Kereső toggle

Az álláskeresés nehéz ügy

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Sattler Katalinnal, a Smaroglay és Tóth Személyzeti Tanácsadó Iroda senior tanácsadójával

– Tapasztalata szerint melyek azok a területek, ahol könnyebb friss diplomával, szakmai gyakorlat nélkül elhelyezkedni? 

– Úgy gondolom, hogy bizonyos műszaki diplomával, például mérnökök, informatikusok, gépészek szakmai gyakorlat nélkül könnyebben el tudnak helyezkedni, természetesen minden esetben használható nyelvtudást feltételezve. Nem véletlenül, hiszen ezek azok a területek, ahol elsősorban nem a szakmai tapasztalat az érték, mint például egy marketingesnél, hanem az egyetemen megszerzett friss tudás. A nyelvtudás minden esetben kiemelten fontos, hiszen a multiknál a belső kommunikáció idegen nyelven, többnyire angolul zajlik. Itt nem feltétlenül a nyelvvizsga a fontos, hanem a társalgási szint? nyelvtudás. Gyakran még az interjúk sem magyarul zajlanak. A tapasztalat az, hogy manapság a műegyetemen diplomázók könnyebben helyezkednek el, mint a közgázon végzők. Akik a közgázon vagy gazdasági főiskolákon végeznek, azért helyezkednek el nehezen, mert ezeknél a szakmáknál – például az értékesítés, a marketing, és némely pénzügyi területen is –, sokkal hosszabb időt vesz igénybe a betanítás, a "beszoktatás". Több hónap, sőt akár 1-2 év is szükséges ahhoz, hogy a friss dolgozók elsajátítsák a cég filozófiáját, működését, az elvárt munkastílust, a cégen belüli együttműködést az egyes részlegek, a logisztika, a marketing, a pénzügy között, vagy éppen azt, hogy hogyan jut ki egy termék a piacra. Sok cég pedig egyszerűen sajnálja azt az időt, míg megértik, megtanulják a belső folyamatokat. Tapasztalatból tudom, hogy kézzel fogható a különbség az abszolút kezdő és a között, aki már egy-két évet dolgozott ilyen munkahelyen.

– Mit javasol azoknak a fiataloknak, akik diplomával a kezükben keresik a helyüket?

– Szerintem jó, ha már egyetemistaként egy rövid ideig elhelyezkedik valamelyik nagyvállalatnál. Egyrészt azért, mert ezt utána referenciaként jól el tudják adni, másrészt azért, mert megtanulják ezeknek a nagyvállalatoknak a belső működését, elvárásait.

– Elég lehet az is, ha szorgalmi időszakban félidőben vagy a nyári szünetben munkát vállalnak, vagy érdemesebb kihagyni egy évet és utána letenni az államvizsgát?

– Általában a diplomához szükséges féléves szakmai gyakorlat, s ha ezt értelmesen töltik el, már érték lehet a jövőre nézve, mert el is lehet adni a későbbi állásinterjúkon. Ha pedig adódik egy jó munkalehetőség, akkor járható útnak tartom a halasztást is, mert szerintem érdemes megragadni a jó lehetőségeket. Nem egy olyan embert ismerek, aki úgy helyezkedett el, hogy jól kihasználta a szakmai gyakorlatot, és később annál a cégnél véglegesítették. Ha megismertek, megkedveltek egy jól dolgozó fiatalt, akkor sok cég alkalmazza őket. Nap mint nap szembesülök azzal, mennyire preferálják a vállalatok azt, ha már néhány éves szakmai gyakorlattal érkezik a jelentkező.

– Ha eltekintünk a multiktól, és kisebb vagy nagyobb, de magyar tulajdonú cégeket vizsgálunk, hasonló elvárásokkal találkozunk?

– Erre a szférára kisebb a rálátásom, de annyi bizonyos, hogy vállalati kultúrák között nagyon nagy a különbség, s a fiatal későbbi elhelyezkedési esélyét befolyásolhatja, hogy ki milyen fajta kultúrát szívott magába.

– Arra céloz, hogy nem járunk jól, ha nem olyan jó nev? cégnél kezdünk dolgozni?

– Abszolút erre gondoltam. Zongorázni lehet a különbséget. Ha egy bizonyos vállalatnál megszokott egy fajta tevékenységet, gyakran szöges ellentétben áll a nemzetközi szokásokkal. Olyan nagy lehet a különbség, mint a között a két pedagógus között, ahol az egyik csak magántanítványokkal foglalkozik, a másik pedig iskolában tanít – pedig mindkettő pedagógus, elvileg. 

– Gyakran hallani azt, hogy gazdasági főiskolai végzettséggel rendelkezők jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint azok, akik közgazdasági egyetemet végeztek. Ezt Ön mennyire tudja alátámasztani?

– Én ezt nem tapasztalom, szerintem nem ez a döntő kérdés.

– Ön szerint melyik a célravezetőbb út annak a friss diplomásnak a számára, aki hosszabb ideig sikertelenül keres munkát: szerezzen egy másik diplomát, tanuljon meg egy újabb nyelvet, vagy helyezkedjen el inkább átmenetinek tekinthető munkahelyen?

– Először azt tanácsolom, semmiképpen ne veszítsék el a türelmüket, az álláskeresés nagyon nehéz dolog. Gyakran tanácsot kérnek tőlem az ismerőseim, és amikor átgondoljuk a helyzetet, odajutunk, hogy legalább száz helyre el kell küldeni az önéletrajzot. Nem túlzok, ez egy teljesen átlagos szám. Ma már jóval
könnyebb helyzetben vannak a fiatalok, hiszen interneten keresztül olcsón és gyorsan lehet levelezni. Friss diplomásoknak biztosan nem a továbbtanulást javaslom. Jobbnak tartom, ha megpróbál elhelyezkedni, és azon a helyen rájönni, mihez ért jobban, milyen irányba mozduljon el, és azon a területen továbbtanulni, posztgraduális képzést szerezni. Abban az esetben sokkal értékesebb a diplomája, ha specializálódik. Szerintem még akkor is jobb elfogadni egy állásajánlatot, ha nem a legtökéletesebb, mert a túl hosszú várakozás nincs jó hatással a lélekre, és a munkaadók is jobb néven veszik, ha munkahelyről pályáznak. Persze az állandó továbbállást sem ajánlanám, hiszen ez rossz fényt vet egy idő után, előbb-utóbb ki kell kötni valahol, legalább három-négy évig ott maradni. 

– Tapasztalata szerint, hogyan "vizsgáznak" a pályázók az interjúk során? Mennyire felkészültek az önéletrajzírásból, a kommunikációból, az öltözködésből?

– Sajnos abszolút nem felkészültek. Leginkább életrajzírásban jók, de a kommunikáció vagy az öltözködés területén ez nem mondható el. Az öltözködés bizonyos pozícióban meghatározó lehet. Nem vehető például rossz néven, ha rendszergazda állásra farmerban jelenik meg a pályázó, de például ezt nem engedheti meg az, aki üzletkötői munkára jelentkezik. Hölgyeknél például a miniszoknya egyáltalán nem szerencsés. Sok rossz tapasztalatom van a viselkedés, a kommunikáció területén. Például nem szerencsés a tegeződés akkor, ha a felvételiztető magázódik. Általánosságban elmondható, hogy nem tudják magukat eladni, nem tudják meggyőzni a munkaadót, miért őket válasszák. Például, ha állásinterjún megkérdezzük őket, mire kíváncsiak a vállalattal kapcsolatban, ilyeneket kérdeznek: kiadják-e az ebédidőt, vagy van-e túlóra, stb. Rendszeresen a saját szempontjukból kérdeznek, de nem gondolkodnak a velük szemben ülő, a vállalatot képviselő fejével. Ha ilyeneket kérdeznének: milyen a cég piaci helyzete, kik a konkurensek, milyen érdemleges előrelépések történtek a cég történetében az elmúlt években, akkor azt mondom, igen, őt valóban a munka, a szakma érdekli. Mindjárt más lenne a kép.

Olvasson tovább: