Kereső toggle

Fidesz-dilemmák: Se veled, se nélküled IMF

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szinte nem telik el nap anélkül, hogy a Fidesz ne bírálná a regnáló kormány intézkedéseit. Bár a programját eddig senki sem ismeri, kisejlik, komoly változtatásokat hajtana végre a gazdaság-politikában. Csak egy a gond: útjukban áll az IMF.

Se veled, se nélküled – így jellemezhető leginkább a világgazdasági válság idején működő kormányok helyzete, bármilyen színezetűek is legyenek. Nemigen mozdulhat a magyar kormány sem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) anyagi segítsége nélkül, ugyanakkor elvárásaival komolyan behatárolja a mozgásterét. A tavaly őszi kritikus helyzetben – amikor vészes közelségbe került az államcsőd – életmentőnek bizonyult a nemzetközi segítség, ám a kormányzat tevékenysége azóta jószerivel az általa elvárt lépésekből áll. Az idén sem lazulhat a gyeplő, az IMF szűkösre szabta a mozgásteret: csupán 3,8 százalék lehet az államháztartás hiánya, amelynek értelmében a kormánynak számos szociális vívmányt kellett megnyirbálnia, továbbá nem képes a gazdaság növekedését ösztönző lépéseket hozni, érezhetőbb adócsökkentést kezdeményezni, vagy hatékonyan javítani a foglalkoztatási problémákon.
A tavasszal színre lépő új kormányzat sem indulhat nagy ábrándokkal. Az IMF-fel kötött megállapodás továbbra is életben van. Szemmel láthatóan dilemmában van a Fidesz, hiszen programjának megvalósításához mindenképpen lazulnia kell a feltételeknek. Nem valószínű, hogy a BKV vagy a MÁV, esetleg a kórházak felhalmozott adóssága miatti aggodalomtól vezérelve hangoztatja, hogy a költségvetésben megszabott 3,8 százalék helyett 7 százalék feletti lesz az idén a deficit. Jól tudják, hogy az általuk hangoztatandó adócsökkentéshez, munkahelyteremtéshez, a gazdaság  beindításához sokkal nagyobb mozgástérre lenne szükség, mint amit örökölnek. Dilemma: hogyan lehet lazítani a feltételeken úgy, hogy közben élhessenek az IMF forrásaival.
Bár a Fidesz hivatalos retorikája negatív színben tünteti fel az IMF-et, értesüléseink szerint a kormányra készülő párt elnöke már több informális tárgyalást folytatott az IMF és az EU pénzügyi vezetőivel a lazítás lehetőségeiről. Az IMF és a Fidesz között kialakult ellenérdekeltség, úgy tűnik, az ellenzéki párton belül még nem világos, hogy kormányra kerülésük esetén pontosan mit is kezdenének a gazdasági problémákkal és a megszavazott költségvetéssel.

Olvadó IMF

Az IMF eddigi gyakorlatából valószínűnek tűnik, hogy nem tolerálná a deficit „elszállását”. Igaz, a meccs még nincs lefújva, a szervezet ugyanis több országban is megengedte a hiány növelését. De Európa kétsebességű lévén, amit lehet a francia és német gazdaságnak, az a magyaroknak tilos. Orbán Viktor az Európai Néppárt alelnökeként igyekszik uniós nyomás alá helyezni az IMF vezetését, de hogy milyen sikerrel, az még a jövő kérdése.
Az tény mindenesetre, hogy a két fél nem ért egyet a jövő évi költségvetési folyamatokkal kapcsolatban. Az ellenzéki párt szerint 2010-ben egyes, szerintük eltitkolt tételek miatt, a kormány által előre jelzettnél akár 900 milliárd forinttal is nagyobb lehet a deficit, az IMF magyarországi képviselői szerint azonban reális a kabinet 3,8 százalékos prognózisa. A Fidesz által biztosra vett választási siker esetére tervezett 7 százalékos hiányt nem valószínű, hogy tolerálja majd a szervezet. Amennyiben a Fidesz verziója valósul meg, és megugrik a deficit, annak komoly következményei lennének a hitelezői oldalon: újra jelentősen gyengülhetne a forint, az egekbe szökhetne az euró árfolyama, elfordulnának tőlünk a befektetők. A Fidesz vezető gazdaságpolitikusa, Varga Mihály ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy pártja sem tolerál olyan gazdaságpolitikát, amely a hiány növelését tűzi ki célul. Ez hivatalosan sosem volt az ellenzéki párt programja, de a Fidesz vezetői rendre növekedésorientált gazdaságpolitikát hirdetnek, ami nem jár ugyan automatikusan a deficit megugrásával, de a politikai tapasztalatok szerint a gazdasági tervezés során nem az egyensúly kérdése áll a középpontban. A Fidesz jóval kevésbé tartja kőbe vésettnek az IMF által elfogadott hiányszámokat, mint a mostani kormány, hiszen a gazdasági mozgástér erősen meghatározza a jövő politikai sikerét.
Orbán Viktor szerint az új kormány legfontosabb feladata az, hogy a gazdaság növekedésére és a foglalkoztatás javítására összpontosítson, mert ez az egyetlen lehetséges út a válságból történő kilábaláshoz, ami nyomán az adók jelentősen csökkenthetők. Orbán vitathatónak és érthetetlennek nevezte, hogy a komoly gazdasági gondokkal küszködő Magyarországnak miért kell 3,9 százalékon tartania a GDP-arányos államháztartási hiányt az idén, ami az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban, amivel arra utalt, hogy a válság miatt indokolt lehet a deficit növelése. Orbán szerint a hiány nem lehet magasabb az EU átlagánál: ez az idén 6 százalék, jövőre pedig 7,3 százalék! Az uniós átlag és a Fidesz által reálisnak tartott deficit „feltűnően” egybecseng.
A Fidesz egyelőre kettős beszédet alkalmaz: szavazatmaximalizálás miatt egyfajta ellenségképpel kezeli a Nemzetközi Valutaalapot, miközben a vezető ellenzéki politikusok közül szinte mindenki beszélt már arról, hogy újabb hitelre lenne szüksége az országnak. Varga Mihály 10-15 milliárd eurós újabb hitelcsomagról beszélt, ha megnyerik a parlamenti választásokat. Matolcsy György még tavasszal mondta azt, hogy az országnak új IMF-megállapodásra van szüksége, amely mérsékeltebb államháztartási hiányt eredményez, továbbá az adók csökkentését teszi lehetővé, ami élénkítené a gazdaságot. Matolcsy szerint a kamatokat kellene csökkenteni, amit az uniós segélyek és a külföldi tőkebefektetések keltette felívelés egészíthetne ki, és azt is el kellene érni, hogy a bankok ne a jegybanki betétekbe helyezzék a forrásaikat, hanem a gazdasági szereplőknek hitelezzék azt meg (a kereskedelmi bankok csaknem 3400 milliárd forintot tartanak jelenleg az MNB-ben).
Nem kizárt tehát, hogy a Fidesz jó eséllyel hosszabbítana szerződést az IMF-fel, és Varga kijelentése ellenére is könnyen lehet, hogy azzal a céllal ülnek majd le a tárgyalóasztalhoz, hogy a jelenleginél magasabb hiány mellett is adjon pénzt a szervezet Magyarországnak. A Fidesz talán csak abban bízhat, hogy nem lenne példa nélküli a deficitcél lazulása: mind a magyar, mind pedig más országok hiányának növelésére volt példa az utóbbi hónapokban. Magyarország tizenhárom hónapja kapta az IMF-Világbank-EU hitelkeretet, azóta négy felülvizsgálatot tartottak, és két esetben is sor került az idei deficitcél emelésére, ami azt mutatja, hogy a szigoráról ismert nemzetközi szervezet is hajlandó a módosításra. A rugalmasságra utalnak a nemzetközi tapasztalatok is, az IMF ugyanis nem csak Magyarországon szembesül azzal, hogy a kormányok – különböző indokokra hivatkozva – az eredetileg vállalt deficitnél magasabb hiány tolerálását kérik a szervezettől. Az IMF-nek a magyarországihoz hasonló problémái vannak Szerbiában, Romániában, Lettországban és Ukrajnában is.

Nem lehetetlen vállalkozás

Nemcsak hazai, hanem külföldi elemzők is aggodalommal néznek a tavaszi választások elé. A másfél éve megkezdett konszolidációs folyamat, a bizalom helyreállítása megtorpanhat abban az esetben, ha az új kormány felelőtlenül elengedné a hiányt. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója szerint a deficit fellazítása „súlyosan konfrontatív” lenne akkor, ha nem egyszeri konszolidációról, hanem a célrendszer tartós, több évre szóló fellazításáról lenne szó. Ez a megközelítés lényegében járhatatlan. A nemzetközi szervezetek, ha egyáltalán elfogadnak valamilyen módosítást, az csak egyszeri, és átstrukturálással vagy reformokkal összekapcsolódó lehet. Az ellenükben végrehajtott költségvetési fordulatot a piac drasztikusan megbüntetheti, az állampapírpiac ismételt befagyása, árfolyamzuhanás, majd látványos kamatemelés következne be.
Karsai szerint elfogadhatóbb indok lenne a hiánycél jelentős módosítására, ha az új kormány az államháztartási kiadási rendszerek átfogó átalakításába kezdene, jelentősen mérsékelné a foglalkoztatás adóterheit. Mindezek miatt csupán átmenetileg engedné meg a deficit „elszabadulását”, és bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő pótlólagos intézkedésekkel igyekezne visszaszorítani, majd utána 2011-re teljesítené a 3 százalékos maastrichti költségvetési egyensúlyi kritériumot. Ebben az esetben 2011-től a GDP arányában csökkenő államadósság mellett 2014-ben csatlakozhatnánk az eurózónához. Ezt a variációt elképzelhetőnek tartja Karsai, annak ellenére is, hogy nem kizárt, hogy 5 százalékra ugrana átmenetileg idén a hiánycél. Szakmai szempontból ez a forgatókönyv lenne a legkedvezőbb, hiszen egyrészről elősegítené a gazdaság beindulását, másrészt hozzájárulna az államadósság kamatterheinek csökkenéséhez, ami a tovább javuló befektetői megítéléssel párosulna. Ez később növelné a mozgásteret az adóterhek további mérsékléséhez, illetve egyes államháztartási rendszerek átalakítása kiadási igényeinek fedezéséhez.

AŰjava még ezután jön?

„Hiú ábránd azt gondolni, hogy túl vagyunk a válságon. Bármikor beindulhat egy újabb negatív spirál” – fogalmazott megkeresésünkre Sarkadi Szabó Kornél. A Cashline Értékpapír Zrt. vezető elemzője megkeresésünkre kifejtette, „globális szempontból továbbra is óriási kockázatnak vagyunk kitéve, amit a jelek szerint meglehetősen alábecsülnek a pénzpiaci szereplők. Csak idő kérdése, mikor következik be egy újabb negatív hullám, lehet, hogy megússzuk ezt az évet, de erre nincs garancia. Abban a pillanatban, ahogy elindul az újabb hullám, nincs értelme költségvetésről, kormányzati programokról beszélni, mert mindent borítani fog. Erre láttunk példát tavaly, amikor olyan gyorsan változott a világ, hogy már a tervezés időszakában elavultak a költségvetés tervszámai. Három költségvetést kellett »leselejtezni«, mert a válság mélyülése minden képzeletet felülírt.” Az elemző szerint ugyanis kevesen látják be, hogy a válságnak egyáltalán nincsen vége. 2008 őszén véget ért egy 30 éves korszak, amikor a gazdasági növekedés motorja a hitelekből finanszírozott esztelen fogyasztás volt. Emiatt mára rekordszintre emelkedett az államadósság mind az államok, mind a magánszemélyek esetében. A világ GDP-jének 60 százalékát adó országok kóros adósságállománnyal rendelkeznek, ez nem fenntartható, mindenképpen csökkennie kell. Sajnos, nincsen elegendő külkereskedelmi többletük, ami segítene kijönni a gödörből, mert a fejlett világ nagy része hasonló gondokkal küzd, mindenki egyszerre nem exportálhat. Ezért – ahogy fogalmazott – az elmúlt 30 év determinálja a következő 5-10 évet. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy átalakuljanak a gazdaságok; ami törvényszerűen adóemeléssel, megtakarítással, alacsonyabb munkabérekkel jár együtt, hogy az ázsiai piacokon is versenyképesebbek legyenek a nyugati termékek, illetve  finanszírozható legyen az állam. Sarkadi hozzátette: ez nem növekedésbarát eszköz, sőt mindezek visszavetik a gazdaság növekedését, de elkerülhetetlenek. „Nonszensz, hogy a válságot éppen azzal a fogyasztásösztönzéssel és adósságnöveléssel próbálják orvosolni, ami kirobbantotta a krízist. Eddig nem látható a megoldás – tette hozzá –, az elmúlt 1-1,5 évben a problémák elodázását láttuk csak, érdemi előrelépést nem. Rossz irányba halad a világ: a rövid távú szemlélet még rövidebb lett.  A világ vezető politikusainak nagy részét teljesen »bedarálták« az érdekcsoportok.  Időhúzás van, szembenézés nincs. Marad a délibáb: »Kezeld a felszínt, meggyógyul a mély!« Óriási káosz jön.”

Olvasson tovább: