A frankfurti "Eurótorony" 36. emeletén összeült az Európai Központi Bank
(EKB) 17 tagállama, hogy húsbavágó kérdésről, a banki kamatlábak emeléséről döntsön.
Az EKB a kamatemelés inflációfékező hatásához kénytelen nyúlni, (25 bázisponttal
4,5%-ra emelte az irányadó kamatlábat) ugyanis a gyenge euró, valamint az emelkedő
olajárak a vártnál nagyobb inflációt gerjesztenek az unió legfejlettebb államait tömörítő
eurólanden belül.
A Financial Times gazdasági elemzői szerint óvatosan kell bánni a kamatemeléssel,
mert a túlzott mértéke megbéníthatja azt a növekedési folyamatot, ami már eddig is
elmaradt az Egyesült Államokétól, ráadásul lehetséges, hogy középtávon az euró
árfolyamának befagyásához vezet.
Ebben az évben az eurózóna országai nagyon erős exportnövekedést könyvelhettek el,
hála a világpiac, elsősorban az USA nagy felvevőképességének, valamint a közös
európai pénz gyengélkedésének. Az Európai Bizottság szerdán bejelentette, hogy az
eurózóna termelékenységi költségei az USA-hoz viszonyítva 1985 óta a legversenyképesebbek
voltak. Példának okáért a Mercedes-Benz 18 százalékkal, a Volkswagen 20 százalékkal
tudta növelni tengerentúli eladásait.
A gyenge euró exportnövelő hatása azonban csak az érem egyik oldala. A másik oldalon
az importköltségek viszont növekedtek, ezt tetézte a kőolajár-robbanás, amivel igazából
senki nem számolt. Az unión belül egyébként igen alacsony az infláció, különösen
az eurózónában, átlag 2,4 százalék, ami egy kelet-európai gazdaság számára
szinte elérhetetlenül szép, Nyugat-Európában azonban már a fél százalékos inflációnövekedés
is aggodalmakat kelt. Az EKB mindenképp 2 százalék alatt akarja tartani az inflációt,
hogy közben az "export boom" ne szűnjön meg. Ez komoly dilemma elé állítja a
szakembereket. Az eurózóna gazdasági növekedése jelenleg 3,5 százalékos, amit már
az USA gazdasági növekedésének lassulása is megállíthat, hiszen ezáltal lecsökkenne
a tengerentúli importigény. Ha ez bekövetkezik csak a nyugat-európai belső fogyasztás
drasztikus emelkedése mellett tartható fenn a jelenlegi növekedés. Az eurózóna
gazdaságilag akkor kerül biztonságba, ha az export által gerjesztett növekedés a
belső
fogyasztás által gerjesztett növekedésbe tud átfordulni. Hollandia, Spanyolország és
Franciaország már egész erőteljes belső fogyasztásnövekedésen ment át, és a
szakemberek most a németek és az olaszok felzárkózását várják. Az emelkedő banki
kamatok viszont inkább a megtakarításra és nem a fogyasztásra ösztönzik az
embereket, ezért az "EKB-nak borotvaélen kell táncolnia" – mondta Luigi
Buttiglione, a Deutsche Bank közgazdász-elemzője. Ha a magas betéti kamatok elveszik
az emberek vásárlási kedvét, és inkább spórolni kezdenek, akkor az európai fellendülés
megtorpan, és az euró méginkább meggyengül a dollárral szemben. Ebben az esetben a
gyenge uniós fizetőeszköz problémáját tetézni fogja a gazdasági növekedés
lelassulása is – jegyezte meg Buttiglione úr.
A piac máris bizonyos fékező erők jelenlétét jelzi az európai uniós gazdaságban.
Különösen Németországban, amely egyértelműen az unió gazdasági húzóerejét
jelenti, ezért az ottani megtorpanás az egész régióra kihat. A hazai export döntő többsége
például az EU-ban talál gazdára, ezért a magyar gazdaságot is érzékenyen érintik
az unió inflációs kilátásai. Mindenesetre a legtöbb gazdasági elemző szerint az
euró bizonytalan árfolyama, az emelkedő infláció és a növekedés megtorpanásának
veszélye elengedhetetlenné teszi az európai gazdaság átfogó szerkezeti reformját.
2000. 09. 02. (IV/36)
