Kereső toggle

A svédek miatt fáj a brüsszeliek feje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az infláció kúszik felfelé, a munkanélküliség növekszik, a gazdasági növekedés viszont lassul. Ez a három fő tendencia jellemzi az Európai Unió és ezen belül a gazdaságilag legerősebb államokat tömörítő eurózóna országait is. A helyzet jelenleg ott tart, hogy az unió három gazdasági szuperhatalma, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia arra készül, hogy gazdasági tengelyt alkotva átszabják az unió szigorú gazdasági követelményeit, mivel azokat maguk sem képesek teljesíteni. Eközben a svédországi, eurót elutasító népszavazás számos félelmet váltott ki, még a stabilitási paktumból való kilépés is felmerülhet.

A svéd fiaskót nehezen emésztik meg a brüsszeli bürokraták, és a Financial Times szerint az EU új alkotmányának a megszavaztatása is kérdéseket vet fel. A lap szerint Brüsszel és a többi tagállam azt latolgatják, milyen mértékben volt a svéd "nem" az egész európai integrációs folyamattal szembeni bizalmatlanság kifejezése. Egyre többen fogalmazzák meg azt a véleményt, hogy nem lesz "sima játszma" az új európai alkotmány elfogadtatása a tagállamokkal, az esetleges kudarc pedig súlyos következményekkel járna. Előfordulhat, hogy többször is ki kell majd írni a szavazást, mire "igen" lesz a többség válasza, ha pedig ez sem lenne elegendő, egy újabb népszavazás már az unióból való kilépést célozná meg – írta a lap. Svédországban a tizennégy százalékos fölényt megszerzett eurót elutasító tábor most felbátorodva már felvetette az európai stabilitási paktumból való kilépés szükségességét. Henrik Dahlson, az euróellenes kampány egyik vezéralakja szerint racionális volt a svéd többség döntése, mert nem akarnak a gazdasági recesszió szélén menetelő monetáris unióhoz csatlakozni. "Svédországnak jó a valutaunió határain kívül is!" – mondta. A svédek mellett Nagy-Britannia és Dánia is úgy döntött, hogy nem cseréli le a saját valutáját az euróra. (A jövő májusban csatlakozó országok ugyanakkor nagyon szeretnék ezt a cserét végrehajtani, de – ahogy a Financial Times figyelmeztet – a túlságosan magas költségvetési hiány miatt ez 2009-ig sőt 2010-ig nem reális. Ezeknek az országoknak arra kellene felhasználniuk az addig rendelkezésre álló időt, hogy saját házuk táját tegyék rendbe – tanácsol a lap –, szükséges gazdasági reformokat végrehajtani, a deficitet csökkenteni.) 

A Der Spiegel befolyásos német magazin más feszültségforrásról számol be. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia egy úgynevezett "ipariország-koalíciót" terveznek létrehozni, amely a multinacionális konszernek gazdasági érdekeiért lobbizna. Brüsszel természetesen nem nézi jó szemmel az új törekvést, a hármak viszont azzal érvelnek, hogy a gazdasági erejükhöz képest jelenleg kisebb súllyal szerepelnek a döntéshozatalban. (Az uniós GDP közel 60 százalékát állítják elő, ezzel szemben a lakosság alapján meghatározott szavazati súlyuk a döntéshozatalban csupán 30 százalék körül van. Amennyiben a fejlett ipari országok gazdasági súlyuknak megfelelően elérik céljukat, ez a szegényebb uniós államok érdeksérelmével járhat együtt, ezért várhatóan nem lesz könny? végigvinni szándékukat a brüsszeli döntési mechanizmusok megváltoztatására.)

Németország és Franciaország külön szövetséget is kötött, amit inkább a sorsközösség és nem feltétlenül az egymás iránti elkötelezettség formált. Mindkét tagállam túllépi ugyanis az Európai Unió stabilitási paktumában még a németek vezetésével meghatározott költségvetési deficit határát, ami a jelenlegi szabályozás értelmében szigorú büntetéseket (3-4 milliárd eurós bírságot) vonhat maga után. Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök most azért küzdenek, hogy elkerülhessék a büntetést, és ezt a szabályok lazításával kívánják elérni. A kisebb tagállamok, Hollandia, Írország és Ausztria fel vannak háborodva, hiszen ha ők szegnék meg a szabályokat, számukra nem lenne pardon. A németek és a franciák valószínűleg könnyedén végigviszik majd az akaratukat, hiszen fél Európa már így is mellettük van, ráadásul az Európai Központi Bank (EKB) új elnöke a Wim Duisenberget váltó francia Jean-Claude Trichet lesz. A kérdés inkább az, ha Franciaország három évet kér az egyszázalékos túlköltekezés ledolgozásához, akkor Magyarországnak mennyi időre lesz szüksége a több mint ötszázalékos többlet lemetszéséhez.

Olvasson tovább: