Kereső toggle

Munkastílus magyar módra

Évente 106 munkanap vész kárba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Ha munkakedvem támadna, leülök egy csöndes sarokba és megvárom, amíg elmúlik"
– volt hallható a hangzatos, sőt szellemes megállapítás az egykori szocialista
munkahelyeken. A nép ilyetén módon igencsak messze jutott a szellemi atyák megállapításától:
"A munka nemesít". A munkamorál és a kötelező nyolc óra kitöltése külön képességet
fejlesztett ki a kommunizmus felé lépegető tömegben, leleményességet és hosszútűrést
kívánva tőlük. A rendszerváltás elsodorta a teljes foglalkoztatottságot, a
munkahelyi kommunákat, és az ábrándokhoz szokott magyar lélekre rázúdult a
kapitalizmus, annak munkamoráljával, elvárásaival – de nem a fizetéseivel. Vajon tíz
évvel később mivé vált az egykori langyos munkamorál, mit hoz ki a magyar munkásból
a hétköznapi kapitalizmus?



A multik már megkövetelik a munkaidő teljes kihasználását

A rendszerváltás egyszerre szétpukkasztotta azt az álmos érát, amiben évtizedekig
bolyongtak a kelet-európai polgárok. Az első néhány évben kemény pofonokat osztott
a nagybetűs Élet azoknak, akik éppen akkor rossz helyen voltak, vagy rossz szakmában
tevékenykedtek. A zűrzavar sokaknak jól jött, ám százezrek kerültek partra. Sőt
egy friss elemzés szerint, amelyet az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontja
jelentetett meg, több százezren vonultak vissza a munkaerőpiacról különböző kudarcélmények
miatt, s adták fel végleg az álláskeresést.

Az új munkahelyek végül is Nyugatról jöttek, s ez két részre osztotta a munkaképes
lakosságot. A többség felzárkózott, alkalmazkodott az új stílushoz, a másik rész
szinte reménytelenül esélytelenné vált.

A Munka Törvénykönyve heti 40 órát szab meg a ledolgozható időtartamra, azonban a
munkavállalók kétharmada ennél több órát dolgozik, sőt 40 ezren 70 órát is
dolgoznak egy héten (ez 14 óra egy nap). Bármilyen meglepő, a nyugat-európai átlaghoz
képest nem dolgozunk keveset, sőt. A brit, a német, a svájci munkásnál – a
hivatalos adatok szerint – több órát dolgozik a magyar. A svájci kollegánál pedig
204 órával többet dolgozott egy hazánkfia tavaly. Hollandiában és Franciaországban
hivatalosan 35 óra a maximális munkaidő. Egy mexikói azonban 95, egy egyesült államokbeli
pedig 174 órával dolgozik többet a magyar átlagnál.

A mennyiség azonban korántsem minden. A Czipin & Partner termelékenységi tanácsadó
cég felmérése szerint ugyanis a magyar vállalatok tartalékai távolról sincsenek
kihasználva: évente 106 munkanap vész kárba elsősorban a munkaszervezés hiányosságai
miatt. Ha azt vesszük alapul, hogy a meglevő munkaerőben rejlő lehetőségek 85 százalékát
tudja kiaknázni egy cég, még mindig 32 százalék, azaz 72 munkanap marad kihasználatlanul
egy évben. A trend azonban biztató: az elmúlt évhez képest a vállalatok átlagos
termelékenység-növekedése megközelítette a 13 százalékot – jelzi a Szonda Ipsos
felmérése.

Poleszák Györgyné, a Fejér Megyei Munkaügyi Központ pszichológiai szakszolgálatának
vezetője szerint a szocialista munkamorál megváltozott. Egyrészt a szűkös anyagi körülmények
következtében fellépő szükségszerűség miatt, illetve azért, mert igényessé váltunk.
Elérhetővé váltak a javak, és ezért a fogyasztó áldozatot vállal. A másik ok az,
hogy az új stílushoz való alkalmazkodás során rájöttünk, hogy jó dolgozni, eredményeket,
sikereket elérni, produkálni, kreatív munkát folytatni. A tapasztalat szerint az, aki
feszesebb tempóban dolgozik, és valami ok miatt elveszíti a munkahelyét, nem megy el
alacsonyabb elvárású helyre, mert megszokta a magas teljesítményt, és ez önértékelést,
egyfajta beteljesedési élményt, kiugrási lehetőséget nyújt neki. "Pszichológusként
ennek örülök – mondta Poleszákné –, de a megélhetésért, az életszínvonalért
folytatott kemény harc, sajnos, nagyon sok kimerült, kiégett, elfáradt embert produkál.
Ez hosszú távon nem jó, hiszen nemcsak a családtól, hanem önmagától is elidegeníti
az embert: elszegényíti, leszűkíti a személyiséget, miközben pénzorientálttá
teszi."

Bár a nyugati országokban is sokat dolgoznak az emberek, ott nemcsak a munkakultúra,
hanem a pihenés kultúrája is kialakult. Ha nálunk is meg lehetne élni 8-9 óra munkából,
valószínűleg másként töltenénk el a szabadidőt. Egészen más kérdés az, hogy a
ledolgozott órák milyen életszínvonalat tesznek lehetővé, s az is, hogy a
tulajdonosok a munkavégzés fejében milyen egyéb juttatásokat biztosítanak a dolgozóiknak.
A családi üdültetésről, ingyen sportolási lehetőségről, részvényjuttatásról
stb. pedig mélyen hallgatnak a hazánkban is működő külföldi tulajdonú vállalatok.


A hazai vállalkozók is gyakran kihasználják az emberek szükségét és törekvését,
főleg a magas munkanélküliséggel küszködő térségekben minimálbérhez közeli
fizetést szabnak meg. Simkó János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ
igazgató-helyettese szerint ezért a fizetésért nem lehet jó munkát elvárni. Mivel a
térségben 20 százalékos a munkanélküliségi ráta (a szlovák határ mentén eléri
a 30 százalékot is), sokan ezért a bérért is hajlandók dolgozni. Sokan azonban nem.
Simkó szerint azok, akik inkább a 10-15 ezer forintos segélyt, és emellett az alkalmi
munkát választják, elszoknak a munkától, s ez után nehéz rávenni őket arra, hogy
újra rendszeres munkát vállaljanak. A munkaügyi központ tréningekkel, átképzésekkel
próbálkozik, de sokan esélytelenekké váltak. Ezzel párhuzamosan nő a térségben az
alkoholizmus, a megélhetési lopás, a bűnözés. Azok a nagyvállalatok viszont
(amerikai, japán, német cégek), amelyek a megyében telepedtek le, többnyire meg
vannak elégedve a magyar munkamorállal, a hozzáállással.

Olvasson tovább: