A fiatal olasz csillagász, Annibale de Gasparis távcsövét 1852. március 17-én egy halovány fénypont felé fordította, amiről mozgása alapján már sejtette, hogy se nem csillag, se nem bolygó, hanem egy méretes aszteroida valahol félúton a Mars és a Jupiter között. Ez már az ötödik kisbolygó volt, amit a Vezúvval átellenben fekvő Capodimonte dombon megfigyelt, és mint 130 évvel később kiderült, az Erósz szerelméről Psyche-nek elnevezett objektum mind tömegében, mind tulajdonságaiban messze kiemelkedett a társai közül.
A Föld körüli pályára fellőtt IRAS rádióteleszkóp adatai szerint ez a krumpli formájú, szabálytalan óriás több mint 27 billiárd tonnát nyomna egy kozmikus mérlegen, bolygónkra helyezve pedig egy 140 kilométer magas, űrbe magasodó hegységet képezne. Tömegénél viszont még érdekesebb maga az anyag, ami ezt a monstrumot alkotja. A teleszkóp megfigyelései szerint ugyanis a Psyche valójában egy hatalmas, gyorsan száguldó fémdarab a világűrben, ami képes lenne több ezer éven keresztül ellátni a világgazdaságot vassal, nikkellel, rézzel, platinával, ezüsttel és annyi arannyal, hogy hasznosítása esetén 10 trillió dollárt hozna a felszínére látogató szerencsés űrbányászoknak. Ez a mesebeli összeg akkora, hogy ha a Föld összes lakosa közt szétosztanánk, akkor is 50 milliárd forint jutna minden egyes emberre. Persze ez szimplán elméleti matek, hiszen egyrészt a teljes világgazdaság pénzforgalma nem elég ahhoz, hogy a Psyche anyagának akár csak egy százalékát is megvegye, másrészt, ha az „aranybolygót” tényleg sikerülne is a Föld közelébe hozni, a kereslet-kínálat felborulása miatt a karikagyűrűnk nem érne többet 10 forintnál, az államok aranytartalékai pedig úgy vesztenék el az értéküket, mint a híres magyar pengő 1946 júliusában. Nem csoda, hiszen a Psyche belsejében annyi arany és ezüst található, hogy abból több centiméter vastagon be lehetne vonni a bolygónk felszínét.
Aranytrezorok az űrben
2018. 06.29. (XXII/26)
