Mahmúd Ahmadinezsád iráni diktátor könnyen elcsúszhat egy olajfolton, amit
gazdaságnak hívnak. Iránban hónapok óta mélyülő gazdasági válság van, mivel a
hatalmas kőolajkészletek ellenére sincs elég benzin. Utcai harcok, felgyújtott
benzinkutak, betört kirakatok jelzik, hogy egyre több iráni érzi úgy, hogy
becsapták, és elege van a jelenlegi rezsimből.
Fotó: AP
Annak ellenére, hogy az ország a világ harmadik legnagyobb kőolajkészletével
rendelkezik, a közelmúltban jegyrendszert vezettek be az
üzemanyag-kereskedelemben. A tavaszi benzináremelést követő jegyrendszer már túl
sok volt a sokat nélkülöző irániaknak, és az utcára vonultak. A tüntetők
„Vesszen Ahmadinezsád!” kiáltásokkal ütköztek össze a rezsimet védő rendőrökkel,
és legalább tizenkét benzinkutat lángba borítottak, kirakatokat törtek be és
fosztottak ki. A lázongások kapcsán több mint nyolcvan embert tartóztattak le a
hatóságok az iráni állami televízió híradása szerint. Irán keményvonalas vezetői
a tiltakozások ellenére is kitartanak a jegyrendszer mellett azt állítva, hogy
Irán legyőzhetetlenné válik a jegyrendszer következtében megspórolt
dollármilliárdok által.
Ahmadinezsád ideológiai harccal menekül a gazdasági válság elől, és próbálja
tovább fanatizálni az iráni népet Amerika- és Izrael-ellenes szlogenekkel,
például: „Amerika a nagy sátán”, amelyeket legutoljára Khomeini ajatollah
szájából hallhatott a világ. Khomeininek még hittek az irániak, de most már
egyre többen szeretnének inkább olcsón tankolni.
A kormánypropaganda szerint a jegyrendszerből megtakarított pénzt a lakosság
életszínvonalának emelésére fordítanák. Munkahelyteremtés, iskolák és utak
építése, beruházások is szerepelnek az iráni elnök ígéreteiben, azonban egyre
kevesebben hisznek már neki. Sokkal valószínűbb, hogy az Irán
legyőzhetetlenségére való utalás azt jelenti, hogy a jegyrendszer miatt
felszabaduló pénz az iráni atomprogramhoz hiányzó forrásokat fedezi majd.
A holokauszttagadó Ahmadinezsád 2005-ben populista programmal szerezte meg a
hatalomhoz szükséges társadalmi támogatottságot. A nép egyszerű fiaként ígéretet
tett arra, hogy az ország hatalmas olajbevételeiből minden iráni családot
részesíteni fog. Az ígéret teljesítésének meglehetősen primitív formáját
választva a benzin árát évekig állami dotációval irreálisan alacsony, húsz
forint/liter alatti szinten tartotta.
A baj ezzel csak az, hogy hatalmas kőolajkészletei ellenére Irán
üzemanyagimportra szorul, mivel az országban összesen nyolc kőolajfinomító
működik, de ezek termelése a lakossági fogyasztás felét sem fedezi. Irán ezért a
lakossági üzemanyag-fogyasztás több mint felét magas áron, külföldről szerzi be.
Az irániak hozzászoktak az olcsó üzemanyaghoz, mivel a drága importbenzin évekig
állami támogatással jutott el hozzájuk. Irán hatalmas összeggel, évi tízmilliárd
dollár értékben dotálta a hazai benzinfogyasztást, amelyből most szeretne minél
nagyobb részt lefaragni.
Az International Herald Tribune beszámolója szerint Irán több mint tizenöt
országból importál benzint, és egy embargó esetén az ország gazdasága
összeomlana. Az iráni gazdaság bojkott nélkül is siralmas állapotban van, magas
az infláció és nagy a munkanélküliség. Közben az állam kőolajból származó mesés
bevételei észrevétlenül folynak el a költséges atomprogramra, és különböző
Izrael-ellenes szervezetek támogatására. Irán a világ második legnagyobb
földgázkincsével rendelkezik, ennek ellenére még földgázból is behozatalra
szorul, mivel nem tudja megoldani a kellő mértékű kitermelést. Újabb
olajfinomítók létesítése és a földgázkitermelés fejlesztése helyett Irán
energiaszükségleteire hivatkozva atomprogramot hirdetett. Ez jogosnak tűnhet,
hiszen ténylegesen energiabehozatalra szorul az ország, de az atombomba
előállításához szükséges urándúsítás már semmivel sem indokolható. Ezért az USA
nemzetközi szankció bevezetését tervezi, amellyel ellehetetlenítheti
Ahmadinezsád harcias rezsimjét. Az USA elsősorban nem az atomprogram, hanem az
atomfegyver előállításához nélkülözhetetlen urándúsítás ellen kíván fellépni. Az
USA kongresszusa törvénytervezetet készít elő, amely szankciókkal sújtana minden
államot, amely üzemanyagot értékesít Teheránnak. Megtalálták Irán gyenge
pontját, és háború helyett gazdasági szankciókkal akarják térdre kényszeríteni
az amúgy is ingatag közel-keleti békét és erőegyensúlyt fenyegető diktátort. Az
International Herald beszámolójában Tom Lantos magyar származású demokrata
politikus szerint azt is el kell érni, hogy ne legyen külföldi befektető
Iránban, amíg az nem hajlandó alávetni magát a nemzetközi normáknak.
Persze a szankciókat még át kell vinni az ENSZ Biztonsági Tanácsán, amihez
szükséges lenne Putyin támogatására. Oroszországnak nem érdeke ugyan Irán
atomhatalommá válása, de gazdaságilag rá van szorulva az iráni megrendelésekre,
ezért egy embargóban nehezen venne részt.
2007. 07. 12. (XI/28)
