Kereső toggle

Made in Italy

Korrupció és választás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Silvio Berlusconi jobboldali olasz kormányfő ismét bíróság előtt áll
múltbeli korrupciós ügyei miatt. Ezzel egy időben Romano Prodi bejelentette
ellenzéki pártja 2006-os választási győzelmét.



Silvio Berlusconi. Minden le van papírozva? Fotó: Reuters

Berlusconi „félrelépései” 1985-ben kezdődtek. Abban az évben hunyt szemet a
római bíróság egy addig állami kézben lévő élelmiszerholding privatizációja
felett. Rossz nyelvek szerint azonban a döntést, melynek révén az akkor
vállalkozó Berlusconi kifejezetten jól járt, 200 millió líra csúszópénz
olajozta. Ezért kellett 2001-ben Berlusconinak bíróság elé állnia. A kormányfőt
egykori vetélytársa, Di Benedetti „mártotta be”, aki szerint Berlusconi ezzel a
privatizációval alapozta meg mai tévés birodalmát.



Carlo Di Benedetti. Levelét megírta Fotó: Reuters

Mivel az olasz bíróság akkoriban vesztegetés miatt tizenegy év
börtönbüntetésre ítélte az egyik szenátort, némi habozás után Berlusconi így
védekezett: ez egy „fegyver és indok nélküli gyilkossági per, nincsenek
bizonyítékok, a vádak hamisak, évek óta hazugságáradat saraz be”. Majd
hozzátette: Di Benedetti a kereszténydemokratákat fizette kenőpénzzel, hogy azok
minél kedvezőbb áron szabaduljanak meg bizonyos állami befektetéseiktől.
Berlusconi név szerint utalt Romano Prodi közreműködésére is, aki akkortájt egy
nagy állami vállalat, az IRI vagyona felett diszponált, amit aztán „bűnösen
alacsony” áron eladott a Di Benedetti befektető csoportnak. Prodi sem tért ki a
válaszadás elől: alaptalannak tartotta a vádat, hiszen „az ár-érték arány
mintegy húsz év távlatából érdemlegesen már nem vizsgálható”. Az ügy
megfeneklett.

Második felvonás

2005 végén ismét vizsgálat indult a kormányfő ellen. Berlusconit azzal
gyanúsították, hogy közel 600 ezer dollárt fizettetett ki „ajándék” címén egy
brit ügyvédnek, David Millsnek azért, hogy hamis tanúzást vállaljon két ellene
szóló perben. A kétes eredetű pénz még 2004-ben szúrt szemet a brit
adóhatóságnak. Mills akkor még valahogy kimagyarázta a dolgot, és befizette az
összeg után járó adót is, időközben viszont az olasz vizsgálóbírók figyelme is
ráterelődött a Mills–Berlusconi párosra, és immár gyanúsítottként kutattak
utánuk. Kiderült, hogy az időközben médiamágnássá lett miniszterelnök Mediaset
nevű vállalkozása az elmúlt évtizedekben más cégek közbeiktatásával tévé- és
filmjogokat vásárolt irreálisan magas áron. A valós és a papíron szereplő ár
közötti összeget külföldi számlákon helyezték el, ami – a vizsgálóbírók
feltevése szerint – illegális pénzek eltüntetésére, illetve tisztára mosására
szolgált. A manőverek egyik kiagyalója és végrehajtója Mills volt, aki aztán a
jogvásárlás törvénytelenségei miatt indított perekben – Berlusconi védelmében –
„tanúként” tűnt fel. (A már említett két per egyikében Berlusconi adóellenőröket
vesztegetett meg, hogy kedvező jelentést készítsenek „hozzá közel álló”
cégekről. A másik esetben pedig egy fedőcégen keresztül finanszírozta az egykori
Olasz Szocialista Pártot. Annak idején mindkét esetben elítélték, majd
felmentették őt.)

Végül 2006. március 10-én, egy „fekete pénteken” a milánói ügyészség vádat emelt
ellenük. Bár az eljárás azóta is tart, az ügy egyéb „pikantériái” között
említendő, hogy Mills felesége nem más, mint Tony Blair politikai jobbkeze,
Tessa Jowell kulturális miniszter. Habár a hölgy váltig állította, hogy
ismeretlen volt előtte a hirtelen jött gazdagság eredete, miután az ügy
Nagy-Britanniában is belpolitikai vihart kavart, Jowell külön- költözött a
férjétől.

Prodi, az igazság bajnoka?



Talán még emlékeznek néhányan arra, miként került Prodi jó néhány évvel ezelőtt
az Európai Bizottság (EB) elnöki székébe: a korrupció elleni markáns
fellépésével nyerte el pozícióját. 1998-ban a brüsszeli statisztikai hivatalban,
az Eurostatban derült fény némi „félrekönyvelésre”, melynek folytán az akkori
EB-elnök, Jacques Santer kényszerült megválni bársonyszékétől. Ekkor Prodi, az
elnöki poszt várományosa meggyőző és határozott fellépést tanúsított a
nyilvánvaló törvénytelenséggel szemben.

2003 nyarán azonban újra korrupciós ügy árnyékolta be az uniós statisztikai
központ munkásságát. 5 millió eurónak egyszerűen lába kelt, és míg a botrány
kirobbanásakor Prodi elkerülhetetlennek látta a „drasztikus intézkedéseket”,
végül senkinek sem kellett lemondania hivatali rangjáról.

A megtorlás tehát elmaradt, amit sokan az uniós alkotmányról szóló
véleménynyilvánítás közelségével indokoltak.

Olvasson tovább: