Kereső toggle

Távolabb az eurótól

Interjú Hegedűs Miklóssal, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatójával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Eddig meglepően higgadtan, visszafogottan reagáltak a gazdasági és pénzpiaci szereplők a kormányválságra: a forint kisebb gyengülés után stabilizálódott, a BUX pedig mit sem törődve az eseményekkel, történelmi csúcsot döntve tovább erősödött. Ön mire véli ezt a magatartást? 

– Mindezek mögött a magyar gazdaság makrogazdasági teljesítményének kedvező megítélése áll, hiszen az elmúlt fél-egy évben jól látható javulás jelei mutatkoztak. Szembetűnő mind a gazdaság, mind az export növekedése, vagy az egyensúlyi mutatók javulása. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden fenékig tejfel. Vitatható például, hogy teljesül-e az ez évre tervezett 4,6 százalékos deficit, magas a fizetési és külkereskedelmi mérleg hiánya is, de a javuló tendencia egyértelműen kimutatható. Amennyiben nem lesz törés a világgazdaságban, biztató a jövő, hiszen egészségesek a gazdaság fundamentumai. Másik szempont, hogy a külföldi befektetőket nem különösen érdeklik a napokban zajló belpolitikai események, nem rázza meg őket a miniszterelnök-csere, és ez mutatkozik meg a tőzsdei árfolyam mozgásán és a forint árfolyamának stabilitásán. 



Draskovics Tibor. Kulcsfigura Fotó: MTI

– Ennek fényében hogyan kommentálja Orbán Viktor nyilatkozatát, miszerint mély gazdasági válság van az országban?

– Persze, gondokkal küzd a gazdaság, de aki válságról, ráadásul súlyos gazdasági válságról beszél, az vagy nem ismeri a valós helyzetet, vagy szándékosan mást mond, mint ami a makrogazdasági mutatókból kiolvasható. Négy százalék körüli gazdasági bővülés, 10 százalék feletti export, és az ipar növekedése, szárnyaló beruházás mellett nem értelmezhető az említett megállapítás. Nem látom, hogy egy vezető politikus milyen érdek mentén alkot egyoldalúan negatív véleményt. Úgy vélem, hogy a gazdaság politikai megítélésének is lehet egy méltányos, tisztességes középútja, ahol a gyenge pontok mellett el kell ismerni az eredményeket is. 

– Visszatérve a befektetőkhöz: ma az egyik legnagyobb bizonytalanságot az új kormány gazdaságpolitikája jelentheti. A vezető gazdasági szerepelők Draskovics Tiborban látják a garanciát a stabilitásra. Mi történne abban az esetben, ha nem teljesül a befektetők óhaja?

– Valóban a gazdasági szféra hazai és külföldi szereplőit az érdekli, hogy folytatódik-e jövőre a távozó miniszterelnök által képviselt szigorú költségvetési politika. Ha ebben törés lenne, és a 2006-os választásokra nézve – a megtakarítás mellett – újra osztogatna is a kormány, az negatívan érintené középtávon a gazdaság fejlődését és a pénzpiaci szereplőket. Ha az új kormányfő legalább a költségvetés elfogadásáig a posztján hagyná Draskovics Tibort, azzal garanciát biztosítana a folytonosságra, így nem várható törés. Egyértelműen rossz üzenetet hordozna egy esetleges minisztercsere, ami negatív kihatással járna a tőzsdei indexre, a forint árfolyamára, és – ami ennél is lényegesebb – hátrányosan befolyásolná a növekedést, hátráltatná az euró bevezetésének dátumát is. 

– Vezető nyugati gazdasági lapok Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc közül az utóbbit favorizálják. Úgy vélik, személyében nagyobb a garancia arra, hogy folytatódik a mostani költségvetési politika, míg Kiss Péterről ezt kevésbé feltételezik. 

– Ez a megítélés véleményem szerint reális és helyes. Kiss Péter jobban be van ágyazódva az MSZP hagyományos érdekszférájába, mentalitása sodródó, kompromisszumokat kötő, konszenzuskereső. Medgyessy éppen ebben szeretett volna váltani, és ha jól meggondoljuk, ebbe bukott bele. Gyurcsánynak nincsen ilyen kötődése az MSZP-hez és a szavazóbázisához, konfliktust tűrő. Az üzleti világból érkezve megtanulta, hogy bizonyos esetekben nemet kell mondani, hogy az ügyeket végig kell vinni. Ezért gondolják a külföldi szereplők, és befektetők, hogy Gyurcsány személye biztosíték arra, hogy folytatódik a szigorú költségvetési politika. 

– Gyurcsány a közelmúltban olyan kijelentést tett, hogy a jövő évi költségvetési tervezetben szereplő jelentős megszigorítások kész bukást jelentenek a kormány számára. 

– Ez nehéz kérdés. A 2005-ös költségvetés egyfajta választóvíz lesz, mert az idén felhasználódtak az egyszeri, átmeneti jelleg? megtakarítások (például beruházások elhalasztása vagy felújítások megkurtítása), így jövőre valóságos költségvetési megtakarításra van szükség, melyek nem túl kifizetődők a választás előtt.

– A kormányátalakítás a jövő évi költségvetésre nézve nem jelent-e hátráltatást? Az idő szorításában nem sérül-e a már beharangozott adócsökkentési tervek kivitelezése, a költségvetés elkészítése, benyújtása, szavazási procedúrája?

– Nem az idő szorítása, hanem az eltökéltség vagy ennek a hiánya dönti el a kérdést. Nagyon kicsi a kormány mozgástere. Nem lehet olyan költségvetést készíteni jövőre, ahol egyszerre mérsékelhető a deficit, és hozható jelentős, érzékelhető adócsökkentés. Egyik adónem csökkenhet, de a másik emelkedik, és nyilván ez nem segít a népszerűség javításában. Abból indulok ki, hogy az adócsökkentés csak gesztus érték? lehet. Elképzelhető, hogy adóváltozások révén az alacsonyabb jövedelműek helyzete egy picit kedvezőbb pozícióba kerül a magasabb jövedelműek rovására, de ez inkább súlypontáthelyezést és nem érdemi változást jelent. 

Egyértelműen látszik, hogy a költségvetés, az adómódosítás tekintetében jelentős feszültség húzódik a koalíciós pártok között a szavazóbázisaik érdekeinek képviseletekor. Az MSZP elsősorban az alacsonyabb jövedelműek, a nyugdíjasok terheit szeretné csökkenteni – a vállalkozói réteg rovására. Az SZDSZ viszont az értelmiségiek, a szabadfoglalkozásúak, a magasabb beosztásúak pártjaként ezt nem engedi meg. Így tehát az adócsökkentés kérdése markánsan tetten érhető a jelenlegi kormányválságban. Azt pedig nehéz megmondani, milyen a pártok kompromisszumkészsége. Nem kizárt, hogy adó tekintetében minden marad a régiben. 

– A Wall Street Journal Europe úgy írt, hogy a kormányválság lassíthatja az euró bevezetését, és – más kelet-európai országokhoz hasonlóan – nem tudjuk a kitűzött időben, 2009-2010-ben bevezetni a közös valutát. Ön is ennyire drámainak látja a helyzetet?

– Tartok attól, hogy a belpolitikai torzsalkodások megnehezítik a határidő teljesítését, azonban, ha elég erős az elhatározás, akkor elegendő lesz az idő arra, hogy teljesíthessük a feltételeket. Nem azért érzek veszélyt, hogy kicsúszunk az időből, hanem azért, hogy gyengülhet a szándék a kitűzött terv teljesítésére, hiszen a feltételek teljesítése érdekében hozott intézkedések jórészt politikai döntések. A 2006 utáni kormány elemi érdekének kell lennie, hogy sikerüljön az euró bevezetése. Ha jól belegondolunk azonban, a pártoknak nem érdekük az euróövezethez való csatlakozás, mert ez szűkíti a mozgásterüket. Tehát egyfajta ellentmondás feszül, és félő, hogy a pártok nem lépnek túl ezen a ponton.

Olvasson tovább: