Kereső toggle

Dagad a könyvlufi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A könyves szakma szerint négyszer annyi könyv kerül ki a piacra, mint
amennyi valójában eladható. A „könyvlufi” egyre inkább dagad, csak idő kérdése,
mikor pukkan ki.

Manapság, ha belépünk egy könyvesboltba, szinte szédítő látványt nyújt az elénk
táruló tömérdek könyv. A látszat azt mutatja, hogy a magyarok igazi kultúrnép,
rengeteget olvasnak, és virul a könyvpiac. Ezzel szemben azonban az elmúlt
években egyre kevesebb könyvet vásároltunk és olvastunk el, ám a könyvpiac mégis
köszöni szépen, jól van. Tavaly több mint tízezer új könyv került a polcokra, és
valamivel több, mint 62 milliárd forintot adtunk ki könyvekre. Azaz kevesebben
vásárolunk könyveket, de több pénzt adunk ki értük.

A könyvpiac virulása azonban inkább csak látszat. Egy lapunktól neve
elhallgatását kérő kiadó vezetője elmondta, csalóka az a kép: valóban rengeteg a
könyv, de nem azért, mert ekkora lenne irántuk a kereslet, hanem éppen
ellenkezőleg, jóval kisebb, mint a kínálat. Azaz meglehetősen nehéz eladni a
könyveket, ezért roskadoznak a polcok. Nem ritka, hogy akár 1-2 évvel ezelőtti
kiadású könyvekkel kínálnak az üzletek.

Szakemberek szerint Magyarországon négyszer annyi könyvet jelentetnek meg a
kiadók, mint amennyire valójában igény van. Emellett újabb és újabb kiadók
jönnek létre, abban a hiszemben, hogy jó üzlet a könyvkiadás. Így aztán egyre
csak dagad a könyvlufi, és csak idő kérdése, hogy mikor durran ki – tette hozzá
a szakember. Közel 130 kiadó közül jó esetben 50 termel, többségük inkább
karácsonyra jön ki új kötettel, vagy valamely állami támogatással, pályázaton
nyert pénzből ad ki könyvet. Kevés a valóban sikeres könyvkiadó. Ha közelebbről
is szemügyre vesszük a könyves szakmát, számos visszásságot ismerhetünk meg –
tette hozzá. Óriási gond a körbetartozás. Egy átlagos minőségű könyv minimum 2
millió forintjába kerül a kiadónak, de ha ennél igényesebb, több száz színes
oldalas könyvről van szó, akár 10 millió forintot is ki kell fizetnie a
kiadónak. Aránytalanul magas tőkét kell tehát befektetni, a bizományi
értékesítés miatt pedig a pénz csak lassan csorog vissza. Sikerkönyv esetén
félév, de átlagos könyv esetében akár egy év, mire viszszajön a pénze.
Túlságosan is hosszú ez az idő, hiszen a rezsit, a munkabéreket, a szerzőket, a
jogdíjakat az év során folyamatosan kell fizetni. Így aztán sokakat kiéheztet a
rendszer, de nemcsak a kiadókat, hanem a nyomdákat, a kereskedőket is. Nem
kizárt, hogy a következő években egyfajta csődhullám söpör végig a könyves
szakmán – véli a kiadó. Nyugat-Európában már lejátszódott ez a folyamat.

A piacon belül egyetértés van abban, hogy a hipermarketek megjelenése
ráerősített a folyamatokra. Hirtelen óriási példányszámokat rendeltek meg,
emiatt felpörögtek a kiadók, a nyomdák, ám a vásárlók nem érkeztek ilyen
ütemben. Bezárult a kör, sokaknak sok pénzük ragadt bent a rendszerben. A másik
probléma a multikkal az – folytatta a kiadóvezető –, hogy túl kicsi árrést
engedélyeznek. Míg egy hipermarket akár 50-60 százalékos árréssel is dolgozik,
addig egy kiadó örülhet 10-15 százaléknak is. Így nagyon nagy rizikót kénytelen
bevállalni a vállalkozó.

Manapság az a kiadó csinálhat jó üzletet, amely neves hazai és külföldi
szerzőkkel dolgozik. A Magvető Kiadó, mely az idei Könyvfesztiválon az Év
kiadója címet nyerte el, ezt a stratégiát folytatja. Mint Boldizsár Ildikó, a
kiadó főszerkesztője lapunknak elmondta, a szakma a minőségre való törekvésüket
díjazta. Az eladott példányszám üzleti titoknak számít, de annyi elmondható,
hogy nincsen okuk panaszra, az olvasók szeretik a „magvetős” könyveket. Ehhez
persze hozzájárulnak a kiadó kiváló szerzői, akik minden évben meglepik az
olvasókat valami különlegességgel. Kertész Imre, Esterházy Péter, Závada Pál,
Spiró György, Darvasi László művei nagy példányszámban fogynak, de például Tóth
Krisztina és Varró Dániel versesköteteit is gyakran kell utánnyomni. A kiadó
szakemberei nem osztják azt a nézetet, hogy igényes könyvekkel, irodalmi
művekkel nem lehet a piacon sikert aratni.

A közismert és elfogadott szerzők mellett a legkelendőbb könyvek az úgynevezett
sztárok, közéleti személyek, a televíziókból ismert szerzők nevével kiadott
kötetek. De egyre-másra jelennek meg politikai témájú könyvek is, gyakran olyan
szerzőktől és hangnemben, amit még kézbe sem vesz szívesen az ember – fejtette
ki lapunknak Szamosi Istvánné, a Ciceró Könyvstúdió Kft. ügyvezető igazgatója.
Míg Bernát Anikó, a Tárki könyvpiaccal foglalkozó kutatója szerint a Harry
Potter-könyvek sikere érezhetően nagyobb olvasási kedvet hozott a tinédzserek
körében, tapasztalatok szerint más ifjúsági irodalmat is szívesebben vesz kézbe
ez a korosztály, addig a főként szépirodalmi és ifjúsági könyveket kiadó
ügyvezető aszszony nem tapasztalja ezt a kedvező folyamatot. Éppen ellenkezőleg,
látva a Potter-könyvek sikerét, olyan könyvkiadók is elkezdtek gyermek- és
ifjúsági irodalommal foglalkozni, amelyeknek előtte eszükbe sem jutott. Úgy
gondolták, ez a trend, ebből lehet pénzt csinálni. Emiatt felhígult a piac,
romlott a minőség.

Ki olvas ma?

A Tárki felmérése szerint az elmúlt években visszaesett a könyvolvasó
felnőttek aránya, és nőtt a nem olvasók részesedése: 2005-ben a felnőtt lakosság
negyede olvasott csupán rendszeresen és egyharmada ritkán. Az elmúlt három évben
az egyáltalán nem olvasók aránya mintegy másfélszeresére, 27 százalékról 42
százalékra nőtt. Azok, akik nem olvasnak, leginkább (41 százalék) az időhiánnyal
magyarázzák, de több mint 10 százalékuk inkább tévézik, mint olvas. A könyvet
vásárlók aránya is jelentősen csökkent: 2002-ben 4,4 millióan, 2550-ben már csak
3,6 millióan adtak ki pénzt könyvre. Azok, akik nem vásároltak ebben az
időszakban könyveket, azzal indokolták, hogy túl drága

(46 százalék), illetve másra kell a pénz (37 százalék).

A felmérésből kiderült az is, hogy a nők, az idősek, az iskolázottabbak, illetve
a közép-magyarországiak és a dél-alföldiek olvasnak többet.

Olvasson tovább: