Veszélyes és alkotmányellenes kísérlet lenne, ha a Fidesz egy esetleges kétharmados többség birtokában úgy akarná átalakítani a közmédiarendszert, hogy az közvetlen kormányzati befolyás alá kerüljön – fogalmazott lapunknak Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke.
A Magyar Távirati Iroda kapcsán kialakuló polémiáknak rendre visszatérő eleme, hogy kell-e évi több mint kétmilliárd forintnyi közpénz ráfordításával egy ilyen hírügynökség - különösen, hogy megszűnt a hírmonopóliuma, illetve hogy ma, az internet korában már szinte mindenki tudósító lehet. Mi jelenleg az MTI küldetése?
- Nincs rögzítve sehol sem, hogy a Magyar Távirati Irodának pont ekkorának kell lennie, pont azt kell csinálnia, és olyan szervezeti keretek között kell működnie, mint ma. Ugyanakkor van egy nemzeti hírügynökségi törvény, ami szabályozza az MTI tevékenységét, sőt a magyar alkotmány is nevesíti a közszolgálati hírügynökség fogalmát. Tehát törvényi kötelesség fenntartani Magyarországon egy ilyen hírügynökséget - de természetesen nem csak ez indokolja az MTI létét. Üzleti modellünk ugyanis a médiavilág átalakulása ellenére ma is működőképes. Ennek lényege, hogy egy professzionális hírgyűjtő szervezet itthonról és a világ sok pontjáról korrekt, pontos híreket gyűjt, s azokat ellenőrzés után minél gyorsabban továbbítja vevőinek. Mivel ezt egy hírügynökség iparszerűen teszi, olcsóbban tud ellenőrzött híreket szállítani, mint ha ezt a tevékenységet a médiumok külön-külön végeznék. Márpedig - és ez szakmai meggyőződésem - a hitelesség egy olyan világban is hangsúlyos kell hogy legyen, ahol az internet révén egyre kevésbé ellenőrzött információk özönlenek ránk hihetetlen mértékben és gyorsasággal. Az persze tény, hogy az ingyenesség bűvkörében működő internetes világban a kontrollált, komoly információ leértékelődött, s ezért ebben az üzletágban mindenki keresi a fenntartható üzleti modelleket.
A hitelesség iránti igényt egyébként jelzi, hogy a naponta több mint 600 hírt és 300 fotót kínáló szolgáltatásunkra a mai napig van jelentős kereslet, piaci bevételünk közel 2 milliárd forint évente. Ezt a bevételt a változó körülmények között is megpróbáljuk szinten tartani: az egy vevőre jutó bevételünk csökkent ugyan az évek során, viszont megháromszoroztuk ügyfeleink számát. Sokan egyébként nem csupán továbbadják a híreinket, hanem témafigyelésre, vagy éppen saját híranyagaik ellenőrzésére, pontosítására használják az MTI adatbázisát - és akkor a fotóinkról, fotóarchívumunkról még nem is beszéltünk, pedig ezek is jelentős bevételt hoznak a nemzeti hírügynökségnek. Az MTI ma is egy jól csengő márkanév, egy ismert brand.
Egy ízben azt nyilatkozta, hogy az MTI megszüntetése, tevékenységének szűkítése komolyan veszélyeztetné a sajtószabadságot; mások viszont a jelentős állami támogatás kapcsán a politika szócsövének tartják a céget. A két állítás között meglehetős feszültség van...
- Azt gondolom, hogy az MTI nélkül szegényebb lenne a magyar sajtó, mert a széles hírválaszték is záloga a sajtószabadságnak. Az említett üzleti modell a mi esetünkben - mivel közszolgálati hírügynökségként definiálja a törvény az MTI-t - azt jelenti, hogy mi ott is jelen vagyunk, ahol mások nem. Csak egy példa: amikor az Antall-kormány idején a parlament kulturális bizottságának éjszakába nyúló ülésén a kormány részéről beterjesztették azt a javaslatot, amely a miniszterelnökség költségvetési fejezetéhez sorolta a közmédiumokat, vagyis egyfajta újraállamosítás fenyegetett, csak egyetlen újságíró, az MTI tudósítója volt jelen. Meg is írta a hírt, s ezzel kezdetét vette az akkori médiaháború.
Közszolgálati feladataink között szerepel a rendszeres tudósítás a hazai nemzeti kisebbségek vagy a határon túli magyarság híreiről, vagy említhetném, hogy nekünk kötelező minden megyére kiterjedő hazai tudósítóhálózatot, illetve külföldi tudósítóhálózatot fenntartani. Ily módon pedig számtalan hír kerül be a magyar sajtó vérkeringésébe, amely különben nem születne meg.
Ami pedig a kérdés második felét illeti: a Magyar Távirati Iroda Zrt. nem állami vagy kormányhírügynökség, hanem a magyar parlament tulajdona. Ez azt is jelenti, hogy egyik pártnak sincs a másikénál jelentősebb befolyása a munkánkra. A hírügynökségi törvény előírja, hogy a felerészt kormánypárti, felerészt ellenzéki pártdelegáltakból álló Tulajdonosi Tanácsadó Testület kétharmados többséggel kell hogy első embert jelöljön a cég élére, és miután ez megtörtént, a cég elnöke széles felhatalmazást kap a hírszolgáltatás tartalmára nézve - természetesen a törvény szabta keretek között, amely előírja többek között a pártatlanságot, sokoldalúságot és elfogulatlanságot. Ez konstrukcióját tekintve sem kormányszócső!
Egy tekintetben vagyunk kiszolgáltatva a mindenkori kormánynak, ez pedig az éves költségvetésünk. A cég tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy - most nem általában a hazai közmédiumok, hanem csak a saját nevünkben beszélek - a mindenkori kormányzatok ezzel nem éltek vissza, nem helyezték pénzügyi nyomás alá az MTI-t annak érdekében, hogy a kormányról pozitívabb képet fessen. Mondhatnám, hogy ez dicséretes önmegtartóztatás, de azért ebben a jogszabálynak is nagy szerepe van: a hírügynökségi törvény még a Tulajdonosi Tanácsadó Testület tagjainak is tiltja, hogy az MTI-hírek tartalmába beleszóljanak.
A magyar viszonyok között nehéz elképzelni, hogy nem csörög néha a telefon, hogy „elnök úr, az éves támogatás szempontjából sokat jelentene nektek, ha ezt az ügyet jobban támogatnátok", vagy: „elnök úr, ezt máshogyan kellene kommunikálni, mert nemsokára mi leszünk kormányon".
- Fantáziálni lehet, de állítom: sem ilyen, sem olyan telefonhívást nem kaptam az utóbbi időkben. Nem mondom, hogy nem volt kísérlet arra, hogy az MTI-t egy-egy konkrét hír ügyében befolyásolják, de a kollégáimmal együtt ezeket a kísérleteket visszaverjük. S jelzésértékűnek tartom azt is, hogy második ötéves ciklusomat tölthetem az MTI élén. Éves beszámolónkat is szinte ellenszavazat nélkül, rendre elfogadta a parlament, vagyis a kormánypártok és az ellenzék egyaránt. Igaz, ebben tavaly volt annyi változás, hogy a Fidesz-KDNP tartózkodott a szavazásnál, mondván: nem akarnak egyszerre az MTI éves mérle-géről illetve az MTI hírszolgáltatásáról szavazni - az utóbbival kapcsolatban ugyanis vannak fenntartásaik. Vagyis úgy tűnik, hogy a megítélésünk a Fidesznél ingadozik, hiszen egy évvel korábban megszavazták a beszámolónkat. Nincs magyarázatom arra, hogy egy év alatt mi történhetett, miért változott meg az álláspontjuk. Azért sem értem, mert a Tulajdonosi Tanácsadó Testületünk és a Felügyelő Bizottságunk fideszes tagjainak részéről a napi munkákkal kapcsolatban lényegi kifogás nem fogalmazódott meg.
Mire számít április után? Az egyik internetes hírportál azt az értesülést közölte, hogy amennyiben a Fidesznek kétharmados többsége lesz az új országgyűlésben, akkor megszüntetik az MTI-t. Orbán Viktor ugyanakkor a köztelevízióban azt mondta erről, hogy javasolni fogja a következő kormánynak: üljön le a médiumok képviselőivel, és közösen tekintsék át, hogy hol kell változtatni, ha ez egyáltalán szükséges.
- És azt is mondta, hogy jó volna, ha végre partnerség jönne létre a közmédiumok működtetői és a kormányzat között. Ezt én úgy fordítottam le magamnak, hogy noha a Fidesz gondolkodik a közmédia-rendszer átalakításáról, de nem ezt tartja a legfontosabb és legsürgősebb ügyek egyikének, továbbá kész a médiumok képviselőivel is tárgyalni a jövőről. Orbán szavaiból az is kitűnik, hogy a közmédia fenntartását hangsúlyosan kormányzati feladatnak gondolja, ami akár még azt is jelentheti, hogy több pénz jut a működtetésre. Ez fontos is lenne, hiszen a magyar közmédia a hasonló nagyságú európai országok gyakorlatához viszonyítva kifejezetten alulfinanszírozott. Persze az esetleges átalakítás részletei is nagyon fontosak, hiszen az intézmény-összevonásokkal - amelyeknek a terve szintén felmerült - korántsem lehet érdemi összegeket megtakarítani.
Úgy tűnik, alapvetően bizakodó.
- Alapvetően igen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy veszélyes és alkotmányellenes kísérlet lenne, ha a Fidesz egy esetleges kétharmados többség birtokában úgy akarná átalakítani a közmédiarendszert, hogy az közvetlen kormányzati befolyás alá kerüljön. És abban is bízom, hogy az ilyen elképzeléseknek az alkotmány és a törvények erős gátat szabnak.
És ha kétharmados többsége lesz a Fidesznek?
- Hipotetikus kérdésekre nem szívesen válaszolok, de: Európa közepén azért vannak dolgok, amiket meg lehet tenni, és vannak, amiket nem. Nem hiszem, hogy a 21. század első évtizedében bármilyen magyar kormány megkísérelné a közmédiumokat közvetlen kormánybefolyás alá vonni. Ebben a tekintetben remélem, nem Oroszország a példa, ahol az ITAR-TASZSZ hírügynökség vezetője egyben államtitkár is a kormányban. A rendszerváltásnak épp az volt az egyik legnagyobb ígérete, hogy lesz szabad sajtónk, s benne kormánytól független közmédiánk.
Mit gondol a magyar sajtó jelenlegi állapotáról, beváltak-e a rendszerváltáskor táplált remények?
- A magyar közélet, és ennek megfelelően a hazai sajtó is sajnos túlpolitizált lett. Ellenségeskedés, bizalmatlanság, türelmetlenség van a levegőben, és ez alól a sajtó sem tudja magát kivonni. Egy ilyen ingerült, ráadásul válságtól és komoly egzisztenciális problémáktól sújtott ország nem jó háttér a tárgyilagos és egyben szókimondó sajtó számára. Ráadásul az előző rendszerből itt maradt több rendkívül káros újságírói magatartásforma: egyrészt a politika kiszolgálásának reflexe, másrészt pedig a ne szólj szám, nem fáj fejem öncenzúrázó reflexe. A magyar sajtó tekintélyes része a politika, a politikusok felé kacsingat, és nem az igazság érdekli. Pedig a helyünk mindig a gyengébbek, a kiszolgáltatottak oldalán kellene hogy legyen.
Mit tapasztal, hogyan alakította át a médiavilágot az internet?
- Az internet egyszerre áldás és átok - mondhatnám röviden. Hogy csak egy dolgot emeljek ki: megjelentek a médiatérben a blogírók, ami egyfelől pozitív, hiszen ezek az íróemberek sok összefüggést megfigyelnek, elemeznek, és az önkéntesek tömege mindenképp erősíti a sajtó őrzőkutya szerepét. Feltűntek nagy tudásról, szakismeretről tanúskodó szakblogok is - ez azért jó és fontos, mert sokszor az újságírók is innen tájékozódnak. Viszont a professzionális sajtó oldaláról nézve hátrány, hogy a blogíróknak tulajdonképpen nincsen felelősségük: semmilyen szabálynak nem kell megfelelniük sem szakmai, sem erkölcsi szempontból - lelkük rajta, hogy mit írnak.
Annak ellenére, hogy hihetetlen sok hasznos információt érhetünk el a neten, az emberek jelentős része még mindig inkább a könnyű, szórakoztató tartalmakat keresi, a hírek között például tarol a bulvár. Ez nem aggasztja?
- Inkább azt mondanám, hogy ezt tudomásul kell venni, és együtt kell vele élni. Sokkal nagyobb problémának látom, hogy az internettel megváltozott a véleményvezérség évezredes fogalma, a véleményalakítók civilizatorikus szerepe. Korábban a pap és a tanár véleménye mérvadó volt, ezek helyébe azonban egy univerzális tudástár lép, amelynek az elemeiből mindenki magának próbálja összerakni a saját világát. A sajtószabadság szempontjából pozitív, hogy egy adott témának, ügynek több megközelítése is elérhető egyetlen kattintással, ugyanakkor egyre kevésbé világos, hogy mi az igazság, és mi a gazság. Az információ- és véleményözönben minden relatívvá válik, és sajnos Magyarországon nem vitatkozunk-beszélgetünk eleget arról, hogy vajon az internetnek mekkora szerepe van az értékválságban.
