Kereső toggle

Elfelejtkeztek Szerbiáról

Konferencia az európai Balkánért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tartós béke érdekében átfogó koncepciót kell
kialakítani a demokratikus kormányzásról, a gazdasági
növekedésrol és a biztonsági együttmuködésrol -
hangoztatta Martti Ahtisaari, az Európai Unió soros elnöki
tisztét betölto finn államfo a Balkán rendezésére
szolgáló konferenciát megnyitó beszédében.

A világ vezetoi a nagyívu konferencia szervezésekor
"elfelejtkeztek" Szerbiáról, ugyanis egyedül a
Szlobodan Milosevics vezette állam képviseloit nem hívták
meg. Sandy Berger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági
tanácsadója ezt az összejövetel legfontosabb elemének
nevezte, ami véleménye szerint azt is jelenti, hogy nem lesz
részese az újjáépítésnek, azaz lemarad a gazdasági
növekedés és a jobb életkörülmények lehetoségeirol.
Berger valószínusíti, hogy emiatt erosödik a belso
ellenállás Miloseviccsel szemben. "Mi támogatni fogjuk
azokat, akik a demokratikus rendszerért küzdenek
Szerbiában" - szögezte le.

A belgrádi kormánypártok éles bírálattal illették
Jugoszlávia mellozését, független közgazdászok viszont
Szerbia elszigetelodésének veszélyére figyelmeztetnek. Ivica
Dacsics, a Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök vezette
Szerbiai Szocialista Párt (SPS) szóvivoje egyenesen
"Délkelet-Európa, illetve Jugoszlávia szétverését
szolgáló paktumnak" nevezte a stabilitási szerzodést.
Mint mondta: országa nélkül nem létezik egységes
Délkelet-Európa, és cáfolta, hogy Jugoszlávia összeomlana a
nemzetközi pénzügyi támogatás nélkül.

Pedig a gazdasági élet továbbra is kaotikus képet mutat a
szétrombolt Koszovóban. Úgy tunik, hogy senkinek nem sietos a
dolog, pedig nem üzemel a posta, nincs telefon, nincsenek
újságok, de még nyitva tartó bankok sem. Rosszabb a helyzet,
mint a második világháború utáni Európában, akkor ugyanis
a harcok leállta után körülbelül két hét múlva Európa
nagy részén már elkezdodött a gazdaság talpra állítása.

A térség lakossága nagyon szkeptikusan fogadta a konferencia
hírét, nem hisznek abban, hogy a Balkán problémája csupán
kívülrol kezelheto lenne. Duska Juridics, egy független
boszniai televízió munkatársa szerint: "Illúzió azt
gondolni, hogy a tanácskozások megoldást hoznak. Valóban
segítségre van szükségünk, de a legtöbbet nekünk, itt
éloknek kell tennünk."

A tekintélyes Wirtschaftswoche címu német gazdasági
magazinnak nyilatkozó Nuri Bashota albán közgazdász szerint a
mezogazdaság sem állítható helyre egykönnyen, mivel az
állatok zöme elpusztult vagy elhajtották, a traktorok és az
ekék 80 százaléka hiányzik. Az élelmiszerek beszerzése
gyakorlatilag nyersanyagok és elektromos áram ellenében
történik. A villamos eromu az egyetlen gazdasági
létesítmény, ami muködik, ez is csak azért, mivel a KFOR
számára nélkülözhetetlen, így az eromu felügyeletét a
brit hadsereg végzi.

Egyébként június eleje óta mintegy 730 ezer menekült tért
vissza Koszovóba, és most igen gyorsan kell gondoskodni
számukra ivóvízrol, táplálékról, az alapveto
infrastruktúráról, egészségügyi ellátásról és nem
utolsósorban szállásról. Az Európai Bizottság adatai
szerint a tartományban 120 ezer lakás vált teljesen vagy
részben lakhatatlanná, és helyreállításuk mintegy 1,1
milliárd euróba kerül majd. A japánok lekörözték az
európaiakat: egy hétezer fo befogadására alkalmas, futheto
sátortábort rendeztek be, ami segíthet a hideg télben, de a
térség gondjai igazából megoldatlanok maradnak. A Balkán
nagy kérdése az, hogy az etnikai gyulölettel átitatott
régió számára a külso anyagi segítség elegendo-e az élet
normalizálásához.

Bosznia a példa

A konferencia szervezoi azt
hirdetik, hogy az összejövetel egyfajta útmutatás a térség
országainak a békéhez, a demokrácia megteremtéséhez és a
gazdasági reformokhoz vezeto úton. S mivel a polgárháborút
a daytoni megállapodással zárták le, a koszovói háború
befejezodésével Szarajevó mintaképül szolgálhat.



Sokan azonban óvnak attól, hogy így legyen,
mert igaz, hogy Boszniában nincs háború, de továbbra is eros
a megosztottság a bosnyák, a horvát és a szerb közösségek
között. Az etnikumok közötti egyensúlyt 32 ezer NATO-katona
vigyázza. A háború elotti 4,3 milliós lakosság fele még
mindig menekültként bolyong valahol Európában, vagy a világ
más tájain. A mély megosztottság miatt a muzulmán, horvát
és szerb közösségek csak fogcsikorgatva hajlandók az együttmuködésre.
Nemzetközi nyomásra született meg az egyesített ország új pénze,
rendszámtáblája, zászlaja és himnusza is. A béke letéteményese
azonban továbbra is az észak-atlanti szövetség irányította
nemzetközi hadero.

Jelei természetesen vannak annak az 5,1 milliárd dolláros segítségnek,
amelyet a nemzetközi szervezetek, intézmények a köztársaság
helyreállítására ígértek a polgárháború után. Utak, házak,
hidak épülnek, autók járnak az utakon, van üzemanyag, élelmiszer,
gáz és villany. Az átlagos fizetés azonban alig haladja meg a
havi 100 dollárt. A szerbek lakta területeken lévo házakon
meg is látszik a pénzhiány. A boszniai keményvonalas szerb
vezetok makacsul elutasítják Bosznia politikai integrációját
és a háborús bunösök kiadatását, pedig ez az elofeltétele
a külföldi újjáépítési segélyeknek.

A nyugatiakat kiábrándítja, hogy nem sikerült a keményvonalas
politikusok ellenállását megtörni, és elérni a menekültek
hazatérését. Az azonban, hogy Koszovóba ötvenezer katonát küldenek
a béke fenntartására, azt mutatja, hogy a boszniaihoz hasonló
módon igyekeznek békét teremteni. A daytoni megállapodás éppen
azért próbája a koszovói rendezésnek, mert ami muködik
Boszniában, az valószínuleg Koszovóban is megoldást
jelenthet.
(MTI)

Olvasson tovább: