Kereső toggle

Digitális feltámadás – Fordulóponton a CGI-technológia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Film színészek nélkül? Virtuális propaganda? Digitális hallucináció? – A fotórealisztikus animáció a jövőben színészeket támaszt fel, szörnnyé vagy szuperhőssé alakít minket, és egy új, groteszk világot rajzol körénk.

„A Miramount be akar téged szkennelni. Teljesen: a tested, az arcod, az érzéseid, a nevetésed, a könnyeid, a szexuális életed, az örömöd, a szomorúságod, a félelmeid, a vágyaid... készítünk róluk egy másolatot, amit megőrzünk, és a miénk lehet. Birtokolni és használni szeretnénk ezt az egészet, amit most úgy ismerünk: »Robin Wright«.

– És mit csinálnátok ezzel a dologgal? Ezzel a Robin Wrighttal?

– Bármit, amit az eredeti Robin Wright nem csinálna meg.”

Ari Folman A futurológiai kongresszus című művészfilmjében ezzel az ajánlattal kereste meg a képzeletbeli hollywoodi filmstúdió a negyvenes éveiben járó exfilmsztárt, hogy az utolsó szerződése után már a vállalat tulajdonaként, virtuálisan építse tovább a karrierjét. Az izraeli rendező filmje 2013-as forgatásakor még nem sejtette, hogy néhány éven belül a fenti technológia nemcsak hogy működőképes lesz, hanem Los Angelesben már konkrét szerződéseket is kötnek majd a színészek a digitálisan beszkennelt karakterük felhasználásáról.

Richard W. Taylor, a Visual Effects Society – a kaliforniai animátorokat összefogó szakszervezet – alelnöke szerint egy új trend jelent meg az iparágban, és a híres színészek kezdik digitálisan lemásolni magukat, hogy sérülés, halál vagy öregedés esetén újraalkothassák őket a filmvásznon.

Egy befutott karakter ugyanis egy önmagán túlmutató, több tízmillió dolláros érték, és ha a mögötte álló hús-vér ember nyugdíjba is vonul, a stúdiók a szereplőt nem hagyják veszni, hanem igyekeznek digitálisan átmenteni a jövő filmjei számára. „Ma már tudnak filmet alkotni színészek nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy meg is teszik, hanem csak azt, hogy képesek rá” – vélte Folman, akinek nyomasztó és bizarr utópiájában a színészek a Francia Riviéra napsütését élvezik, miközben digitális énjük éppen B kategóriás akciósorozatokban, politikai reklámokban vagy szexfilmekben szerepel, és egyszerre akár több száz digitális forgatáson vesznek részt.

A rejtélyek völgye

„A nappalt éjszakává változtatjuk, a felhőket kicseréljük az égen, a nyári felvételeket őszi színekbe hozzuk, és hóesést vagy esőt kreálunk, amikor csak kérik tőlünk” – kommentálta a vizuális effektek rutinszerű használatát Ben Roberts animátor, aki szerint a legnehezebb feladatok – köztük az ember egyre valósághűbb animálása – is megoldhatóvá válnak, mivel a szakértelem és a számítási teljesítmény exponenciálisan növekszik. „Egy évvel ezelőtt még nem lettünk volna rá képesek, ma viszont már megcsináljuk” – utal szintén az elmúlt évek technológiai robbanására a Halálos Iramban 2015-ben elkészült hetedik részének vizuális effektekért felelős szakembere. Joe Letteri biztos benne, hogy néhány éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy balesetben elhunyt színészt – jelen esetben Paul Walkert – digitálisan „föltámasszanak” és egy egész estés mozifilmben szerepeltessék mint főszereplőt.

A lendület azóta sem tört meg. Míg 2015-ben még 300 animációs szerverre és egy népes grafikus stábra volt szükség a fenti művelethez, mára mind az emberi, mind a gépi munka jelentősen lecsökkent. Alan Warburton, díjnyertes animációs művész szerint ennek oka, hogy a karaktereket tanulmányozó mesterséges intelligencia és az emberi test működését, anatómiáját leíró programok egyre több olyan munkafolyamatot képesek elvégezni már maguktól is, amihez korábban akár több tucat embert is kellett alkalmazni. Úgy véli, 2018-ra „eljutottunk arra a pontra, ahol lényegében bármit létre tudunk hozni, pusztán szoftverek segítségével”. A számítógépes animáció, a CGI jelenéről és jövőjéről szóló tanulmánya szerint a technológia lassan maga mögött hagyja az úgynevezett „uncanny valley”-t, vagyis rejtélyek völgyét. Ez a kifejezés a szakmában arra utal, hogy az emberi szem egészen 99 százalék feletti hasonlóságig még képes kiszúrni, hogy az emberi alak, amit a képernyőn lát, az igazából nem a valóság, hanem csak egy animált virtuális képmás.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: