Az évforduló alkalmából Mandela interjút adott otthonában. Arról kérdezték,
van-e üzenete a világ számára? „Sokan vannak Dél-Afrikában, akik gazdagok, és
megoszthatják javaikat azokkal, akik kevésbé szerencsések, és nem tudják
legyőzni a nincstelenséget.” Mandela szerint aki szegény, az nem szeretne sokáig
élni. „Ahol szegénység van és betegség, beleértve az AIDS-t, ahol emberek
elnyomatástól szenvednek, ott még maradt elvégzendő feladat. Feladatunk a
szabadság megteremtése mindenki számára
Ideje, hogy a terhet új kezek vigyék
tovább
” – folytatta üzenetét Londonban.
A népszerű politikust 1999-ben Thabo Mbeki követte az elnöki poszton, aki sokak
szerint csak megosztást hozott az ország számára, és nem tudta kiteljesíteni
Mandela örökségét. „Nagyon hiányzik nekünk ez a lelkesítő vezető
nélküle úgy
érezzük, hogy hanyatlik az ország” – mondta Desmond Tutu érsek, aki anno
(Mandelához hasonlóan) elnyerte a Nobel-békedíjat. A fájdalmas valóság az, hogy
hiába volt Mandela a zimbabwei diktátor, Robert Mugabe szöges ellentéte, minden
jó szándéka ellenére sem tudott „áttörést” hozni népe számára.
Habár Dél-Afrika a kontinens legnagyobb és legfejlettebb állama, gazdasági
teljesítménye évek óta csökken, és egyre több tehetős polgár települ ki. Egy
felmérés szerint a lakosság 36 százaléka közömbös az országa iránt, 29 százalék
pedig komolyan fontolgatja a kitelepülést.
Ma 7 dél-afrikaiból egy biztosan a szervezetében hordozza az AIDS-vírust. Mbeki
kritikusai szerint az utód csak ímmel-ámmal támogatja a betegség elleni harcot.
Mandela viszont saját családi tragédiáját sem leplezve (fia 2005-ben hunyt el
AIDS-ben) olyan segélyszervezetet alapított, amely ma is jelentős összegeket
áldoz erre a küzdelemre.
Mandela tiszteletére a helyi központi bank ötmillió darab 5 randos érmét
bocsátott ki az arcképével díszítve. „Hogy érinthessenek egy darabka Madibát” –
magyarázta az ország pénzügyminisztere, Trevor Manuel a forgalomba hozatal
célját, arra is utalva, hogy Mandela a Madiba klánból származik. Az ország
gazdasági vezetői tényleg rászorulnak a „nosztalgiára”: a rand értéke ugyanis
rohamosan csökken. Az Economist szerint idén 8,2 százalék lesz az átlagos
pénzromlás. Az infláció jelenleg 10 százalék felett van, és egyes előrejelzések
szerint 2010-ig ez így is marad. Ez pedig együtt jár az árak növekedésével és az
élelmiszerfogyasztás drasztikus csökkenésével is. Az országa ügyét továbbra is
szívén viselő Mandela nem véletlenül hívta össze a közelmúltban saját
„világkrízis munkacsoportját”, a Véneket – többek között Kofi Annant és Jimmy
Cartert –, akikkel deklarálták: „az élelem az ember alapvető joga”.
A dél-afrikai alapkamat ma 11,5 százalékos, a helyi központi bank azonban újabb
emeléseket tervez, ami tovább csökkentené a fogyasztást és növelné az
eladósodást, de alig lenne hatása az inflációra. Habár az ország
infrastruktúrája – afrikai viszonylatban – kiemelkedően magas, és ez a térség a
világ egyik leggazdagabb nyersanyag-lelőhelye is, mégis hiányos az
energiaellátás, a magas, 23 százalékos munkanélküliség következtében pedig
óriási a szegénység.
Ez utóbbi pedig egyértelműen összefügg a letűnt apartheidrendszerrel. Az OECD
(Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) megállapítása szerint annak
idején az oktatási rendszer nem a sötétbőrű többség érdekeit szolgálta. A közel
47 milliós lakosság háromnegyede fekete őslakos, tanulási lehetőségeik viszont
mindmáig korlátozottak. Némely erők „gáncsolják a történelmileg hátrányos
helyzetű csoportokat”, és céljuk a vállalkozói kedv visszaszorítása.
Számítások szerint idén 3,9 százalékos lesz a GDP-bővülés a tavalyi 5,1 százalék
után. A gazdaság növekedését jelentősen hátráltatja az energiaellátás
kiszámíthatatlansága. A „szivárvány-ország” súlyos áramhiánnyal küzd: az
áramszünetek 2007 utolsó hónapjaiban 6,5 milliárd dolláros kárt okoztak az
országnak, mivel ilyenkor minden ipari tevékenység leáll. Az állami
áramszolgáltató, az Eskon idén 10 százalékkal csökkentette az ellátást. A
gazdaság ráncba szedése pedig több szempontból is kívánatos lenne: az ország
egyik távlati célja ugyanis a 2010-es labdarúgó világbajnokság vendégül látása,
ami még jelentős infrastrukturális fejlesztéseket igényelne. Az Economist
szerint a szükségállapot mindaddig fennmarad, amíg nem helyeznek üzembe új
erőműveket.
Mindeközben a föld másik féltekéjén a békeharcos grandiózus szülinapi buliját
Will Smith nyitotta meg a londoni Hyde Parkban, majd tiszteletét tette Lewis
Hamilton, Annie Lennox, Brian May és a Queen, valamint Amy Winehouse és Peter
Gabriel is. A hírességek mellett a nagy szavakból sem volt hiány: Peter Gabriel
például közölte, hogy „ha a világ apát tudna választani magának, az csakis
Nelson Mandela lehetne”.
2008. 07. 25. (XII/30)
