Kereső toggle

Ez még nem a vég

Öt év múlva is érezhetjük a válság hatásait

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miután a két legerősebb uniós ország gazdasága növekedésbe fordult, sok elemző már a válság mélypontját látja. Úgy vélik, innen már a fellendülés következik. Egy lapunknak nyilatkozó elemző szerint nem ilyen egyszerű a kérdés, akár öt év múlva is érezhetjük a válság hatásait.

Németország mellett Franciaországban is 0,3 százalékkal nőtt, azaz pozitívan teljesített a gazdaság a második negyedévben az előző negyedévihez képest. Ez felvillanyozta az elemzőket, mert annak ellenére, hogy az unió egészében még 0,2 százalékos a visszaesés mértéke, az EU két legerősebb gazdasága már növekedésnek indult. Innen pedig egy lépés azt következtetni, hogy elértük a válság mélypontját, és elkezdődhet a helyreállás. Ezt látszik erősíteni, hogy mind az USA-ban, mind Európa-szerte megugrottak a tőzsdeindexek, és számos kutatóintézet felmérése azt mutatja, hogy a vállalkozások egyre jobban bíznak a közeli fellendülésben.
Számos bizalmi index több hónapos csúcsot döntött az elmúlt időszakban. A Bloomberg hírügynökség által készített, a világgazdaságra vonatkozó bizalmi index közel kétéves csúcson van. A német IFO indexe is bizakodásra adhat okot. Amíg márciusban még 26 éves mélyponton állt  82 ponttal, addig augusztusra már 90 pont felé kúszott. A német ZEW kutatóközpont felméréséből kiderül, hogy a válaszadók több mint a felének meggyőződése, hogy hamarosan jobb lesz a gazdasági helyzet. Nálunk is lendületet vett a tőzsde, a BUX megközelíti a válság előtti szintjét, és a forint árfolyama is stabilizálódott.

A kijózanodás

A gazdaságelemzőket megosztja az a kérdés, hogy milyen gyorsan jöhet ki a világ a válságból. Egy részük éppen az említett pozitív tendenciákra hivatkozva bízik abban, hogy amilyen gyorsan jött a válság, olyan gyorsan ki is jöhetünk belőle. Több elemző azonban óva int a megalapozatlan ujjongástól.
Tóth G. Csaba, az Ecostat kutatója megkeresésünkre elmondta, hogy egy ilyen világméretű válságból nem egyszerű a kilábalás. „Tény, hogy a visszaesés megállni látszik, de a kockázatok továbbra is jelentősek. Az optimizmust most egymást erősítő folyamatok táplálják: a tőzsdeindexek emelkedése, a konjunktúraindexek és a piaci hangulat javulása. Mindez arra enged következtetni – mondta az elemző –, hogy a válság alapvető problémája, a bizalomvesztés kezd visszaszorul-ni a pénzügyi rendszerben. Ebből a szempontból valóban markáns pozitív változásról van szó. Tudni kell azonban – tette hozzá –, hogy ez még
csak a fellendülés első hulláma.
A konjunktúraindexek javulását – mint első pontot – követően kedvező esetben is legalább fél évnek kell eltelni ahhoz, hogy ez az optimizmus az ipari megrendelések bővülésében is megjelenjen. Mindez az ezt követő negyedévre jelentkezik csupán a termelésben, válik kézzelfoghatóvá a növekedés első jele az adatokban. Ennek a folyamatnak pedig csak a legvégén várható a munkanélküliség apadása, amikor a növekvő termelés már újabb és újabb munkaerőt igényel. Mindezek alapján látható tehát, hogy még nem állítható egyértelműen, hogy már túl vagyunk a mélyponton – szögezte le a kutató. – Bár fontos, hogy a tőzsdei mutatók emelkednek, és egyre inkább pozitív hangulat uralkodik a pénzpiacokon, de ennél sokkal fontosabb a gazdaság egészének a növekedése, illetve a foglalkoztatás helyzetének érezhető javulása – érvelt Tóth G. Csaba. – Az is örömteli dolog, hogy az unióban az ipari termelés a válság óta most először növekedésbe fogott. Elmondhatjuk tehát, hogy az EU erősebb gazdaságai már túlléptek egy újabb ponton” – fogalmazott az elemző.
Magyarország esetében sajnálatos módon a nyugat-európai államokhoz képest hosszabb lehet a fellendülés folyamata. Mivel erősen kötődünk a német gazdasághoz, az ottani események fél-egy éves lemaradással csorognak csupán át hozzánk, tehát ennyivel később érkezik meg a pozitív hullám. További hátráltató tényező lehet, hogy a megszorító intézkedések jegyében olyan változások történtek nálunk, amelyek csökkentik a fogyasztást, lassítva a felzárkózás menetét.

Hátrányok

Az elemző szerint tehát lehet azon vitatkozni, hogy itt van-e már a mélypont, de az tény, hogy hosszú időszakra lesz szükség ahhoz, hogy megközelítse a világ a 2007-es állapotot, amikor 4-5 százalékkal növekedett a gazdaság. A hivatalos hazai prognózis is kellően visszafogott ez ügyben, hiszen jövőre a GDP 0,9 százalékos visszaesésére számít a kormányzat, tehát arra, hogy a receszszió 2010-ben is folytatódik. Az első év, amikor pozitív tartományba fordulhat a magyar gazdaság, 2011 lehet. Tóth G. Csaba felhívta a figyelmet arra, hogy ezekből az következik, hogy a munkanélküliség sem csökkenhet eddig a dátumig érdemben. Ez a tendencia jellemző az unió egészére is: annak ellenére, hogy már jövőre újra növekedhet a GDP, a munkanélküliség még 2011-ben is emelkedhet.
Jelenleg nálunk 9,7 százalékos a munkanélküliség, vagyis 407 ezer honfitársunk keres munkát, ám – ahogy a kutató fogalmazott – ősszel, a nyári idénymunka vége után várhatóan tovább romlanak a számok. Az Ecostat prognózisa szerint az év végére 10,4 százalékra emelkedhet a ráta. Jövőre sem várhatunk jobbat, amikor 10,8 százalék is lehet a munkanélküliek aránya. Csökkenés 2011 után várható csupán.
Tóth G. Csaba szerint a kilábalást egy másik tényező is hátráltathatja. Egyrészt a kríziskezelés kapcsán „bevetett” élénkítő csomagok megnövelték az államadósságot, másrészt a recesszió miatt csökken a bevétel. A recesszió enyhülését, illetve a növekedés megindulását követően pedig ezek kezelése kerül majd előtérbe. Nem titok, hogy ennek módja újabb megszorítások, illetve adóemelések lesznek. Nyilvánvaló, hogy ezek visszafogják majd a fogyasztást, ami pedig negatívan hat a cégek forgalmára, tehát nem tud kellően gyorsan növekedni a gazdaság. Emiatt a válság hatása még a gazdaság növekedésének beindulását követő 4-5 évben is érezhető lehet bizonyos mértékben – mondta a kutató. Nálunk e szempontból nézve kedvezőbb a kép. Mivel nálunk pénz híján nincs lehetőség most jelentős állami támogatásokra, költekezésre, sőt ellenkezőleg, megvonás, takarékoskodás van napirenden, nem romlik, hanem javul az egyensúly. Jelenleg tehát szemben haladunk a világgal. De a külföldi, főként németországi megszorítások jelentősen csökkentenék a mi exportlehetőségeinket.

Formák világa

Az elemzők körében ma kiterjedt vita zajlik arról, milyen formában jövünk ki a válságból. „V” alakban, azaz olyan gyors, határozott lesz a kilábalás, mint amilyen a válság kiterjedése, vagy „U” alakú, ami ennél lassabb, hosszadalmasabb folyamat lesz? Újabban a „W” formátum is felmerült, amely esetében egy kezdeti fellendülés után elképzelhető egy átmeneti visszaesés, azaz a recesszió kiújulása.
Tóth G. Csaba szerint, ha már alakzatokban kell gondolkodni, inkább a pipaforma illene a jelenlegi helyzetre, ami egy hosszan elnyúló, lassú kijövetelt feltételez.

Olvasson tovább: