Kereső toggle

Lépésváltás a világkereskedelemben

Seattle-i csata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szó szerint ostromállapotot hozott létre az az 50 ezres tömeg, amely a
hippikorszakot felidéző demonstrációt, zavargást okozott az USA tizedik legnagyobb városában,
Seattle-ben, ahová a világ vezető gazdasági miniszterei azért gyűltek öszsze, hogy
lerakják a következő évezred kereskedelmi útjának alapjait. Sem a kereskedelmi Világszervezet
(WTO) eddigi ülésein, sem az utóbbi négy évtizedben nem volt arra példa, hogy gumilövedékek,
könnygázgránátok, különleges alakulatok bevetésével, kijárási tilalom bevezetésével
védekezzen az amerikai hatóság a rendbontók ellen. A sajtó "seattle-i csatának"
nevezte el az eseményeket. A nehezen előkészített és viharossá vált találkozó
sikeres kimenetelét azonban nemcsak a lázongók hiúsíthatják meg, hanem a felek ellenérdekeltsége
és makacssága is.



Tüntetéssorozat és anarchia a konferencia helyszínén. Antikapitalista indulatok
    Fotó: MTI

A csúcstalálkozóra mindkét fél hónapokkal ezelőtt elkezdte a felkészülést. A
tüntetők fő szervezői jó előre figyelmeztettek: az évszázad legnagyobb tüntetésére
készülnek. A látványos, a világsajtó figyelmét felkeltő, szélsőségektől sem
mentes akció jó szervezettségről és tudatosságról tett tanúbizonyságot. A radikális
környezet- és állatvédők, a technológiaellenes, a szakszervezeti és az anarchista
szerveződések aktivistái, sőt feministák, apácák és különböző vallási
csoportok is a szállodák fogságába kényszerítették a világ 135 országából érkezett
miniszterek egy részét, eltorlaszolták az utcákat, olyannyira, hogy nem tudták
megtartani a rendezvény ünnepélyes megnyitóját. A találkozó hatórás késéssel végül
is elkezdődött, de végig érzékelhető volt az utcákon randalírozó tömeg nyomásgyakorlása.
Az "utcai konferencia" résztvevőinek jelenlétét egyébként az íróasztal mögött
ülő delegáltak igyekeznek kihasználni érdekeik érvényesítésében.

Az utcai eseményeket a Public Citizen nev? szervezet készítette elő. Az 1971-ben alapított
és Washingtonban székelő érdekképviselet több mint 150 ezer támogatóval büszkélkedhet
az USA-ban, fő célkitűzése a fogyasztóvédelem, az egészséges életmód terjesztése
és a politikai korrupció elleni harc. Határozottan ellenáll a gyógyszer-, az
energiaipar és az autógyártó cégek lobbyjának. Kis költségvetéssel bír, és nem
fogad el sem a kormánytól, sem cégektől támogatást, mégis igen befolyásos
szervezet Amerika-szerte. A hívó szóra több mint száz országból érkezett aktivisták
először karnevál jellegűvé változtatták Seattle utcáit. Volt, aki tehénnek öltözött
be, és a barátai is tehénként bőgtek, így fejezve ki tiltakozásukat az amerikai
szarvasmarhák hormonkezelése ellen. A Public Citizen vezérszónoklatát a Sweet Honey
in the Rock nev? együttes folklór dalai színesítették. Szakszervezetek képviselői
a munkanormák megváltoztatásáért emeltek szót. A békés tüntetés akkor változott
"csatává", amikor egyes csoportok randalírozni kezdtek, kirakatokat törtek be,
mire a karhatalom, sőt különlegesen képzett osztagok kísérelték meg szétoszlatni
őket. Több mint ötszáz embert letartóztattak. A francia parasztok például odáig
merészkedtek, hogy megrohamoztak egy helyi McDonald\'s éttermet a génmanipulált élelmiszerek
elleni tiltakozásuk jeléül, majd Roquefort sajtot osztogattak, kifejezve az USA-val
szembeni ellenszenvüket sajtjuk importjának betiltása miatt. A környezet- és állatvédők
a delfinek és a tengeri teknősök védelmében tiltakoztak az USA rák- és
tonhalimportja ellen, amely felelős a pusztulásukért, illetve a papír és a fabútorok
vámcsökkenése ellen, amely felgyorsítja az erdők és a természet fokozott pusztítását.

A tüntetők fő kifogása a Kereskedelmi Világszervezet ellen az, hogy a WTO nem
demokratikus, és titokban szervezkedik, valamint olyan hatalmas üzleti érdekeltségek
befolyása alatt áll, amelyek kihasználják az olcsó munkaerőt, ráadásul hátrányos
helyzetbe hozzák a környezetüket védő és a kockázatos termékek importját korlátozó
államokat. Thea Lee, az AFL-CIO, Amerika legnagyobb szakszervezetének igazgatóhelyettese
szerint az eddigi szabadkereskedelem a munkaerő helyett a tőkét hozta domináns
szerepbe. Ennek eredményeképpen a munkahelyek a magasan megfizetett nyugati országokból
az alacsony bér? latin-amerikai és dél-kelet-ázsiai nemzetekbe helyeződtek át, ahol
a munkások jogai lényegesen kevésbé érvényesülnek. Han Shan, a Ruckus Society "WTO-akció"
szervezője azt mondja: az ő csoportja amerikai tanulókból, munkásokból és nyugdíjas
nénikékből áll. "Elegünk van az elhízott pénzügyminiszterekből és a WTO bürokratáiból,
akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan élnek az emberek valójában. Tömören szólva, az
egész Föld bolygóért aggódunk" – mondta.

Bár számos országból érkeztek tüntetők, a többség, mintegy 25-30 ezer fő mégis
amerikai szakszervezetek felhívására aktivizálódott. Hogy miért? Az USA-ban jelenleg
soha nem látott mértékben alacsony

a munkanélküliség, az olcsó termékdömping azonban sok amerikai munkahely megszűnését
eredményezheti. Jeffrey Schott, a washingtoni Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet
munkatársa szerint a tömeges megmozdulás fő oka, hogy sokan félnek a határokon beáramló,
olcsó konkurens termékektől.

A kereskedelem liberalizációjának hívei igyekeznek megvédeni a szervezetüket.
Szerintük közgazdasági számítások alapján előnyt jelent a világnak a WTO: ha a tárgyalások
eredményeként sikerülne a jelenlegi vámtarifákat felére csökkenteni, a globális
GDP fejenként 75 dollárral emelkedne évente.

A csúcstalálkozó körüli vihar az üléstermekben is dúl. Éles ellentétek feszülnek
ugyanis az USA és az EU, az USA és Japán között, valamint az említett országok és
az úgynevezett szegény államok között, ahol viszont erős a multinacionális cégek
jelenléte. Az EU kész gyengíteni az USA-t azzal, hogy támogatja a rendkívül szegény
országok érdekeit, azaz javasolja, hogy az innen érkező termékeket feltétel nélkül
vámmentesítsék. (Magyarország az EU bárkájában hajózik.) Ugyanakkor kiáll
amellett, hogy az USA hagyjon fel dömpingellenes politikájával, amely számára az olcsó
import elleni utolsó védelmet jelentené. Az USA ezzel szemben Ausztráliával és más
nagy élelmiszer-exportőrökkel az oldalán a tárgyalások fókuszába az EU agrártermelőinek
juttatott támogatások és exportszubvenciók megszüntetését szeretné helyezni. Ebbe
viszont az unió nem fog belemenni a terület multifunkcionális jellege miatt, mert a
parasztok kétharmadának helyzete ellehetetlenülne.

Lapzártánkkor még tart a csúcstalálkozó, nem született végleges állásfoglalás.
Annyi azonban elöljáróban is bizonyos, hogy az új évezredben nem lesz olyan könny?
dolga a gazdasági hatalmaknak (az USA-nak, az EU-nak vagy Japánnak), hiszen "felnőtté"
váltak az úgynevezett szegény országok, képesek jogaikat artikulálni. A XX. század
gazdasági urainak, egyfajta gyarmatosítóinak más eszközöket kell választaniuk a jövőben,
hiszen új szelek fújnak a világkereskedelem óceánján.

Olvasson tovább: