Kereső toggle

Jelentés a multinacionális vállalatoktól

Egyetlen út a fejlődés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Immár tizedik alkalommal adott jelentést a hazánkban működő multinacionális
vállatok egy csoportját tömörítő szervezet, a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC).
Mint fogalmaztak, aggódva figyelik a magyarországi eseményeket, ahol az önös
érdekek felülírják az ország érdekeit. Úgy látják, hogy a politikai
megosztottság miatt mára az ország süllyedőben van, lemarad a felzárkózási
folyamatban. Komoly a helyzet – fogalmaznak –, de még van esély arra, hogy élni
tudjunk az erősségeinkkel.



Fotó: MTI

Takács János, a HEBC elnöke, az Elektrolux közép-európai vezérigazgatója
(képünkön) lapunknak elmondta, hogy sok megoldandó probléma halmozódott fel,
sürget az idő. Bár Magyarország továbbra is építhet az előnyeire, erősségei
azonban fogyóban vannak. Az utóbbi években ugyanis felemésztettük a korábban
megszerzett előnyünket, versenytársaink időközben nemcsak felzárkóztak, de le is
hagytak bennünket.

A HEBC tagvállalat vezetői szerint az ország további fejlődésének a kialakult
politikai helyzet az akadálya. Vigyázni kellene arra, hogy ne járjunk úgy, mint
azok az országok, amelyek stabil kormányzás híján sokat veszítettek a
versenyképességükből.

A tanács tagvállalatai szerint az egyik nagy problémát a korrupció jelenti.
Szerintük a magyar gazdaság szerkezetének alapvető problémája az, hogy még
mindig túl sok vállalkozás él állami megrendelésből, így nagy az esélye annak,
hogy kialakul egyfajta klientúra. A korrupció átszövi a napi életet a feketén
foglalkoztatott munkaerőtől, a csúszópénzeken keresztül az átláthatatlan
közbeszerzési eljárásokig. „A korrupció nagyon sokba kerül az országnak, mivel
erodálja a versenyképességet, hátráltatja a gazdaság fejlődését” – fogalmaznak
az ország helyzetéről szóló jelentésükben.

„A legfontosabb cél a gazdaság növekedése, de nem állami beruházások révén” –
szögezték le a nagyvállalatvezetők tanulmányukban. Tapasztalatuk szerint az
elmúlt hét évben a nagy állami beruházások GDP-növelő hatása eltakarta a privát
gazdaság szerkezeti problémáit. „Nem volt igazán önmagából fakadó növekedés,
hanem jórészt az állami kiadások generálták a GDP növekedését. Ez – mint
fogalmaztak – hosszú távon nem tartható fenn.” Nem az ország relatív lemaradása
jelenti az elsődleges gondot – fejtette ki kérésünkre Takács János. – Az, hogy a
versenytársak idővel igyekeznek felzárkózni, természetes jelenség. „Problémának
elsősorban azt tartjuk, hogy jelentősen romlott a versenyképességünk. Ezen kell
változtatni.”

A tizenhárom multinacionális nagyvállalatot tömörítő szervezet rendszeresen
konzultál a politikai szereplőkkel, közjogi méltóságokkal, s bár álláspontjaik
között vannak viták, de a főbb megállapítások tekintetében egyetértenek – tudtuk
meg az elnöktől. „Nincs vita a tekintetben, hogy egyszerűsíteni kell az
adórendszert, csökkenteni kell a munkabérre rakódó terheket. Ki kell szélesíteni
az adózók körét, azaz minél több embert be kell vonni az adófizetők körébe, hogy
összességében több adó folyjék be, és így mérsékelhetők legyenek az elvonások” –
sorolta a HEBC javaslatait Takács János. Aki szerint ezt még abban az esetben is
meg kell tenni, ha a költségvetés ezt megérezné. Folyamatos versenyben élünk,
lemarad az, aki nem veszi fel a tempót. „Meggyőződésünk – tette hozzá –, hogy
nem szabad több időt vesztegetni.”

Népszavazás – hosszú válság kezdete

A szervezet éves jelentésében kitért a reformok kérdésére is.

A hazánkban működő nagyvállalatok fontosnak és szükségesnek tartják a
reformokat, azonban számos hibát látnak a 2006-ban elindított programmal
kapcsolatban. „A megvalósítás rossz szerkezetben, helytelen tartalommal és nem
megfelelő előkészítéssel történt – állítják. – Mindennek következtében drámaian
visszaesett a gazdaság növekedése, jelentősen csökkent a versenyképesség, nőtt a
társadalmi feszültség és az elszegényedés mértéke. Ám ezek nem szükségszerű
velejárói egy jól megtervezett reformnak. A gazdasági növekedést nem szabad
feláldozni a hiánycsökkentés oltárán.”

„Bár számos pozitív lépés indult el a kiigazítási csomagon belül, mégis az
emberek összekötötték a reformot a visszafogással, így ahogy ezt a népszavazás
is megerősítette, populista szólamok sikeresen lejáratták a reformokat,
elterelve a figyelmet a gazdasági szükségességekről” – fogalmaztak. A HEBC
szerint akár hosszú évekre elhúzódó válság kezdetét is hozhatja a népszavazás
nyomán kialakult helyzet, mivel a következő kormányok legelszántabb
reformterveit is meg lehet akadályozni hasonló eszközökkel. Mint mondták: a
népszavazás további káros hatása az is, hogy az emberek azt szűrték le, hogy nem
szükséges anyagi áldozatokat vállalni, elég ha elmennek szavazni, és az államtól
kérik a terhek átvállalását. Mindebből az látszik, hogy a magyar társadalom
nincs felkészülve arra, hogy áldozatokat vállaljon a jövő érdekében. Pedig – a
cégvezetők állítása szerint – áldozatvállalás nélkül nincsen fejlődés.

Ehhez azonban elengedhetetlen a jövőkép, az országstratégia, amely mellé sikerül
odaállítani a társadalom többségét. A HEBC tagvállalatai szerint az ország
süllyedését a demokratikusan megválasztott politikai erőknek kellene
megállítaniuk oly módon, hogy a szlogenszerű intézkedések helyébe valódi,
szakmai megoldások szülessenek. Véleményük szerint a politikai hitelesség
visszaszerzéséhez világos és őszinte helyzetelemzésre van szükség populista
ígéretek helyett. „Ha nincsen vízió nyilvánvalóan nem várható áldozatvállalási
hajlandóság a társadalomtól.”

Konszenzus, de azonnal

A nagyvállalat-vezetők úgy látják, hogy a politikai szereplők részéről a
konszenzus szükségessége talán még soha nem volt enynyire nyilvánvaló, mint
napjainkban, amikor megszűnt a koalíciós kormányzás. Úgy vélik, hogy a kialakult
negatív erőtérben igen csekély a további reform esélye. „Ez pedig egyenértékű a
visszafejlődéssel. Az ország a politika foglya lett – állítják. – A politikai
pártok olyan mély árkot ástak egymás között, hogy az már a gazdasági növekedés
rovására megy. Az önös érdekek felülírják az ország érdekét.” A társaság szerint
az elmúlt években még úgy tűnt, hogy a gazdaság képes egyfajta ellenállást
kifejteni a politika instabilitásával szemben, de ez csak rövid távon lett igaz.
Hosszú távon visszaüt a kiszámíthatatlanság és a politikai stabilitás hiánya,
csökkent az ország tőkevonzó képessége.

Mindez kihatással van az ország külső megítélésére is. A jelentés szerzői
szerint „a stagnálás kívülről nézve egyenértékű a visszafejlődéssel. A politikai
csatározások és széthúzások sokat vonnak le az ország pozitív imázsából, és
nagyban fokozzák a bizonytalanságot. Romboló hatású lehet akár egyetlen
nemzetközi médiában megjelenő negatív tudósítás is, ezek pedig befolyásolják a
külföldiek véleményét. Ezek hatására mára érezhetően távolságot tartanak az
országtól. A multinacionális cégek anyavállalatai pedig értetlenül figyelik az
eseményeket”.

Egyetlen esély

„Ismerjük fel és tanuljunk meg élni a lehetőségeinkkel” – tanácsolják a HEBC
jelentésében. Mint fogalmaznak, az uniós tagság egyfajta ernyő, amely segít
megvédeni a gazdasági sokktól, de attól nem véd meg, hogy sereghajtók legyünk.

A társaság meggyőződése, hogy az ország továbbra is építhet az erősségeire, és
képes a gyengeségeiből is előnyöket kovácsolni. Felhívják a figyelmet a
kínálkozó lehetőségekre: a hazai kisvállalkozói szektor fejlesztésére, az új
uniós tagállamokkal való együttműködésre, a változó világgazdasági helyzet adta
új kihívásokra.

Rámutatnak ugyanakkor a veszélyekre is. Többek között a reformok megtorpanására,
a konszenzus hiányára, a korrupcióra, a demográfiai, egészségügyi, oktatási
problémákra. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy számos erősséggel rendelkezünk,
amelyekre építve, társadalmi és politikai konszenzus alapján előre lehet lépni.
Elsősorban versenyképes emberi erő-forrásainkra, szerencsés földrajzi
elhelyezkedésünkre, fejlett infrastruktúránkra, exportorientált iparunkra, vonzó
turisztikai célpontok meglétére alapozhatunk.

Olvasson tovább: