Fotó: Somorjai László
– Ennek több oka van. Egyrészt a reáljövedelem-csökkenést a lakosság jelentős
része csak átmenetinek gondolja, másrészt az emelkedő infláció és a svájci frank
árfolyamának alakulása miatt svájcifrank-alapú hitelt negatív reálkamatra lehet
felvenni. Általánosságban pedig az is fontos kérdés, hogy milyen a lakosság
eladósodottságának a szintje. Nemzetközi viszonylatban a magyar a lakosság
eladósodottsága például a nemzeti összjövedelemhez (GDP) képest egyáltalán nem
tekinthető kiugróan magasnak, tehát ebből a szempontból van még tere a hitelek
növekedésének.
Mi a felelőssége a banknak, illetve az ügyfélnek a hitelfelvételkor, hogy
elkerülhető legyen egy esetleges „hitelbedőlés”?
– A bankoknak a hitelezési eljárások során – saját üzleti érdekük miatt –
alaposan meg kell vizsgálniuk az ügyfél hitel(visszafizető)képességét. Az
ügyfélnek viszont arra kell nagyon odafigyelnie, hogy ne a csábító reklámok
alapján válasszon, hanem az ő egyéni helyzete és szempontjai szerint
„legkedvezőbb konstrukciójú” hitelszerződést kösse meg. Tehát mind a bank,
illetve banki ügyintézők felkészültsége és korrektsége, mind pedig az ügyfelek
kellő tájékozottsága egyaránt nagyon fontos ebben a kérdésben.
A legjobb hitel mindkét fél szempontjából az – fedezettől függetlenül –, melyet
az ügyfelek képesek visszafizetni. Devizahitelnél épp ezért bele kell kalkulálni
az árfolyamváltozásból adódó részletnövekedést vagy a futamidő alatt esetlegesen
fellépő „kedvezőtlen” körülményeket, mint betegség, munkahelyi problémák vagy
éppen a család bővülése.
Melyek azok a hitelfajták, ahol nagyobb az eshetősége annak, hogy nem fogják
törleszteni a hitelt?
– Általában azt lehet tapasztalni – nemcsak Magyarországon –, hanem a
világon mindenütt, hogy a lakásfedezetű hitelek azok, amelyeket igyekeznek az
ügyfelek mindenképp visszafizetni. Egy személyi kölcsönt vagy egy gépjárműhitelt
– amely mögött nincs ingatlanfedezet – „könnyebben hagynak bukni” az érintettek.
Magyarországon a bankok lakossági hitelállománya jó minőségűnek mondható, az
úgynevezett „problémás” (átlag alatti, kétes, rossz) hitelek állománya kevesebb,
mint a teljes hitelállomány két százaléka. Ez az érték mindenképpen jónak
számít. S annak ellenére ez az álláspontom, hogy köztudott: a nem teljesítő
hitelek egy részét a bankok nem tartják meg, hanem eladják ezen állományaikat
professzionális követelésbehajtással foglalkozó cégeknek. Amikor nagyon magas
„hitelbedőlésről” hallunk esetleg híradást, akkor jó ha tudjuk, nem a bankok
érintettek, hanem egyes pénzügyi vállalkozások. Ezen pénzügyi szolgáltatók közt
ugyanis több olyan cég is van, aki kimondottan a kockázatos ügyfelekre
specializálódott. Ők hajlandóak kiugróan magas kamat mellett olyan ügyfeleket
hitelezni, akik már egyetlen banktól sem kaphatnak hitelt.
2007. 08. 03. (XI/31)
