Kereső toggle

Beszélgetés Csaba Lászlóval, a Közép-Európai Egyetem CEU egyetemi tanárával

Közel az igazság pillanata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rekordmagas deficit miatt valóban csődközeli helyzetben van az ország,
vagy egyszerűen csak választás van, ilyenkor minden téma kiélezett?



Fotó: Juhász Tamás

– Nem, nincsen szó válságról, de nagy hiba pusztán éven belüli ingadozással
magyarázni a bizonyítványt, ahogy a minisztérium is teszi. Valóban van
szezonalitás, az év elején általában nagyobb a hiány, a második félévben pedig
többlet is előfordul, ám a deficit 2002 óta folyamatosan nagyobb a kelleténél. A
kormány nem tudja kézben tartani a pénzügyi folyamatokat. Ha az új kormány nem
avatkozik be radikálisan, nem tartható az évre tervezett 4,7 százalékos
államháztartási hiány. Mára egyértelmű, elkerülhetetlen lesz a kiigazítás.
Ellenkező esetben a piac kényszeríti ki, ekkor azonban komolyabb
forintleértékelődés, a tőzsde visszaesése, az infláció megugrása, a
munkanélküliség átmeneti emelkedése várható.

Vajon melyik párt lesz hajlandó a kemény lépésekre? A Fidesz bejelentette,
hogy semmilyen kiigazítást nem vállal el, s a koalíció sem beszél ebbéli
szándékáról. A külföldi elemzők is úgy látják, hogy egyik párt győzelme esetén
sem várható komoly lépés vagy reform.

– Ha nem robban olyan politikai bomba, mint a D–209-es ügy volt 2002 nyarán,
akkor az új kormány az első száz nap alatt meghozhatná a szükséges lépéseket.
Egyébként véleményem szerint már eldőlt a választás, az ellenzék esetében
lefutott dolognak tartom. Most az a kérdés, hogy képes lesz-e az új kormány
olyan kiigazításokat végrehajtani, ami hitelt ad a piaci szereplők számára.
Zavaró, hogy félnek a pótköltségvetéstől.

Nyilván, mert ez presztízsveszteség lenne számukra.

– Igen, de ezzel javítanának a hitelességükön, és megnyugtatnák a
befektetőket. De ennek csekély a valószínűsége, mivel előreláthatóan puha
átmenettel szeretnék megnyerni az önkormányzati választásokat.

Gyurcsány Ferenc és Kóka János is a sikeres Magyarországban, fejlesztésekben,
modernizálásban gondolkodik. Nem lát bennük elég elszántságot arra, hogy komoly
lépéseket, kiigazításokat, ha kell, megszorításokat hozzanak?

– Az olyan típusú emberek, akiket a fejlesztés érdekel, általában nem
foglalkoznak a pénzügyekkel. Vállalatoknál is a menedzserek állnak elő nagy
ötletekkel, víziókkal, a főkönyvelőnek kell a realitásokhoz ragaszkodni. Ezek
egyensúlyával működhetnek a dolgok. Az autóban is kell gáz- és fékpedálnak
lenni. A koalíciónál viszont nem igen látható a fék, és tegyük hozzá, egyre
kevesebb a benzin. Felelőtlenségnek tartom ekkora deficit mellett az
adócsökkentést, ez olyan, mint amikor síkos lejtőn gázt adunk. Lehetséges ugyan,
de nem tanácsos.

Nincs elég pirosan villogó felkiáltójel a kormányzat számára? Például az euró
2010-es bevezetése, az EU felé való elkötelezettség?

– Az EU csak keretet jelent. Ha valaki nincsen meggyőződve arról, hogy neki
a Tízparancsolat szerint kell élnie, akkor hiába jár el gyónni a templomba. Ha
közben lányok után fut, semmi nem fog változni. Magyarország számára is belső
meggyőződésnek kellene lenni annak, hogy előnyös számunkra az euró. Ma ennek az
ellenkezője látható. Ezért vezetjük az orruknál fogva a brüsszeli bürokratákat,
ezért könyvelünk kreatívan, és válnak átláthatatlanná az állami kiadások. Ez a
baj.

Jól értem, hogy Ön úgy látja, hogy a koalíció nem EU-barát?

– Ez ténykérdés. Az MSZP közelében mintha többen lennének azok, akik úgy
gondolják, nem fontos az EU. Tudják, hogy az unióból nem lehet kilépni, és úgy
vannak vele: „majd megszokják, hogy mi ilyenek vagyunk”. Ebből a hozzáállásból
fakadhat az is, hogy nem veszik komolyan a visszajelzéseket sem az EU-ból, sem a
piactól.

Álmodjunk nagyokat! Ha nyáron felállna a tökéletes kormány, melyek lennének a
legfontosabb, legsürgetőbb intézkedések?

– Elsőként őszinte szembenézés a valóságos helyzettel, majd a költségvetés
kiigazítása, amivel vissza lehetne nyerni a piacok bizalmát, innentől kezdve
lenne tere a reformoknak. Átmenetileg adókat kell emelni. El kell felejteni az
ötéves adóprogramot, jelentősen vissza kell fogni az állami kiadásokat, hogy
finanszírozni lehessen a szükséges reformokat. Abba kell hagyni a mostani,
úgynevezett ügyintéző gazdaságpolitikát. Mindent a miniszterelnök intéz, még a
hattyúkat is ő oltja be. A kormánynak kormányoznia kell. Az államháztartásért a
kormányfő a felelős, a madárinfluenzáért vagy a gyesről visszatérők számáért már
nem. Ha mindennel ő akar foglalkozni, akkor az alapfeladatai ellátására nem jut
energiája, és aztán jön a magyarázkodás.

Mindez nyilván az imidzsépítés körébe sorolható, nem?

– Valószínűleg igen. És politikai szempontból valóban nagy teljesítmény,
hogy az egy évvel ezelőtt még 10-15 százalékos hátrányban levő MSZP meggyőző
módon nyeri a választásokat. Ezt a célt elérte. Most elvi lehetőséget kap arra,
hogy komoly lépéseket hozzon.

Ha visszanyerjük a hitelünket, abszolút nem lehetetlen az euró 2010-es
bevezetése. Ebben az esetben kvázi automatikusan teljesülhetnek a szükséges
feltételek. Egy ilyen ideális kormány azt mondaná, „Lobogónkra az eurót!”, ennek
alárendeljük az intézkedéseinket, ezzel megússzuk a kemény dolgokat. És a piaci
folyamatok beteljesítenék saját magukat. Véget érne a felelőtlen költekezés
időszaka, lenne pénz fejlesztésekre, a hazai vállalkozások támogatására.

Ha a baloldal alakíthat újra kormányt – ahogy Ön ennek látja nagyobb esélyét
–, ismerve a koalíciós pártok programját, a tökéleteshez, a száz százalékhoz
képest hány százalékos kormányra számít?

– Ezt nehéz megmondani, mert jó szövegeket lehet hallani a baloldalról is,
de kérdés, mennyire lehet elhinni ezeket. Úgy vélem, hatvanöt százalékos lehet a
régi-új koalíció.

Olvasson tovább: