Véget ért a kálvária

Sok kritika érte Kovács Lászlót, az első magyar uniós biztost, mire elfoglalhatta a "bársonyszékét". Hosszú vesszőfutása után a bírálók a beosztását, az adó- és vámügyek kezelését túl könnyűnek tartják, mondván az EU-ban nincsen közös adópolitika, a vámtételek automatikusan vándorolnak a közös kasszába. Mi dolga lehet tehát a biztosnak? Kovács frissen nyert pozícióját, feladatait Dezséri Kálmán, az MTA Világgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársa veszi számba. 

Kovács László az Európai Parlamentben Fotó: Reuters

Való igaz, hogy nincsen az EU-ban közös adópolitika, és a vámtételek jó része törvény szerint a közös európai kasszába kerül, ám az ez ügyekkel foglalkozó biztos munkájának megítéléséhez árnyaltabb megközelítés szükséges – mondta Dezséri Kálmán. A tagországok valóban megtartották saját hatáskörben az adópolitikájukat, viszont ahhoz, hogy európai szinten megszülessen egy-egy döntés, a tagállamok részéről egyhangú döntésre van szükség a Miniszterek Tanácsában, azaz a tagállamok kormányszint? képviseletében. Ez teszi ezt a területet politikailag nagyon érzékennyé, így az adóügyi biztosnak komoly diplomáciai érzékkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a tagországok között összhangot lehessen teremteni. Nos, diplomáciai érzékkel rendelkezik Kovács László, és valljuk be, nagy szüksége lesz rá a jövőben – szögezte le Dezséri. Az más kérdés, hogy mennyire járatos adóügyekben. Feltételezhetően nem túlzottan, legalábbis az eddigi feladatainak ellátásából ez nem következett, tehát bele kell tanulnia. 

A kutató szerint a napokban is zajló 2007-ben induló 7 éves uniós költségvetési periódus előkészítése miatt lényegesen felértékelődik ez a poszt. Most feszülnek egymásnak a különböző érdekek, csoportok, és ő a bevételi oldalon van... 

A vámbevételekbe ugyan kevésbé tud beleszólni az adóügyi biztos – mondta Dezséri –, mert a Római Szerződés értelmében a vámbevétel 75 százaléka a közös európai kasszába megy, itt tehát nincsen sok mozgástere. Ugyanakkor a munkája a nemzetközi kereskedelempolitikához is kapcsolódik, mivel befolyása lehet a WTO-n belül zajló vámcsökkentési tárgyalásokra. Elsősorban a tekintetben, hogy milyen vámtételeket szab meg a harmadik országból érkező árukra. Ennek mértéke jelentősen befolyásolhatja Európa világgazdaságban betöltött szerepét.

Abban is fontos szerepe lesz Kovács Lászlónak – ami manapság az egyik legfontosabb kérdés az unióban –, hogy a jövőben milyen alapon állapítsák meg az adóbevételeket. Jelenleg 4 fő bevételi forrása van az uniónak: a vám, az áfa, a tagállamok GDP-jének arányos befizetése, illetve az agrárilleték. Erőteljes vita zajlik az EU-n belül arról, hogy bevezessenek-e egy új közös adót, vagy maradjon a jelenlegi rendszer. 

Az új adó hívei egy a jelenlegi áfatételhez mérhető nagyságú adót vezetnének be, ami összességében nem emelné lényegesen az adóterhet. Az új adó nem az áfára rakódna rá, hanem mintegy azt felváltva, stabilabb, kiszámíthatóbb bevételt jelentene a közös büdzsének. A vita napjainkban is zajlik, vannak akik ellenzik, mások hasznosnak tartanák, mindenesetre csak közös, összeurópai megállapodás esetén léphetne életbe. Dezséri szerint előbb vagy utóbb be fogják vezetni. A vita valójában arról szól, hogy hozzanak-e törvényt az új adóról, vagy hagyják a folyamatokat a piacra, amely a sajátságos kényszerítő erejével úgyis ebben az irányban hat. Dezséri szerint középtávon várható egyfajta egységes adóharmonizáció, amelyben Kovács Lászlónak, és a munkáját segítő főigazgatóságnak komoly szerepe lehet. 

A kérdés azért is fontos – tette hozzá a kutató –, mert az európai kontinens világban betöltött vezető pozíciójának elérésében hosszú távú szerepet játszhat, hogy a tagországok mennyire tudnak egységes gazdaságpolitikával fellépni. Az euró bevezetésével, az Európai Központi Bank (EKB) működésével egységesült a monetáris, azaz a pénzügypolitika, a fiskális, azaz a költségvetési politika azonban a tagállamok hatáskörében van. Manapság arról is vita zajlik az unión belül, hogy lehetséges-e sikeres gazdaságpolitikát folytatni ebben a megosztott gazdaságirányítási szisztémában. Egyre inkább erősödni látszik annak a tábornak a szava, amelyik azt állítja, hogy nem lehet. 

Dezséri Kálmán szerint sem Kovács László adóügyi pozíciója, sem személye nem súlytalan a bizottságon belül. És az idáig vezető kálváriája nem hagy nyomot hosszú távon személyének megítélésén. Mint mondta, az, hogy egy biztosnak milyen a tekintélye a bizottságon belül, nem a szakterületének a súlyától, vagy a hozzá tartozó főigazgatóság nagyságától függ, hanem a személyiségétől, a felkészültségétől, a szaktudásától, és nem utolsósorban az aktivitásától. Ha építően, bölcsen szólal fel a bizottsági üléseken, jól mozog az uniós ügyekben, meggyőző a felkészültsége, tekintélyt vívhat ki magának, akár Balázs Péter, aki széles kör? tapasztalatra tett szert, sok kérdéshez hozzá tudott szólni, emiatt nagy tekintélynek örvendett.