Kereső toggle

A szlovák gazdasági csoda

Csalóka, akár a délibáb

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Manapság Szlovákiát sokan a gyorsan fejlődő ázsiai országok után "európai kistigrisnek" nevezik, a hazai adóreform vitája kapcsán pedig nem ritkán példaként állították a magyar gazdaságpolitika számára. Lassacskán azt is megszokta a fülünk, hogy egyre több multi választja inkább északi szomszédunkat a kedvezőbb adókörnyezetre hivatkozva. A kép azonban csalóka. Ott élő munkatársunk beszámolója is arról tanúsodik, hogy a lakosság többségének még mindig nem sikerült felfedeznie a gazdasági csoda kirobbanó jeleit. Sőt mi több, statisztikailag is igazolható, hogy Magyarországra az elmúlt időszakban közel négyszer annyi működő tőke érkezett, mint Szlovákiába, és mostanában sok nemzetközi vállalat is újra nálunk fekteti be a nyereségét. 



Mikulas Dzurinda szlovák miniszterelnök. Többet kellett volna… Fotó: Reuters

Nagyot lépett a szlovák kormány, amikor 2004. január 1-jén egyetlen huszárvágással átalakította az adórendszerét. Az általános adóreformot követően egységesített adókulcsot vezettek be, amely az összes adónemet egységesen 19 százalékra módosította. Abban reménykedtek, hogy ettől elindulhat egy dinamikus növekedés, a sok beérkező tőke pedig hozzájárulhat a magas munkanélküliség és a szegénység enyhítéséhez. Az "egykulcsos" példát a hazai adórendszer átalakítása kapcsán is sok ízben emelték piedesztálra, de nemcsak a változások tényére hivatkozva, hanem a szlovák kormány bátorságáért, határozottságáért is. Sokan azonban már kezdettől fogva kételkedtek, fanyalogtak, mondván: "várjuk ki, mi lesz ennek a vége". 

Az egységes adókulcsok első éve mindenesetre sok tekintetben "bejött". Lényegesen több külföldi vállalat telepedett le északi szomszédunkban, terven felül több adó folyt be, és a gazdaság teljesítménye is jobban nőtt annál, mint amire számítottak. A nagy átalakulás emellett nem járt érzékelhető társadalmi veszteségekkel, nem rázta meg alapjaiban a társadalmat. 

Nem sikerült azonban első lépésben lényegesen lecsökkenteni a munkanélküliséget. Az idő múlásával egyre inkább úgy tűnt, hogy nehéz lesz elmozdulni a 17 százalék körüli szintről. A szlovák kormány emiatt egy újabb kísérlettel rukkolt elő: adókedvezményt adott azoknak a munkavállalóknak, akik vállalták, hogy ingázva külföldre járnak dolgozni. Ez megerősítette az eddigi folyamatokat, hiszen eddig is 20-30 ezer szlovák munkás jár át nap mint nap Magyarországra, és ennek köszönhetően a felére, azaz 10 százalékra esett vissza a határ menti térségben a munkanélküliek aránya. Ez a folyamat azonban nem egyirányú. A szlovák adóreform nagyon sok magyar céget is átcsábított. Mind ez idáig – papíron – csaknem 1000 vállalat települt át Szlovákiába, hogy élvezze az egységesített adókulcsok előnyeit, és ezzel közel 1,5 millió dollárnyi tőkét "exportáltak". Csak az idén már 144 hazai cég jelezte, hogy áthelyezi a székhelyét a határon túli, magyarlakta településekre. 

Meg kell jegyezni azonban, hogy Szlovákiában kétségtelenül nagyobb a gazdaság növekedése, mint hazánkban, és sok tekintetben az adóreform javára írható a felpörgés. Az idén 5 százalék felett lesz a szlovák GDP növekedése (nálunk 4-5 százalék), az infláció is 2,8 százalék körüli (nálunk 3,5-4 százalék), miközben a reálbérek terén 4 százalékos növekedés várható (nálunk 3,5-4 százalék).

Az érem másik oldala

Ahogy mind közelebbről vizsgáljuk a szlovák adóreform következményeit, úgy válik egyre árnyaltabbá a kép. A szlovák Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára mindenesetre optimistán látja az adóreform gazdaságra, illetve a társadalom helyzetére gyakorolt hatását. A Hetek kérdésére elmondta: nem érezhető, hogy elégedetlen lenne a lakosság. Nincs is miért – állítja –, hiszen nem csökkentek a reálbérek. A változások az emberek életkörülményeit nem érintették lényegesen sem pozitív, sem negatív irányban. "Az egyik fő célunk az volt, hogy a változás semmiképpen ne érintse hátrányosan a szegényebbeket, ezért a 80-90 ezer koronának (legjobb esetben is alig több mint 570 ezer forint) megfelelő éves jövedelmet, azaz a helyi megélhetési minimum (havi 4800 korona) közel másfélszeresét adómentessé tettük. Így kívántuk elérni, hogy az alacsony jövedelműek ne legyenek vesztesei az átalakulásnak" – fejtette ki az államtitkár. Azok után tehát, akiknek az említett határérték alatt van az éves jövedelmük, egyáltalán nem fizetnek adót. Tavaly
összességében a legszegényebbeknek 1,5-2 százalékkal növekedett a jövedelmük, a lakosság reálbére pedig átlagban 2-3 százalékkal emelkedett. 

A szlovákiai MVK kutatóintézet azonban már jóval borúlátóbbnak bizonyult. Számításaik szerint a lakosság egyharmadának csökkent a jövedelme, és csak 7 százaléka tapasztalta azt, hogy növekedtek a bevételei. A kormány szándékai ellenére a havi 12-20 ezer koronás jövedelemmel (75-126 ezer forint) rendelkező családok bevétele visszaesett a társadalombiztosítási járulékok emelkedése miatt. Hasonlóan Komárnóban (Révkomáromban) élő munkatársunkhoz, aki szintén ellentmondásos élettapasztalatokkal rendelkezik. Lakhelyén akár a 35 százalékot is elérheti a munkanélküliség, sok fiatal pedig – ahogy teheti – elmenekül, és inkább Nyugaton keresi a boldogulását. (Lásd keretes írásunkat.) 

Döntsd a tőkét!

Tovább árnyalja a képet, ha a két ország tőkevonzó képességét vetjük össze. Bár Szlovákiáról manapság szuperlatívuszokban beszélnek, hiszen láthatóan javított a versenyképességén, és valóban ugrásszerűen megnőtt a betelepedő külföldi cégek száma, mégis fontos megjegyezni azt is, hogy ez a látványos felfutás a beáramló működő tőke tekintetében csupán töredéke annak, ami hozzánk, Magyarországra érkezik. Az egy főre eső éves külföldi tőkeállomány nagy eltérést mutat: északi szomszédunkban 1950 eurónak, míg nálunk 4800 eurónak felel meg fejenként. 

Szlovákiában a tőkebeáramlás ráadásul csökkenő tendenciát is mutat. Tavaly kimutathatóan kevesebb külföldi vállalat telepedett meg Szlovákiában, mint az azt megelőző évben. Északi szomszédunkba főként olyan vállalatok érkeznek, amelyek elsősorban alacsony hozzáadott érték? termékeket gyártanak, ennélfogva viszont alacsony iskolázottságú munkaerőt foglalkoztatnak. Nálunk ezzel szemben inkább a kvalifikált dolgozókat igénylő, magas hozzáadott érték? termékeket gyártó multik telepednek le. A nemzetközi tőke megnyerése tekintetében előnyünkre írható a szlovákiainál fejlettebb infrastruktúra és a magasabb termelékenység is. De ami a mi hátrányunk, az egy másik fejlődési szakaszban levő ország számára előnyt jelent. Magyarország már nem tud – és nem is akar – alacsony bérekkel versenyezni. Így rendre "alul maradunk" Távol-Kelettel, Ukrajnával vagy éppen Szlovákiával szemben, ahol ma is 20 százalékkal alacsonyabbak a bérek a hazaihoz mérve. "A szlovákok adórendszerük mellett főként az alacsonyabb béreikkel tudnak tőkét vonzani, ám főként összeszerelő-gyárakat nyernek meg, mi pedig már túlléptünk ezen a szakaszon" – mondta egy alkalommal Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a parlamentben. Érdekességképpen azonban érdemes megjegyezni, hogy 2004-ben a Szlovákiába irányuló legnagyobb beruházók a magyar cégek voltak – holtversenyben az osztrákokkal.

Átlagos órabérek

Ország    Órabér (euróban)
Szlovákia    3,26
Magyarország    4,24
Csehország    4,64
Lengyelország    5,30
Olaszország    19,27
Németország    26,25
EU-átlag    19,39

Forrás: Szlovák Gazdasági Minisztérium

Komárnó – az ott élők szemével

"Térségünk legdinamikusabban fejlődő országa", "európai kistigris", "új adóparadicsom". Mindez Szlovákia ma. Állítólag. Jómagam évek óta ott élek, de mind ez idáig nem sikerült felfedeznem a gazdasági csoda jeleit. Az is lehet, mindössze az a gond, hogy az ország déli határvidékén lakom, magyarlakta területen. Talán eltelik pár év, és a "csoda" ide is begyűrűzik. Lehet. 

Itt Révkomáromban volt Közép-Európa egyik legnagyobb hajógyára. Amikor pár éve bezárt, csaknem 5000 ember vált munkanélkülivé. Azóta egyik intézmény a másik után költözik el innét, tovább csökkentve ezzel a munkalehetőségeket. A közel 35-40 ezres városban ellenben feltűnően sok a kocsma – egy ismerősöm több mint száz helyi italmérést (presszó, kocsma, söröző, borozó, bódé, garázs… stb.) számolt össze, és zálogházból is akad bőven. 

Amikor a hivatalos statisztikai adatokat idézem, az embereknek – mint például a 16 ezer koronás átlagfizetést –, csak derülnek és legyintenek: "Persze, a pozsonyi kiváltságosok 100 ezres fizetését is beleszámítva." Ha a régiók szerinti megoszlást figyeljük, Pozsony és Kassa kiugrik a mezőnyből, míg Dél- és Délkelet-Szlovákia kullog leghátul. Egy pedagógus fizetése mintegy nettó 10 ezer korona (64 ezer forint), a mostani fizetésemeléssel együtt egy-két ezerrel talán több, de még így is kevesebb, mint Magyarországon. Nem beszélve arról, hogy kisebb településeken az állam által kiutalt bér egy részét, például a túlórapénzt, egyszerűen "átcsoportosítás" címén lenyelik. Az eladók még ennyit sem keresnek. Egy bevásárlóközpont pénztárosa 4500 koronát (alig 30 ezer forint) kap kézhez – igaz, napi hatórás munkáért. A nyugdíjasok átlagban 5-8000 koronát (30-50 ezer forint) kapnak, de egy lakás rezsije is 5000 korona körül mozog. Ráadásul már be is van ígérve a közeljövőben egy 20 százalékos gázáremelés, ami tovább nehezíti az életkörülményeket. A hivatalokban dolgozók 8-15 ezret keresnek, bár ez utóbbi számadat inkább csak a vezető beosztásúakra vonatkozik.

Ami gyakori panasz – az alacsony jövedelmeken túl –, az a munkaadók ismétlődő visszaélései. Nem ritkák a sorozatos éjszakai műszakok, a több ember helyetti munkák, és a megfizetetlen túlórák sem. Többször is előfordult, hogy egy nagyobb bevásárlóközpont biztonsági őrét télen, egy átfagyoskodott szabadtéri éjszakai műszak után még nappali folytatásra is befogták. Egy pedagógus ismerősömnek, aki egy közeli faluban tanított, három hónapos szerződésekből toldozták össze az iskolaévet, majd az év vége előtt néhány héttel közölték vele, hogy most nincs pénz a fizetésére, inkább vegye ki a szabadságát – de azért bejöhet tanítani… 

A munkanélküliek számát illetően több számadat van "forgalomban". Országos átlagban 13 százalékról beszélnek, a szakszervezetek elnöke szerint a valós adat 18 százalék, mivel a munkaügyi tárca egyszerűen kiiktatott a munkát keresők nyilvántartásából 100 ezer embert, akik szerintük nem voltak eléggé aktívak az álláskeresésben. Komáromban az arány ennél nagyobb is lehet, vannak olyan nem hivatalos források, amelyek már 35 százalékot emlegetnek. Mindenesetre az is jócskán javít a statisztikai mutatókon, hogy sok ember számára elég körülményes és költséges faluról bejárni a havi kétszeri kötelező megjelenésre a városi munkaügyi hivatalba, és inkább lemondanak a munkanélküli státusról. "A fiatalok menekülnek innét, és igazuk van. Itt nincs jövő" – mondják sokszor a város "vénei". Én több olyan családot is ismerek, ahol vagy a gyerek ment Nyugatra szerencsét próbálni, vagy az apa dolgozik kinn, és évente mindössze néhány hetet, hónapot tölt a családjával. A tények magukért beszélnek. A Duna túlsó partján fekvő komáromi ipari parkba ezrek járnak át dolgozni Szlovákiából. Műszakváltások idején tucatszám jönnek-mennek a tömött buszok. A három műszakos "biorobot" munkára a szlovák oldalról diplomás, értelmiségi fiatalok is vállalkoznak, és van, hogy ötven-hatvan kilométeres távolságról járnak dolgozni. De ugyaninnen indulnak buszok hajnali négy körül Tatabányára és Székesfehérvárra is. Pedig ott sem keresnek annyit, mint a szlovák átlagfizetés.

Nagyjából így áll a helyzet a "legendás" 19 százalékos, egységes áfával is. A tehetős vállalkozóknak jó, a bérből élők tömegeinek nem. Persze a vállalkozók élete sem fenékig tejfel. Az áfa-visszaigénylést szinte automatikusan adóellenőrzés követi, úgyhogy sokan inkább nem is veszik igénybe ezt a lehetőséget. Sok vállalkozó pedig a korrupcióra és a jogérvényesítés hosszadalmas és megkérdőjelezhető procedúrájára hivatkozva kerüli el a térségünket. Míg a maffiózókat szabadon engedik, és szemet hunynak a drogkereskedők üzletelései fölött, addig a kisember esetében, ha csak egy kis illeték befizetésével maradt is adós, az már komoly bűncselekménynek számít… (Munkatársunktól)

Olvasson tovább: