Kereső toggle

Iszapbirkózás a világhatalomért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb világkereskedelmi csúcstalálkozó – újabb rendbontások, ismételten kudarcba fulladt tárgyalások. Mindez a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) a mexikói Cancunban megrendezett idei csúcstalálkozójának mérlege is lehetne, ami már-már menetrendszer? történet az 1998-as seattle-i konferencia óta. A híradásokból leginkább az utcai rendbontások, a demonstrációk jönnek le, de keveset tudunk arról, mi történik a tárgyalóteremben, s főként arról, milyen összefüggés van a kettő között. A cancuni csúcs (is) kudarcba fulladt, s nemcsak az utcai rendbontások, garázdaságok és a demonstratív célból elkövetett öngyilkosság miatt, hanem a tárgyalók céljainak meghiúsulása miatt is. Mint Farkas Péter kutató lapunknak elmondta, e jelenségek mögött nem unatkozó anarchisták akciói, hanem nagyon jól szervezett, erős szellemi háttérrel rendelkező, világméretű mozgalom húzódik meg, amely lényegesen nagyobb horderejű, mint a 68-as diáklázadás volt.



Antiglobalista plakát előtt egy mexikói munkás. Nagy étvágyúak Fotó: Reuters 

A meseszép mexikói tengerparti városban, Cancunban nemcsak a világkereskedelmet irányítók, hanem a globalizáció negatív következményeit ellenzők széles tábora is összegyűlt a hétvégén. Amíg a tárgyalóasztalok mellett a fejlett és a fejlődő országok képviselői ütköztették a véleményeiket, addig az utcán látványos és hangos tüntetések, demonstrációk zajlottak egy világméretű szolidaritást kifejező megmozdulás kíséretében. De mi is lehet a háttérben? A már lassan megszokott és elmaradhatatlan, látványos utcai kísérőjelenségek nem elszigetelt kezdeményezések, közös szellemi tőről fakadnak a tárgyalóteremben a fejlődő országok képviselőinek törekvéseivel. A 90-es években kibontakozó világszociális mozgalmak a Seattle-ben megrendezett 98-as csúcstalálkozóra értek be, amikor a világ tudtára hozták, elérkezett az idő a globalizmus irányának és haladásának megváltoztatására, a szegény országok érdekeinek érvényesítésére. Mint Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa lapunknak elmondta, a cancuni konferencián a fejlődő országok újra erőteljesen képviselték az érdekeiket, igyekeztek kedvező alkupozíciót kiharcolni. Az egyik ütközőpont, amelyet a fejlett országok képviselnek, a fejlődő országokban az eddig állami kézben levő szolgáltatások (mint például a víz-, az áram- stb. ellátás, az egészségügy, az oktatás) liberalizálásának, azaz privatizációjának a megnyitása a fejlett országok vállalatai számára. A fejlődő országok viszont a fejlett országok agrártámogatási rendszerét szeretnék drasztikusan csökkenteni, hiszen a szegényebb államok mezőgazdasági termelői versenyhátrányba kerülnek a támogatások miatt alacsonyabb árakat produkálni képes nyugati termékekkel szemben. A két fél közül – eddig legalább is – egyik sem engedett, s emiatt végleg elveszni látszik a tavalyi csúcstalálkozón, Dohában elhatározott cél: a szolgáltatások liberalizációjának jövő év végéig való megvalósulása, de ha késéssel is, minden bizonnyal folytatódnak a tárgyalások. Mivel a fejlődő országok sok szálon függnek a fejlett országoktól, vélhetően előbb vagy utóbb rá lesznek kényszerítve arra, hogy liberalizálják szolgáltatásaikat – érvelt Farkas Péter. 

A kutató szerint Seattle-ben elkezdődött folyamat azért is történelmi fontosságú, mert a globalizáció korában először emeltek hangot fejlődő országok szervezett formában, hogy álláspontjuknak hangot adjanak, és saját érdekeiket is érvényesítsék az őket is érintő folyamatokban. Farkas szerint a fejlődő országok teljes joggal vetik fel a kérdést, miért liberalizáljanak ott, ahol gyengébb a teljesítményük, s emiatt munkahelyek szűnjenek meg, szektorok épüljenek le, és ez a munkanélküliség növekedését vonja maga után, miközben erősségüket, a mezőgazdaságot hátrány éri. Emberek százmillióinak sorsa függ a tárgyalások sikerétől. Talán ezért sem meglepő a határozott fellépés, s a cancuni csúcs kudarca láttán az sem, hogy létrehozták a fejlődő országok közös érdekérvényesítő szervezetét, a G21-et, melynek tagjai többek között Kína, India, Brazília, amelyek az emberiség létszámának felét képviselik. 

A globalizmus persze tovább folytatódik, s minden bizonnyal a két tábor közötti "iszapbirkózás" is, aminek mi is tanúi lehetünk a következő csúcstalálkozókat figyelemmel kísérve.

Olvasson tovább: