Kereső toggle

Tesco a kínpadon

Ahol a legkisebb is számít

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sok a baj a multikkal, de ez nekik is egyre többe kerül. Röviden így
foglalható össze a Tesco Globál Áruházak aktuális kálváriája. A közismert
áruházláncot most 100 millió forintra bírságolta meg a Gazdasági Versenyhivatal
(GVH) a fogyasztók megtévesztése miatt. Sőt, ezzel párhuzamosan még a szállítói
szerződéseit is górcső alá veszik egy károsult vállalkozó bejelentése nyomán. A
precedensértékű eset a GVH-nak is „jól jött”, hiszen eddig is gyakran
hangoztatták: nem értik, miért nem tesz senki bejelentést a piaci erőfölényben
lévő cégek ellen.

A Tesco idén, január utolsó két hetében ismét leárazást tartott. Az akciós
újságban feltüntetett mp3 lejátszót, illetve Kodak márkájú digitális
fényképezőgépet azonban már az akció első napján sem lehetett megvásárolni az
üzletlánc egyes áruházaiban. Továbbá néhány végkiárusításra ítélt ruhanemű
(például kínai pólók) esetében is „irreálisan alacsony induló készlettel”
készültek az akcióra, ami hasonló helyzetet eredményezett, mint az elektronikai
eszközök terén. A cég szerint egyszerű logisztikai problémáról van szó, a GVH
azonban súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy az elmúlt években
többször is előfordult hasonló szabálysértés a Tesco háza táján.

Tény, hogy a Tesco vezeti a GVH képzeletbeli toplistáját a hivatalhoz érkezett
bejelentések alapján. A 2000 óta benyújtott, szám szerint nyolc esettől azonban
kevéssel marad el az Auchan hat ügye, amit sorrendben a Metro áruház két és a
Cora egy nevezetes esete követ. Az említett nyolc Tesco-vizsgálat mindeddig több
mint 300 millió forintjába került a cégnek. Mihalovits András, a GVH szóvivője a
Hetek kérdésére elmondta: nem igaz, hogy a Tesco minősége, működése jelentősen
elmaradna a többi piaci szereplőtől. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a
láncolat elég magas piaci részesedéssel és forgalommal rendelkezik ahhoz, hogy
ennyi esetet produkáljon. „A versenyhivatal az adott cég éves árbevételének
legfeljebb 10 százalékáig szabhat ki büntetést, annyiszor, ahány alkalommal a
szabálysértés bizonyítást nyer. Egyéb hatásköre nincsen” – válaszolta Mihalovits
azon kérdésünkre, vajon a GVH számon kérhet-e a megbüntetett cégtől bizonyos
korrekciós lépéseket.

Habár a cég Vállalati kapcsolatok és Jogi Osztályának vezetője, Udvardi György
szerint a jelenlegi bírság mértéke „korrekt”, a „megtermelése mégsem egyszerű”.
Hozzáteszszük: az évente több mint 55 millió kasszanyitó Tesco-vásárló várhatóan
fedezni fogja ezt a kiesést. Udvardi a Heteknek elmondta: az áruház hetente
nyomtat új akciós újságokat, melyekben több száz terméket hirdet árengedménnyel.
Ezek nyomon követése pedig „nem kis feladat”. „A Tesco 2006 végétől alkalmaz a
promóciós időszakokban úgynevezett ellenőrzési pontokat, amelyek nyomán például
minden akció előestéjén ellenőrzik az egyes áruházi készleteket is.” Ez a
kezdeményezés valóban enyhítő körülménynek számított a GVH vizsgálódó szemei
előtt, de korántsem elegendőnek. Udvardi szerint a vásárlók bizalma nem tört
meg, hiszen a vevők „továbbra is a lábukkal szavaznak”, de most mindenképpen
„megerősítésre szorul”. Mindenesetre az ügy kapcsán a cég belső vizsgálatokat is
indított.

Gazdasági erőfölény és ami mögötte van

Magyarországon egy 1978-ban jegyzett belkereskedelmi törvény szabályozza a
100 milliárd forint éves bevételt meghaladó cégek szerződéses kapcsolatait,
melyet 28 év után először 2006 nyarán módosítottak. Erre a törvénymódosításra
hivatkozva tett bejelentést a GVH felé Kalmárné Kádár Zsuzsanna is, aki szegedi
vállalkozóként 2003-ban elnyerte a Tesco „Gazdaságos Mosópor” tenderét, ám egy
év zavartalan együttműködést követően a megrendelő olyan követelményeket
támasztott, amelyek teljesen ellehetetlenítették őt mint beszállítót. „A
becsületemet azóta se tudtam teljesen helyreállítani. Jelenleg is tartozásaim
vannak a barátaim és családtagjaim felé. Gyakorlatilag megszűnt a piacom” –
foglalta össze jelenlegi helyzetét lapunknak. Kalmárné – a tragédiája kapcsán –
tavaly augusztusban megalapította a Multinacionális Cégek Károsultjainak
Egyesületét (lásd bővebben: www.multik.hu), melynek deklarált küldetése „a
Magyarországon teljes erőfölénnyel bíró multi társaságokkal szemben valamilyen
civil kontroll” létrehozása, „mivel az állami oldalról nem tapasztalunk
semmilyen komolyabb érdekképviseletet”. Az alapító elnök és egyben károsult
Kalmárné Kádár Zsuzsanna szerint a közelmúltban csődbe jutott hazai kis- és
középvállalkozások több mint felét a multik ütötték ki a nyeregből, ám a
törvénymódosítás előtti esetekre – úgy tűnik – nem is lehet jogorvoslat. A GVH
egyébként szintén problémásnak tartja ezt a területet, és üdvözli, hogy végre
valaki személyesen, nevével együtt vállalja a bejelentést. „Furcsa, hogy a
vállalkozók jó része még a GVH által készített anonim kutatás során sem volt
hajlandó válaszolni ezekre a kérdésekre” – mondta sokat sejtetőn Mihalovits
András.

Kalmárné vállalkozásának esete nem egyedi. Mint lapunknak elmondta, a
beszállítókat nem a 60 vagy 90 napos fizetési határidők küldik padlóra, hiszen
ez „egy kis faktoringgal kezelhető”, sokkal inkább az a nyomás, amikor a
megrendelők ugyanazt a minőséget követelik, de már 20-30 százalékos
árengedménnyel. Így történt ez Kalmárné mosóporával is. A 2005-ös
tendergyőzelmét követően megállapodtak: saját márkanév nélkül kerül az áru a
Tesco polcaira, az áruház pedig (kivételesen) 30 napos fizetési határidőt
vállal. „A multik tisztában vannak azzal, hogy a kis gyártók állandó
kapacitásgondokkal küszködnek. Ennek ellenére egy negyedéves készlet
rendelkezésre tartását követelik meg már egy termékminta esetén is.” Az
együttműködés második évében Kalmárnét a beszállítói ár majdhogynem felezésére
kényszerítették. A vállalkozó belátta: ezen az áron csak olyan terméket tudna
előállítani, amelynek 80 százaléka ipari só, holott ennek törvényileg
megengedett aránya maximum 50 százalék lehet egy mosóporban. „A Tesco persze
archiválta az egy évvel ezelőtti termékmintámat, mondván, ők mindenkor ezt a
minőséget várják el. Nem törődve azzal, hogy mennyi volt annak az előállítási
költsége.” A Kalmár-féle gazdaságos mosóport végül lesöpörte az áruházi
polcokról egy új beszállító, ám Kalmárné addigra már jócskán veszített a piaci
jó híréből is. Az új partner kilónként alig több mint 20 forintért is vállalta a
tisztítószer előállítását – miközben a „hozzá szükséges” só kilójának piaci ára
19 forint volt. „Az új termék több mint 90 százaléka ipari sóból állt,
terjesztését viszont négy országban is megkezdték. Hosszas tiltakozásom
eredményeképpen azonban 2007. március végén ez a termék is eltűnt a Tesco
áruházakból.”

Kalmárné ügyében 30 napon belül megkezdődik a versenyhivatali eljárás, és 180
nap múlva megszülethet az ítélet is. A Tesco vezetősége jelenleg – jogi
szempontból – nem talál kivetnivalót a beszállítókkal kötött szerződéseiben, de
ha szükséges, a GVH ítéletének megfelelően korrigálni fogja azokat – közölte
Udvardi György.

Olvasson tovább: