért tartja fontosnak, hogy tudatosabban vásároljunk hazai termékeket?
– Azért tartom fontosnak, mert az, aki magyar terméket vásárol, hozzájárul a hazai munkahelyek megőrzéséhez. Csak akkor tudnak talpon maradni a cégek, ha elkel a portékájuk. Ez most, a válság idején talán még kritikusabb kérdés, mint korábban volt. Ha pedig megmaradnak a munkahelyek, több adó folyik be az államkasszába. Hibának tartom, hogy az elmúlt nyolc évben nem vállalta fel a kormányzat ennek a propagálását. Több ízben is tárgyaltam ez ügyben a parlamentben, de szinte még említeni sem igen lehetett ezt a témát. Nem furcsa ez? Ezzel szemben Francia- vagy Németországban természetes a hazai cégek védelme, ott még tendert sem nyerhet külföldi vállalkozás.
Érthető, hogy hozzájárulunk a hazai munkahelyek megtartásához, ha magyar árut vásárolunk, de köztudott, hogy gyakran érezhetően drágább a hazai. Biztosan meg kell vennünk a több száz forinttal drágább terméket csak azért, mert magyar?
– Ez jogos felvetés. De kérdezem, miért drágábbak időnként a magyar termékek, mint a külföldiek?
Ha tőlem kérdezi, nem tudom a választ.
– A bolti árak azon múlnak, milyen szorzót használnak az egyes láncok. Jelenleg olyat, amilyet akarnak. Megkérdezném, miért nem indít egy esetben sem vizsgálatot a Versenyhivatal, pedig így versenyhátrányba hozzák a hazai cégeket a külföldiekkel szemben.
Az árkülönbség nemcsak a külföldi nagy láncokban fordul elő, hanem a magyar tulajdonú üzletekben is. Nekik miért lenne érdekük szándékosan háttérbe szorítani a magyar termékeket?
– Egyrészt ezzel akarják arra kényszeríteni a beszállítókat, hogy hajlandók legyenek még alacsonyabb áron odaadni a portékáikat. Másrészt külföldi cégek valóban gyakran dömpingáron „szórják” ki az áruikat, hiszen gyorsan meg akarnak szabadulni tőlük. Ezzel nem a számukra stratégiailag fontosabb piacaikat rongálják!
Azzal, hogy beengedte az állam a nemzetközi áruházláncokat, gyakorlatilag megengedte, hogy lefölözzék a cégek nyereségét. A gond ezzel az, hogy egy szint után már a cégek működőképességét veszélyezteti, arról pedig már szó sem lehet, hogy újabb munkahelyeket tudjanak létrehozni. Mindez kihat az állam működőképességére is, hiszen ebben a helyzetben jóval kevesebb adóbevételhez jut, egyre nehezebb fenntartani a szociális és oktatási rendszereket. Mindez Európa-szerte komoly gondot okoz. Németországban vagy Nagy-Britanniában ez ugyanolyan nagy gond, mint nálunk. Gyakorlatilag uniós szintű adóelkerülés zajlik, törvények biztosítanak ugyanis lehetőséget cégeknek és egyes nemzetközi vállalatoknak arra, hogy szó szerint lefölözzék a helyi vállalatok hasznát. Olyan hihetetlenül alacsony áron és olyan hatalmas járulékos költségek mellett hajlandók csak átvenni az árukat, hogy ezzel kritikus helyzetbe hozzák az egyébként jól prosperáló cégeket, termelőket is. Nem hallottam még politikustól, hogy feszegették volna ezt a kérdést, úgy tesznek, mintha nem történne semmi.
Mégis, komoly cég nem engedheti meg magának, hogy a termékei ne legyenek bent a nagy láncok polcain. Milyen pozícióból tárgyalnak a beszállítók az éves ártárgyalásokon?
– Gyakorlatilag minden évben zsarolják a láncok a beszállítókat, igyekeznek minél lejjebb vinni az árakat. Csak a mi cégünk esetében milliárdok úsznak el ezen a csatornán. A legutóbbi éves tárgyaláson 300 millióval romlott a pozíciónk az előző évihez képest. Ennyivel kevesebbért veszik át ugyanis az idén az áruinkat. Ez a tendencia egy szinten már a minimális profitot is érintheti. Azt hallani minden hivatalos helyen, hogy versenynek kell lenni, győzzön a jobb. De versenyről szó sincs. Kimondottan előnytelen pozícióban vannak a hazai cégek.
Szép csendben le lett nullázva az ország. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, pedig már a működőképesség határán vagyunk. Pedig egyszerűen lehetne ezen változtatni.
Hogyan?

– Először is, fel kellene hagyni azzal az illúzióval, hogy „majd jön  valaki és megsegít minket”. Ki kellene mondani, hogy kizárólag csak magunkra számíthatunk. Lassan már 20 éve csodavárás zajlik. Hat évvel ezelőtt azt mondtam, soha nem történt olyan rossz döntés, mint hogy beléptünk az EU-ba.
Miért gondolja ezt?
– Azzal, hogy megcsillantották előttünk az uniós tagság reményét, gyakorlatilag felkötötték a szamár elé a répát. Azt mondták, ha ennek és ennek az elvárásnak megfeleltek, ha átengeditek a kereskedelmet, az energiaszektort és a többit a külföldi cégek kezébe, akkor jó tagjai lesztek az EU-nak. Azóta nem történik más, mint hogy ezerrel meneteltünk a répa után, de a helyzet az, hogy ma egyre távolabb vagyunk tőle, mint bármikor. Közben a vidék elveszítette az önfenntartó képességét, egész régiók szakadtak le, százezrek süllyedtek a reménytelenségbe. Ma gyerekek százezrei mennek úgy iskolába, hogy nem tudják, mit esznek reggelire, vacsorára. A mi környékünkön is látom, hogy akik korábban optimistán éltek, dolgoztak, építették a családjukat, ma üveges tekintettel bolyonganak az utcákon. Ha nem lenne egy öreg biciklijük, még a szomszéd településre sem tudnának eljutni, mert annyi pénzük sincs, hogy buszjegyet vegyenek. Hogyan lehet az, hogy nem teszi fel senki a kérdést, hogyan jutottunk el idáig?
Ön szerint hogyan?
– Azért történhetett így, mert sorozatban olyan emberek kormányozzák az országot, akik nem ismerik a valós helyzetet, csupán a lobbiérdekek mentén hoznak törvényeket. Hiú ábránd arra várni, hogy jobb lesz a helyzet, ha a német gazdaság elindul felfelé.
Az exportcégeknek jobb lesz emiatt, és ez elkezdheti húzni a gazdaságot.
– Ez nem biztos. Ott is csökken a lakosság fogyasztása, óriási a deficit, az államadósság. Nagyobb ország, nagyobb gond. Sokat gondolkodom azon, hogy lehet újra életet lehelni az országba. Egy  lehetséges válaszként hoztam létre a Magyar Termék Kht.-t, amely a hazai áruk vásárlását, a hazai munkahelyek megtartását tűzte ki célul.
Hat éve működik, de ha jól tudom, 18 tagvállalattal rendelkeznek csak. Ne haragudjon, de ez egy kicsit kevésnek tűnik.
– Szerintem meg nagyon kevésnek.
Vajon miért?
– Mert mostanra nagyon kevés magyar cég maradt az országban, főként olyanok, akik képesek a minőségi elvárásoknak megfelelő termékeket előállítani. Egyetlen példa: Lábatlan 30 kilométeres körzetében – rajtunk kívül – egyet sem tudnék említeni.

Forest számokban

Bodrogai Ferenc 1967 óta dolgozik a papírgyártásban. Gép mellett  söprögetve kezdte a szakmát a Piszkei Papírgyárban. Pályája gyorsan ívelt, eleinte papírgépkezelőként, műszakvezető gépmesterként dolgozott, de hamarosan vezetői pozíciókba került. A három társával közel másfél évtizede együtt megalapított Forest Papír Kft. máig többségi tulajdonosa és ügyvezetője. Napjainkban cégcsoport szinten 13-14 milliárd forintos árbevételt érnek el, mintegy 300 főt alkalmaznak.
Számos újítás kötődik a Forest nevéhez: először állítottak elő  minőségi egyrétegű szalvétát, mely néhány év alatt világszínvonalú márkává nőtte ki magát, s egyben piacvezetők lettek. ők dobták Magyarországon elsőként piacra a színes, illatosított, 100 darabos papírzsebkendőt; az első 24 tekercses kiszerelésű toalettpapírt; valamint az első belsőmagos, multifunkcionális papírtörlőt.
A vállalat tavaly elnyerte a Progresszív magazin által meghirdetett „az év kedvenc kiskereskedelmi non-food termékének” díját új, tekercses termékcsaládjával.
A cég vezetése létrehozott egy „szolidaritási alapot”. Ebből a keretből támogatják az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott kollégáikat. Az összeget azonban  nem a főnökség ítéli oda, hanem az érintett munkatárs közvetlen környezete. A cég vezetősége lehetőséget biztosít a dolgozók számára a rekreációra is a napi munka után. Ezért létrehoztak egy kiemelkedő felszereltségű konditermet, melynek ingyenes a használata, és ahol főállású gyógymasszőr is rendelkezésre áll.  
Mivel Bodrogai Ferenc szerint a jelenlegi iskolarendszer nem járul hozzá a gyerekek egészséges fejlődéséhez, új kezdeményezést indított. Tíz évvel ezelőtt létrehozta a „Forest Suli Olimpiát”, melynek keretén belül általános iskolás korú gyerekek számára évente versenyeket szerveznek. A rendezvény kezdetben megyei volt, de később országossá, sőt nemzetközivé vált, mivel a versenyekben határon túli magyar iskolák is részt vesznek. A Forest Papír Kft. az elmúlt tíz év alatt mintegy 30 millió forinttal támogatta ezt a mozgalmat.

Olvasson tovább: