Kereső toggle

Multik az arab félszigeten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelmi távlatokban is egyedülálló döntés született a napokban Szaúd-Arábiában. Ali al-Nuaimi, olajügyi miniszter kétmilliárd dolláros szerződést írt alá a Royal Dutch/Shellel és a Total olajipari óriáscégekkel. A megállapodás értelmében lehetőség nyílt a nyugati világ mamutcégeinek a szaúdi olajkincsek kitermelésére. Ez a privatizációs nyitás azonban nem visszavonhatatlan, hiszen a szerződés "csupán" 25 évre szól. 



Olajminiszterek találkozóján Ali al-Nuaimi (balról). Úttörő a csapatban Fotó: Reuters

A megállapodásban az szerepel, hogy a két vállalatóriás 210 ezer négyzetkilométeren kap földgázkitermeléshez való jogot az ország déli részén, Rub al-Khali térségében. Ezzel a két olajtársaság elsőként vetheti meg lábát a világ legnagyobb szénhidrogén-tartalékaival rendelkező országban. A szerződés értelmében az új konzorciumban a Shellnek 40, a Totalnak és az Aramco szaúdi nemzeti olajtársaságnak 30-30 százalékos részesedése lesz. 

A királyságon belül ugyan sokan ellenzik az állami monopólium megszüntetését és azt, hogy az állam által eddig szigorúan ellenőrzött szaúd-arábiai földgázkitermelésben mostantól külföldi olajtársaságok is szerephez juthatnak, de ennek ellenére a szaúdi vezetés további újabb multinacionális cégek megjelenését reméli, hiszen a beruházásaikból származó bevétel új lendületet ad az iparosodásnak, a gazdaság fejlődésének. Ali al-Nuaimi maga is úgy fogalmazott, ez csak az első lépés, amit reményei szerint egész sor megállapodás követ majd. A Shell-Total szerződést a szaúdi milliárdos, Prince Alwaleed bin Talal, a király egy befolyásos unokafivére "jelzésérték? befektetésnek" nevezte, véleménye szerint "elszalasztanánk egy nagy lehetőséget, ha nem vonzanánk külföldi befektetőket, amelyek további dollármilliárdokat hoznak az országba". 

A Saudi Commerce and Economic Review szerint a multik jelenléte ugyan többlettételt jelent az országnak, de ezzel együtt új kihívást is hoz, mivel növekedni fog a verseny az itthoni és a külföldi befektetők között.

Érdemes tudni, hogy a szaúdi külkereskedelem egyedülálló abban a tekintetben, hogy az exportból származó bevételei kétszeresen meghaladják az importért fizetett kiadásait, ráadásul ez a kereskedelmi többlet évről évre növekszik. (Szaúd-Arábia a legnagyobb
kőolaj-kitermelő és -exportáló ország a világon.) A legutóbbi, 2002-es hivatalos felmérés szerint 25 százalékos növekményt mutatott az előző évhez képest, míg a világ országainak külkereskedelmi egyenlegei átlagosan 2,7 százalékos deficitet mutatnak. Ebben nyilvánvaló az ország legfőbb természeti kincsének, az olajnak a szerepe, amely meghatározó tényező a világpiaci árak alakulásában. A gazdasági elemzők egészséges növekedést jeleztek előre 2004-re is, a privatizációs nyitás pedig hozzásegítheti az országot a modernizációhoz. 

Ambivalencia-politika

A privatizációs hajlandóság, a globalizáció előtti ajtónyitás szokatlan lépésnek tűnhet az arab államtól. Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok kétarcú viszonya sok megfigyelőt bíráló hangvételre sarkall. Amíg ugyanis az USA harcot folytat a terrorizmus ellen, addig a szaúdi "térfelet" érintetlenül hagyja. Közismertek ugyanis azok a szaúdi, úgynevezett karitatív célokat szolgáló alapítványok, jótékonysági szervezetek, amelyeken keresztül tisztára mossák a terrorcselekményeket és magát a terrorszervezetek működését szolgáló összegeket. A szaúdi félszigeten működő bankok gyakorlatilag áttekinthetetlenek, ellenőrizhetetlenek, amely tovább erősíti a pénzmosás lehetőségét, illetve gyanúját, ezek felszámolására azonban nem tett eddig lépéseket a szaúdi kormányzat, s az Egyesült Államok sem fogalmazott meg bíráló vagy sürgető üzenetet. Az USA magatartását több elemző is képmutatással vádolja, úgy vélik, az a tény, hogy Szaúd-Arábia a két iraki háborúban Amerika-barát magatartást tanúsított, arra ösztönzi az Államokat, hogy szemet hunyjon a szaúdi valóság felett.

Olvasson tovább: