Kereső toggle

Az EU Achilles-sarka

Interjú Rácz Margittal, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Soros György rámutatott az Európai Unió Achilles-sarkára. A befektető után számtalan elemző is felsorakozott abbeli véleménye mellé, hogy az EU politikai, gazdasági széttagoltsága reális veszélyforrás. A nemzeti függetlenségüket tabuként kezelő európai államok döntéskényszerbe kerülhetnek, összérdekké válhat ugyanis a szorosabb kapcsolódás. Uniós politikusok élesen tiltakoznak az euró megszűnésének felvetése ellen is, ám Görögország államcsődközeli helyzete és a pénzvilág fenyegető üzenetei rávilágítottak arra, hogy az Európai Unió nem készült fel egy hasonló válság kezelésére, s mindeddig nem találták meg a megoldást.

Mennyiben ért egyet Soros György állításaival? Valóban akkora veszélyt jelent az unió széttagoltsága, hogy a jelen válságos időszak keltette pénzügyi gondok már nem kezelhetők? Valóban elsodorhatja a válság az eurót?

- Alapvetően nem értek egyet a felvetéssel. Az azonban tény, hogy a válságkezelés miatt számos EU-tagországban hatalmasra duzzadt az államháztartási hiány és az államadósság, s ennek a problémának a kezelésére nem készült fel az unió. Kiderült, hogy az a pénzügyi szabályozás, amit a kezdetekkor megalkottak, a válság idején nem hatékony. A helyzet az, hogy Brüsszelnek egyelőre nincsen receptje a mostani helyzetre.

Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy amikor lefektették az eurózóna elvi alapjait, a tagállamok leszögezték, hogy fiskális gondok esetén nem segítenek egymásnak. Alaptétel, hogy a maastrichti kritériumokat minden tagországnak be kell tartania, és nem nyújtanak segítséget annak a tagországnak, amely nem tartja be a játékszabályokat. A válság kezelése azonban hatalmas kiadásokat igényelt a kormányok részéről, így még erős, stabil államokban is a duplájára ugrott a deficit, azaz akaratlanul sem tartják be a játékszabályokat. A problémát tetézi, hogy az államadósság piaci finanszírozása sem megy a kilencvenes években megszokott könnyű módon. Ha pedig a magas deficit és államadósság miatt egy tagország eljut az államcsőd reális veszélyéig, akkor ha tagja az eurózónának is, magát az eurót is megrendítheti.

Nem tűnik túl gyorsnak Brüsszel, mintha nem lenne sietős a válasz ezekre a kérdésekre.

- A közös válasz késik, pedig minél gyorsabban minél hitelesebb válasz születik, annál biztosabb, hogy nem éri nagyobb spekulációs támadás az eurót. Láthatóan nehezen születik meg a megoldás. Több mint egy év eltelt a válság kirobbanása óta, és a görög krízisre is meglehetősen lassan reagál az EU. Ez az átmeneti állapot pedig nyilvánvalóan teret enged rémképek festegetésére, a riogatásra. És persze a spekulációnak is.

Nyilvánvalóan Soros György szavai mögött egyéb érdekek is meghúzódhatnak. Milyen károkat okozhat ő, és más befektetőcsoportok, ha úgy döntenek, hogy megtámadják az eurót?

- Soros György az egyik legsikeresebb tőzsdecápája a világnak. A devizatőzsdék sikeres brókerei szinte példának tekintik lépéseit a tőzsdén. Hiszen ő törte le a kilencvenes évek elején sikeres spekulációval az angol font árfolyamát.

Már eddig is jelentősen gyengült az euró a dollárhoz képest. Ez nem a spekuláció jele?

- Valóban gyengült az euró árfolyama. Az elmúlt három hónapban 25 százalékot esett, de ez nem feltétlenül rossz hír.

Úgy gondolja?

- Igen, mivel a gyengébb euró javítja az európai exportcégek pozícióját, ezzel ösztönzi a gazdasági növekedést, így magasabb adóbevételhez juthatnak a tagállamok, és ez javíthatja az államháztartás egyenlegét. Tehát nekünk most jó a gyengébb euró.

De lehet, hogy a spekulánsok ezzel még nem laknak jól. Hol van a határ, amikor ez már káros lehet?

- A pontos határt nem lehet tudni. De az az USA-ban hasonló problémák vannak, mint az EU-ban. Így a dollár felértékelődése ott is visszafogja az exportot. Tehát az USA sem érdekelt abban, hogy egy határon túl tovább értékelődjön fel a dollár.

Ezek szerint nem tart attól, hogy - ahogy Soros fogalmazott - összeomolhat az eurózóna?

- Nem, határozottan más a véleményem. Vannak problémák, de együttvéve sem akkorák, hogy veszélybe kerülne a közös valuta léte. Az euró tíz éve sikeresen működik. A nemzeti valuták visszaállítása éppen az egy évtized miatt ma már olyan tetemes költségeket jelentene, ami minden bizonnyal drágább megoldás lenne, mint a bajba jutott GMU-tagállamok tűzoltásszerű megsegítése. De éppen ez a válság figyelmeztet arra, hogy újra kell gondolni az eurózónán belüli fiskális szabályokat, feltehetően a fiskális szolidaritás valamilyen szintű megteremtésére szükség lesz.

Milyen értelemben?

- Természetesen megmaradnak a maastrichti kritériumok, de úgy vélem, nem múlik el ez a válság anélkül, hogy komolyan fel ne merülne egy közös európai pénzalap létrehozása, amely a nehéz helyzetbe jutott tagállamok számára segítséget, hitelt biztosítana.

Valószínűleg éppen ez az, ami leginkább hiányzik Görögországnak.

- A görög kormánynak most elsősorban arra van szüksége, hogy bizonyítsa, hajlandó és képes hathatós intézkedéseket, megszorításokat hozni azért, hogy a mostani hatalmas államháztartási hiány elkezdjen csökkenni. Egy kormány belebukott ebbe a kísérletbe, most Papandreu kormányfőnek meg kell mutatnia, hogy mit tud kezdeni ezzel a helyzettel. Az EU eddig eléggé nyilvánvalóan adta Athén értésére, hogy addig nem kap pénzügyi támogatást, ameddig nem szakít az eddigi laza, átláthatatlan fiskális politikával. Sajnos Görögország már akkor kozmetikázta a költségvetési adatait, amikor belépett az eurózónába. Majd 2001 után 2005-ben derült ki, hogy az eurózónán belül is folyamatosan kozmetikázta az államháztartási hiány nagyságát.

Sajnos a magas államháztartási hiány és a lassú növekedésből fakadó fiskális problémák nemcsak a görögöket érintik, hanem számos más GMU- és EU-tagállamot is. Komolyan oda kell figyelni az írekre, a spanyolokra, az olaszokra és a portugálokra is. Komoly fiskális gondokkal küzd Nagy-Britannia is, de ez az ország nem tagja a GMU-nak. Nagyon fontos, hogy a „görögtűz" ne okozzon tűzvészt a kontinensen, ezért a többi országnak is mindent meg kell tennie, hogy kijöjjön a nehéz helyzetéből. Nem kizárt, hogy mindezek miatt magasabb infláció és stagnáló gazdasági növekedés lesz jellemző az Európai Unióban a következő 3-4 évben. Ez mindenképpen bizonytalansági faktor, ezért merülhet fel spekulációs támadás az euró ellen. Görögország esetének nagyon komoly intő példává kell válnia az EU-27 számára abból a szempontból, hogy jó konjunktúrájú időszakban szufficitet kell felhalmozni. Így talán elkerülhetővé válik majd egy következő válság idején, hogy ekkora államháztartási hiányt és az EU egészében növekvő államadósságot kelljen a válságkezelés kapcsán produkálni.

Csalás görög módra

Világméretű „összjáték” segítette a görögöket az évtizedes csalásban. Már az euróövezetbe való belépésükkor sem tudták tisztán teljesíteni a minimális pénzügyi elvárásokat, a 2002-es euróbevezetés óta pedig szinte minden évben simlisséggel takargatták el a valóságot. A The New York Times cikke szerint amerikai pénzügyi tanácsadó cégek segítettek Görögországnak abban, hogy becsapják Brüsszelt az államháztartás és az államadósság adatainak kozmetikázásával. Bevált gyakorlatnak számított, hogy többek között a Goldman Sachs és a JPMorgan Chase is különféle trükkökkel adtak hitelt Görögországnak – persze jókora haszonnal – azért, hogy így papíron legalábbis kisebb hiányt tudjanak felmutatni. A lap megjegyzi, hogy a pénzügyi cégek szinte ugyanazokat a trükköket alkalmazták a görögökkel kapcsolatban, mint amelyeket az időközben a csőd szélére jutott hitelintézetek könyvelésénél. A legjobban működő trükk az volt, amikor a görög kormány devizát adott el az amerikai bankoknak, és előre megállapodtak a visszavásárlási árfolyamról is. Ez jócskán biztosította számukra a hasznot, miközben a hiány kisebbnek tűnt görög részről. De „besegítettek” az egészségügyi kassza kistafírozásába is, illetve nagyberuházások költségeinek „tisztázásába” is. Persze mindig kettőn áll a vásár. Érdekes, hogy az uniós bürokratáknak nem tűnt fel a „koprodukciós játszma”.

Kijelentések az eurózónáról

Soros György pénzügyi befektető:
A mostaninál is nagyobb próbatételek elé néz az eurózóna. Az Európai Unió egysége jelenlegi formájában megrepedt, működése befagyott. Ezt mutatja, hogy 2008-ban a válság kirobbanása után a tagállamok önállóan akarták megmenteni saját pénzügyi szektorukat. Ha Brüsszel nem tud komoly lépéseket tenni, az eurózóna szét fog hullani darabjaira.
European Voice:
Az eurózóna kritikus döntés előtt áll. Akármilyen megoldás is szülessen a görög válságra, ez átalakítja az Európai Unió pénzügyi rendszerét. Az uniós hírportál szerint az euró sínyli meg, amennyiben nem sikerül elhárítani a görög államcsőd kockázatát: a befektetők elveszítik a bizalmukat az euróval szemben, és a közös európai valuta kiszámíthatatlan fizetőeszközzé, a spekulánsok prédájává válhat.
Niall Ferguson brit gazdaságtörténész:
Az Európai Unió megmenti Görögországot az összeomlástól, ám az alapvető gondok ezzel még nem oldódnak meg. A válság miatt megugrott deficit és államadósság miatt előbb-utóbb újabb EU-tagállamok, sőt az USA is bajba kerülhet.
Marc Faber svájci befektetési szakember:
A hatalmasra duzzadt államadósság már-már visszafizethetetlen mértékű, ezért egyetlen fejlett gazdaság sem kerülheti el az államcsődöt. A feltörekvő gazdaságok helyzete valamivel stabilabb a vezető gazdaságokénál.

Olvasson tovább: