Kereső toggle

Dolgozni csak szépen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy magyar munkavállaló átlagosan egy év alatt még mindig csak negyedannyi értéket
képes előállítani, mint amerikai társai, és csak egyharmad annyit, mint a nyugat-európai
alkalmazottak – derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) napokban közzétett
jelentéséből. A világon a legproduktívabb munkavállalók az amerikaiak, de hozzátartozik
az igazsághoz, hogy időben ők dolgoznak a legtöbbet. Sőt munkaidejük évről-évre nő.
Figyelemre méltó azonban, hogy az egyre kevesebbet dolgozó japán és nyugat-európai
munkatársak produktivitása gyorsabban növekszik az amerikainál, bár termelékenységben
még jócskán le vannak maradva az USA-tól.

1997-ben a Központi statisztikai hivatal (KSH) adatai szerint egy magyar
foglalkoztatott 12 ezer 865 dollárnyi termelési értéket produkált, ezzel szemben az
amerikai munkavállalók 49 ezer 905 dollárnyit, ami a világ első helyezését jelenti.
Bár az európai uniós átlagtól eléggé el vagyunk maradva, némileg megnyugtató,
hogy a magyar munkavállalók teljesítménye folyamatosan, évente 2,2-4,7 százalékkal
nő.

Az ILO tanulmányából kiderül, hogy a világ első gazdaságában, az USA-ban egy-egy
foglalkoztatott 1966 órát töltött munkával 1997-ben. Az USA az egyetlen ország
ugyankkor, ahol a munkaidő nő: 1980 és 1997 között négy százalékkal emelkedett,
ezzel szemben a japánok 1980 óta csaknem 10 százalékkal kevesebbet dolgoznak. A
szigetország munkatermelékenységének növekedése mindennek ellenére gyorsabb, mint
az amerikai, s ugyanez mondható el a nyugat-európai országokról is, ahol azonban a
leglátványosabb a munkaidő csökkentése. Franciaországban például nemrég 35 órára
korlátozták a heti munkaidőt, és érdemes kiemelni, az 1997-ben legkevesebbet – mindössze
1399 órát dolgozó – norvégokat, vagy az 1552 órát dolgozó (ugyanakkor több, mint
1100 dollár termelékenységnövekedést produkáló) svédeket.

Az ILO vezérigazgatója, Juan Somavia kommentárjában elmondta, hogy sok egyéb mutató
mellett a ledolgozott órák száma nagyon fontos mutatója egy ország életminőségének.
A "szorgalmas munka haszna szemmel látható", ugyanakkor hozzá teszi, hogy "többet
dolgozni, nem jelenti azt, hogy jobban dolgozni".

A munka termelékenységét, azaz az adot idő alatt megtermelt értékeket növelni tudja
a magas képzettség, a fejlett technika, és a munkához való helyes viszony. Az adatok
azt igazolják, hogy azok a kultúrák tudják a legnagyobb fejlődést felmutatni,
(amerikai, brit, német, japán), ahol erős a feladatvégzési szükséglet, jellemezőek
a folyamatos célkitűzések, amelyek felölelik a magánéletben naponta elvégzendők és
elérendők listáját. Az úgynevezett "létezés-orientált kultúrákban", ahol az
emberek kevésbé feladatcentrikusak, ez negatív módon jelenik meg, mind a határidőknél,
az időbeosztásban, a tervezettséghez való viszonyulásban, a munkahelyi motiváltságban,
mind pedig a munka termelékenységében. A köztudottan erősen "létezés-orientált"
Latin-Amerika régióban – Chile és Kolumbia kivételével – az ILO szerint a termelékenység
az utóbbi két évtizedben enyhén csökkent. A termelékenység a legnagyobb növekedést
1980 és 1997 között Kínában (91%), és Hong-Kogban (91%) érte le, ahol a gyorsan
iparosodó országok közül a legtöbbet is dolgoznak Európában Írország (82%),
Finnország (54%), Svédország (39%), Dánia (34%), Spanyolország (38%), valamint
Nagy-Britannia (33%), és Belgium (33%) büszkélkedhet a legnagyobb munkatermelékenység-növekedéssel,
itt a tevékenység-orientáltság, a motiváltság, a tervezettség, a pontosság magas
szint? képzettséggel és fejlett technikával párosítva, úgy tűnik, még csökkenő
munkaidővel is nagyobb eredményt képes hozni.

Olvasson tovább: