Kereső toggle

Három álom

Adóelképzelések kontra elvárások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem aratott osztatlan sikert a miniszterelnök adócsökkentő elképzelése. A
szakma képviselői szükségesnek, sőt elengedhetetlennek tartják az
adócsökkentést, ám ennek mértékét kevésnek, összhatásában gyengének ítélik.
Külföldi elemzők időszerűtlennek tartják a „lazítást”.



Fotó: Vörös Szilárd

Gyurcsány Ferenc sokak tetszésére kívánt beszélni a Magyar Tudományos
Akadémián, ám a háromverziós adócsökkentési elképzelése/csomagjai nem váltottak
ki ovációt, annak ellenére sem, hogy 250 vagy akár 420 milliárd forinttal is
csökkenhetne az adóteher. (Ld. részletesen a táblázatunkat.) A Standard and
Poor’s hitelminősítő intézet egyenesen időszerűtlennek tartja az adócsökkentést,
a napvilágra került elképzelések tovább rontanák az amúgy is gyenge
költségvetési pozíciónkat. Az intézet arra figyelmeztet jelentésében, hogy a
választások előtti „felpuhulás” pofon lenne az elért stabilitásnak, az
adócsökkentés az állami kiadások lefaragása nélkül nem járható út.

Játék a számokkal

A miniszterelnök által leginkább preferált járulékcsökkentést is eredményező
variáció szerint a vállalkozások esetében 10 alkalmazottig több lépésben 20-22
százalékra csökkenhetne a járulék mértéke a minimálbér 1,5-2 szereséig terjedő
jövedelem esetén. A vállalkozások terheit csökkentené az is, hogy 2010-re
megszűnne az 1950 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás, valamint a
különadó. Ennek ellentételezéseként ugyanakkor emelkedne a rehabilitációs
járulék, és szigorodna a gépkocsi-elszámolás. Kis mértékben emelkednének az
szja-sávhatárok és az adójóváírás mértéke. A csomag összesen 220-250 milliárddal
mérsékelné az adóelvonást.

Az szja-változásra fókuszáló elképzelés 2,5 millió forintra emelné fel a 20
százalékos sáv plafonját, efelett 30 százalékot kellene fizetni. Ennek áraként
azonban eltörölnék az adókedvezményeket. Megszűnne a 4 százalékos különadó, és a
kulturális járulék. A vállalkozások számára kedvező lehet, hogy 1 százalékra
csökkenne az iparűzési adó. Kötelező lenne ugyanakkor az ingatlanadó, 20
százalékra emelkedne a társasági adó. Ez a csomag kerülne a legtöbbe az
államnak, hiszen összességében 420 milliárd forinttal kevesebb adó folyna be a
központi kasszába. Ugyanakkor hátránynak számít, hogy csak a magas keresetűek
pozícióját javítaná, mivel az adókedvezmény szűkülése az alacsonyabb jövedelműek
számára kedvezőtlen hatású lenne.

A legcsekélyebb esélye van a bevezetésre az úgynevezett szuperbruttósításnak. Az
elképzelés szerint a bruttó bérhez hozzáadnák a különféle járulékokat, amelyeket
a munkavállaló fizet be (technikailag a munkaadó vonja le). Bevezetnének
emellett egy úgynevezett kártyapénzt is, és ebben az esetben is szűkülnének az
adókedvezmények. A szuperbruttósítás hátránya lenne – amellett, hogy emelné az
inflációt –, hogy jelentősen növelné az adóteherhelést a dupla minimálbér alatti
jövedelemmel rendelkezőknél, miközben lényegesen javítaná a magasabb jövedelműek
pozícióját.

Gumicsont

Szakértők, szakmai szervezetek vezetői számos oldalról bírálták az
elképzeléseket. Alapvető kifogásuk az, hogy a megnevezett 250 milliárd körüli
tétel nem elégséges a gazdaság jelenlegi problémáinak orvoslásához. A leginkább
kifogásolt tényező – amint táblázatunkból is kiderül – az, hogy nem ad
megoldást, sőt még csak nem is érinti a fennálló súlyos problémákat. Nem járul
hozzá a gazdaság növekedéséhez, sem a versenyképesség, sem a foglalkoztatás
javításához, sem az életszínvonal, sem a jövedelem emelkedéséhez. Ennek fényében
mi értelme van százmilliárdokat elfecsérelni? – teszik fel a kérdést a
szakemberek. Mint fogalmaznak, a téma időzítése sem mondható szerencsésnek,
hiszen a népszavazás előtt irritálóan hathat az, hogy a kormány lehetségesnek
tart 200-300 milliárd forint adóelengedést, de néhány 10 milliárdos tételhez –
mint a vizitdíj vagy a kórházi napidíj – ragaszkodik. Vannak, akik
figyelemelterelésnek, mások gumicsontnak nevezik a bejelentést, amely témát ad
egy időre a közvéleménynek.

Álláspontok

Lapunknak nyilatkozó Antalffy Gábor, a KISOSZ ügyvezető elnöke szerint a
legnagyobb hazai foglalkoztatók, a mikro-, kis- és középvállalatok számára
pozitívum lenne a járulék csökkentését célzó variáció, hiszen érdemi javulást
hozna. Igaz, hogy ezzel párhuzamosan 20 százalékra emelkedne a társasági adó, de
ez elviselhető mértékű emelkedés, kigazdálkodható – mondta Antalffy. Az
egészségügyi hozzájárulás eltörlése régi ígéret, végre kellene hajtani.

Az szja-változást célzó csomagnak valójában nincs jelentősége – fogalmazott –,
hiszen nem emelkedne a reáljövedelem, nem is eredményezne újabb munkahelyeket.
Az elnök szerint a szuperbruttósítás sem alternatíva, mivel érdemben nem javítja
a jövedelmeket, sem a vállalkozók pozícióját. Antalffy megjegyezte, hogy a
gazdaság versenyképességének javításához nagyobb lépésre lenne szükség,
egyszerűsíteni kell az adórendszert.

A munkástanácsok Országos Szövetsége egyik variációt sem támogatja. Kérdésünkre
Pásztor Miklós, a szövetség szakértője elmondta, hogy a tervezett
szja-változások miatt a legalacsonyabb jövedelműek, a minimálbéren levők számára
igen jelentősen, akár 15-17 százalékkal is emelkedne az adóelvonás. Pásztor
szerint a variációkból is jól látható, hogy a kormány a profit növelésére teszi
a hangsúlyt, és teljesen érzéketlen a szegényebb rétegek felé, holott a magyar
lakosság többsége az átlagjövedelem alatt keres. Éppen ezért adóátrendezésre
lenne szükség, ahol igazságosabbá válna az adóelvonás. Szintén elutasítják a
szuperbruttósítást, mert – mint fogalmazott – ez kiszámíthatatlan
következményekkel járna a dolgozókra nézve. Ebben az esetben ugyanis emelkedne a
bruttó bér, ami után magasabb, akár 5-10 százalékkal is több szja-t kellene
fizetni.

A szakszervezet külön javaslattal áll elő. Mivel a nemzetközi statisztika
szerint hazánkban az szja jelenti a túladóztatást, 2-2,5 milliós jövedelemig 0
százalékos lenne az adókulcs, e feletti jövedelem esetén pedig 20-25 százalék
lenne az optimális szja-kulcs. Igaz, ezzel párhuzamosan eltörölnék az
adókedvezményeket, és a legszegényebbek által leginkább vásárolt termékek
(élelmiszerek, oktatás) áfakulcsát csökkentenék. Ebben az esetben nem keletkezne
adókiesés, a miniszterelnök által említett 200-300 milliárd forintos keretet
pedig a munkanélküliség csökkentésére lehetne fordítani.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Heteknek
kifejtette, a vállalkozók minden adócsökkentésnek örülnek, de érdemes más
aspektusból is megvizsgálni a kérdést. „2006 szeptembere óta, a kiigazítási
csomag következményeként éves szinten 600 milliárd forinttal több adót fizetnek
a vállalkozások, mint korábban. Ha ehhez a tételhez viszonyítjuk a kilátásba
helyezett mintegy 250 milliárdos adócsökkentési elképzelést, láthatjuk, hogy meg
sem közelítjük az eredeti kiindulópontot” – mondta Parragh. „Álláspontunk
szerint nem kisebb intézkedésekre, hanem egy komplex, a gazdaság egészét érintő
intézkedéscsomagra lenne szükség ahhoz, hogy elérjük a kívánt eredményt. A három
elképzelés egyikétől sem indulna be ugyanis érdemben a gazdasági növekedés, és
nem bővül a foglalkoztatás. Nem látható, hogyan fogunk kilábalni a mostani,
stagflációhoz közeli helyzetből. Félő, hogy százmilliárdokat pazarolunk el
adócsökkentés címén, miközben nem tudunk valós válaszokat adni a valós
problémákra. Láthatóan sodródik a gazdaságpolitika” – szögezte le az elnök.

A kamara ezt elkerülendő egy ezermilliárdos gazdaságélénkítési-adókönnyítési
csomagot javasol, egy komplex gazdaságpolitikai intézkedés keretén belül.
Parragh szerint a csomagnak már most megvan a fedezete. „Amennyiben az uniós
forrásból éves szinten 3-400 milliárdot a gazdaság élénkítésére fordítanánk, ha
a feketegazdaság kifehérítéséből származó 70-80 milliárd forintot az élőmunka
terheinek csökkentésére áldoznánk, és ehhez hozzáadnánk a kilátásba helyezett
250 milliárdot, összesen már 700-800 milliárd forintnyi keret állna
rendelkezésre. S akkor még kiadáscsökkentésről nem is beszéltünk.

Pásztor Miklós egy másik problémára is felhívta a figyelmet. A három elképzelés
közül egyik sem törekszik a munkanélküliség enyhítésére, noha az elmúlt évben
fokozatosan emelkedik az állástalanok száma. Nem csupán az a 300-400 ezer ember
számít ugyanis munkanélkülinek, akik regisztráltak a rendszerben, hanem azok is,
akik már régen kikerültek a látószögből. Az 5-5,5 millió munkaképes magyar
állampolgár közül valójában 7-800 ezer, de lehet, hogy egymillió embernek
nincsen munkája, ám egyik pártnak sincsen programja a helyzet orvoslására.




Kormányzati tehercsökkentési javaslatok

Olvasson tovább: